D. Tóth Kriszta 20 év televíziós alkalmazotti munkaviszony után alapította meg a népszerű és független WMN online magazint. E meghatározó életszakaszok között két regényt is írt. A Jöttem, hadd lássalak című kötet újra megtalálható a boltok polcain, átdolgozott változatban. A kiadás apropójáról, a magazin életéről, az #antiinsta kihívásról és a feminizmusról is beszélgettünk.
ContextUs: A 2013-ban íródott Jöttem, hadd lássalak című köteted átdolgozott változatban újra kiadták. Miért nem új könyvvel rukkoltál elő idén?
Ezt a kérdést a kiadóm is rendszeresen felteszi nekem, mert nagyon várják, hogy újra írjak. Az utolsó regényem 4 éve jelent meg. Az az igazság, hogy a WMN-nel kapcsolatos teendőim – a cégvezetés, a tartalomgyártás, a kreatív folyamatok – lekötik minden energiám. Annyira, hogy egyszerűen nincs időm és erőm arra, hogy méltóképpen tudjak egy nagyobb, új szöveggel foglalkozni.
Csak azért, hogy forogjon a nevem irodalmi körökben, nem akarok írni. Ahogy Náray Tamás mondta a legelső Elviszlek magammal-adásban, „nem lehet minden trapézon ugrálni”.
Viszont másfél-két éve nem lehet kapni a kötetet, úgyhogy volt egy elég erős olvasói igény az újrakiadásra. Ennél fontosabb, hogy a történetben szereplő főhős, akit az édesanyámról mintáztam, 45 éves korában hunyt el. Lassan én is 45 leszek. Ennek számomra szimbolikus jelentősége is van. Az elmúlt 6 évben, amióta először megjelent a könyv, sokat haladtam a gyászmunkával. Úgyhogy más helyen van már ez a szöveg bennem, mint annak idején. Volt új mondanivalóm hozzá, ezt az előszóban meg is írtam. Megérett az idő, hogy ráncfelvarrjuk picit a szöveget.
ContextUs: Az, hogy édesanyád bőrébe bújtál, kemény munka lehetett. Törekedtél arra, hogy a lehető leghitelesebben add vissza őt?
Ez egy érdekes kettősség, de azért a történetet elemeltem egy kicsit a valóságtól. Megváltoztattam a neveket, néhány helyszínt, stb. Nem csak azért, mert még vannak ennek a történetnek élő szereplői, hanem azért is, mert egyszerűen a gyász és a veszteség nagyon intim folyamat. Van, amit magamnak szerettem volna megőrizni belőle.
Édesanyám személyisége abszolút alkalmas arra, hogy drámai hősnő legyen. Nagyon ellentmondásos, érdekes, izgalmas, okos és vicces ember volt.
Bizonyos szempontból vissza kellett fognom magam, hogy ne mindent mutassak meg belőle, belőlünk.
ContextUs: Ahogyan a lányodat neveled és amilyen szülő vagy most, abban mennyire köszön vissza az édesanyáddal való kapcsolatod?
Mindannyian, akik gyereket nevelünk, időről-időre rajtakapjuk magunkat, hogy egyszerre „jön ki a szánkon az apánk meg az anyánk”. Ugyanazokat a mondatokat mondjuk vagy ugyanazokkal a válaszokkal reagálunk bizonyos élethelyzetekre. Az más kérdés, hogy az ember mennyit szeretne megőrizni, és mennyit újraírni a mintáiból.
Én rengeteget tanultam anyu sorsából, például abból, hogy ő mennyire nem tudta értékelni sokszor azt, amije van. Hogy ez mennyire frusztrálta őt, emiatt sokat szorongott és búslakodott. Én sokkal inkább képes vagyok értékelni az életemet úgy, ahogy van, és jóval bátrabban döntök, mint ahogy ő tette. És biztos vagyok benne, hogy az ő vesztesége és a szorongásai segítettek nekem átírni bizonyos mintákat.
Deliága Éva: “A szorongás nem pusztán rossz dolog, amitől meg kell szabadulni”
Több mint 15 éve praktizálok gyermekpszichológusként. Könyveimben igyekeztem összefoglalni mindazt a gyakorlatias tudást, melyre úgy gondolom, hogy a legtöbb szülőnek szüksége lehet a gyermeknevelés során. A fiatalokra jellemző dac természetes életkori sajátosság, ami azonban gyakran elhúzódik, és még 6-9 éves korban is nehézséget jelenthet. Igen, tartom.
ContextUs: Márciusban lett négyéves a WMN. Hogyan változott meg az életed amióta egy független magazint vezetsz?
Majdnem 20 év alkalmazotti lét után hoztam létre a saját médiavállalkozásomat, ami alapvető változást jelentett az életemben. De ehhez az is kellett, hogy a televíziózás után tartsak egy két és fél éves szünetet. A kettő között írtam és „detoxikáltam” az életemet. Meg kellett találnom magamban, hogy mit is szeretnék csinálni. Mennyire szeretnék alkalmazottként visszatérni és valamilyen csatornának az arca lenni, vagy a saját lábamra állni és megvalósítani egy álmot.
Hála a jóistennek, lekopogom, itt ülünk (a WMN irodában – a szerk.). Épp ma állt be egy újabb szerző munkatársunk, úgyhogy növekszünk is. Néha megcsipkedem magam, hogy ez igaz-e és tényleg az én életem.
Nagyon szeretem azt, amit létrehoztunk magunk körül. A saját vállalkozásomat vezetni sok szempontból nehezebb, mint alkalmazottnak lenni. Sokkal nagyobb a felelősség: itt emberek megélhetése, családok élete függ attól például, hogy a munkahely megmarad-e egy nem könnyű médiapiacon, ahol mi egyedül állunk, mindenféle politikai és-vagy gazdasági hátszél nélkül. Ha elrontunk valamit, az a mi hibánk, ha viszont valami nagyon jól sikerül, az a mi sikerünk. Mégis, egy sokkal tisztább játékszabályok között játszódó, szabad élet ez, ami a személyiségemhez jobban passzol, mint eddig bármi.
Contextus: Az oldalra jellemző, hogy folyamatosan megújul. Az idei évre mit terveztek?
Több új videósorozatunk is indul a WMN YouTube-csatornáján. Az egyik most, májusban, Nyomjad, anyukám! címmel, az Irie Maffiából ismert Sena műsorvezetésével, szeptemberben pedig a másik. Mindkettő saját fejlesztés és nagyon-nagyon izgalmas projekt. Videódivíziónkat testvérem, D. Tóth András vezeti, ő felel ezekért a produkciókért, de természetesen a kreatív folyamatokban én is benne vagyok.
https://www.instagram.com/p/BvUCz4Ugc_T/
Azonkívül épp most költöztettük nagyobb helyszínre a Hello, WMN!-estjeinket. Most már 600-650 fő előtt rendezzük meg a MOMkultban minden hónapban, és idén is lesz Super WMN–díjátadó. Emellett folyamatos a tartalmi megújulás, hiszen online magazin vagyunk.
Contextus: A videós projektek hasonlítani fognak az Elviszlek magammal című műsorodhoz?
Nem fognak hasonlítani rá (nevet), legalábbis formailag nem. Ezek új formátumok. De persze mindkettőt mi készítjük, így stílusban biztosan lesz átfedés.
Contextus: Előfordul, hogy egy-egy életmóddal kapcsolatos tartalom megírásához külsős szakembert kértek fel, viszont például filmkritikát állandó WMN-szerzők írnak. Ebben terveztek változtatni?
A csapat tagjai között kiváló kulturális újságírók vannak, mint amilyen például Gyárfás Dorka vagy Csepelyi Adrienn. Előfordul azért vendégkritika, de ez valóban ritkább. Azért építünk saját csapatot, hogy amiről csak lehet, mi magunk írjunk.
Contextus: Főleg női szerzőkkel dolgozol együtt. Ez miért volt fontos számodra?
Ez nem valamiféle konspiráció a világ megdöntésére, hanem, amikor a WMN-t létrehoztam, olyan embereket hívtam magam mellé alkotni, akikkel volt valamilyen baráti vagy szakmai kapcsolatom és akiknek volt hiteles és releváns mondanivalója. Ők történetesen mind nők. Both Gabival, aki az olvasószerkesztőnk lett, a mesekönyvek kapcsán találkoztunk, Szentesi Évával újságíróként készítettem interjút és aztán összebarátkoztunk. Gyurkó Szilviával, aki az egyik legjobb gyermekjogi szakember Magyarországon, az unicefes munkám során hozott össze a sors. De nem azért kezdtem dolgozni velük, mert nők, hanem azért, mert érdekesek, izgalmasak és tehetségesek. Ma már a nálunk rendszeresen publikáló szerzők között bőven vannak férfiak is.
Contextus: Áprilisban indítottál egy kihívást Instagramon, melyben a tökéletlen oldaladat mutatod meg. Honnan jött az ötlet?
Már gondolkodtam egy ideje azon, hogy meg kellene hekkelni az Instagramot. Mindenki, én is, te is, hajlamosak vagyunk ott egy picit szebbnek, okosabbnak, tehetségesebbnek mutatni magunkat. Ezzel nincs semmi baj.
A gond akkor van, amikor elhisszük, hogy ez a valóság és megijedünk a saját tükörképünktől, ha nincs rajtunk filter.
Ez az antiinsta kihívás sem arról szól, hogy keresem a rossz dolgokat, sokkal inkább arról, hogy azokat a bosszantó jelenségeket, amelyek bennünk vagy körülöttünk vannak, ne vegyük túl komolyan, hanem tudjunk rajtuk nevetni, vagy épp a helyén kezelni őket. Attól, hogy ismert ember vagyok, még nekem is lepattogzik a körömlakkom, amikor házimunkát végzek. Nekem is van ekcémám néha, az én kutyám is odakakál a kertbe. Bár azt még nem fotóztam le. (nevet)
https://www.instagram.com/p/BwVCC8PhdyJ/
Contextus: Ezt reformnak szántad?
Nincsenek ilyen nagyratörő terveim, ez inkább egy játék. Az Instagramot nem szabad túl komolyan venni. Pörgeted az oldalt, egymást követik a benyomások, amelyek pont arra elegendőek, hogy egy pillanatra fellélegezhess. Például amikor odapörgetsz és látod, hogy a D. Tóth Krisztának is lecsúszott a slicce és úgy ült végig egy értekezletet.
Contextus: A Forbes szerint te vagy az 5. legbefolyásosabb nő a magyar médiában. Ezt a befolyást mire használod fel?
Például arra, hogy a WMN által képviselt tartalmak és ügyek több emberhez eljussanak, és komolyan vegyék őket. Arra, hogy az UNICEF-nél betöltött szerepemben képviselt gyermekjogi témákra jobban odafigyeljenek. Ez az egész lista dolog persze jól esik, de nem ezért dolgozom. Próbálok úgy élni, hogy méltó legyek arra a rengeteg figyelemre, ami rám vetül.
Az Unicef videójában mindenki Beyoncéval ünnepli a Nemzetközi Lánygyermekek Világnapját / ContextUs
❤️ this @Beyonce song for #DayoftheGirl! What is freedom for girls to you? We’ll go 1st. #FreedomForGirls is living w/o fear of violence. pic.twitter.com/0bIDHtjI4K – UNICEF (@UNICEF) October 11, 2017 Tweetjében az UNICEF felhívta figyelmünket arra, hogy milyen fontos olyan jövőt teremteni, ahol a lányok nincsenek veszélyben, hogy félelemtől és erőszaktól mentes életet tudjanak élni.
Contextus: Az EMMI helyettes államtitkára szerint eljutottunk itthon az egyenjogúság azon pontjára, ami a nőket megilleti. Te is így látod?
A konkrét nyilatkozatot nem ismerem, erre reagálni sem szeretnék. Általánosságban, szerintem nem csak az a feladat, hogy a jogszabályi kereteket megteremtsük a valódi egyenjogúságnak, azokat tartalommal, élettel meg is kell tölteni. A mindennapokban. A háztartásokban. A munkahelyeken.
A szexizmus sokkal finomabban és mélyebben van jelen a társadalomban, mint gondolnánk. Internalizálódott; észre sem vesszük, hogy megbélyegezzük a másikat, ítélkezünk és sztereotipizálunk. Szándékosan használok többes szám első személyt, mert ebben a történetben senki nem tökéletes.
Közben maga a feminizmus fogalma és szerepe is átértékelődőben, demokratizálódóban van. Amit mi a WMN-nél csinálunk, az a „keményvonalas feministáknak” kevés. Megkapjuk a kritikát, hogy ez csak egy „lifestyle vagy lépcsőházi feminizmus”.
A feminizmus nem egy szörny, amely férfiakat akar bekebelezni
Miért övez ekkora utálat nők és férfiak részéről egyaránt egy egyszerű szót? Mi váltja ki a feministát lesajnáló jelzőként használó emberek haragját egy vitában egy nő védelméről? Jó, igen, címke: ám egy összefoglaló jelentést hordoz. A legtöbb ilyen vita noha online hangzik el,mert az embereknek kényelmetlen a véleményüket szemtől szembe vállalni.
Az antifeministáknak közben ugyanez sok, mert egy olvasott felületen népszerű szerzőktől azt látják, hogy kiállunk ügyekért, értékekért, van véleményünk, humorunk, stb. Szóval a folyamatnak nincs vége. A háztartásokban a nők 4-5 órával több munkát végeznek, mint a férfiak. Ez például tény. A nők reprezentációja a döntéshozásban – kormányban, parlamentben, vállalati felsővezetésben – a béka feneke alatt van, ez is tény. Nem sorolom tovább, a lényeg, hogy szerintem még van dolgunk.
Contextus: Te vagy a WMN főszerkesztője, emellett vezeted az Elviszlek magammalt, most jelent meg újra a köteted és nem utolsó sorban anya vagy. Ezek mellett hogyan kapcsolsz ki?
Olvasok, sorozatot nézek, sportolok, barátokkal beszélgetek, színházba, moziba járok. Szóval úgy, mint bárki – már ha marad rá időm. Nagy és aktuális kihívás számomra, hogy többet adjak vissza magamnak, mert csak veszem ki az energiát. De egyáltalán nem panaszkodom, mert azt csinálom, amit szeretek: a WMN szeretetből készül. Egy szabad alkotói közösségben létezem. Szabad ember vagyok. Az, hogy sok munkával jár, az nagyon alacsony ár ezért.
CV
D. Tóth Kriszta a WMN online magazin alapítója és főszerkesztője, az Elviszlek magammal műsorvezetője és a Hello Tesó! társműsorvezetője. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán média szakon végzett, angol nyelv és irodalomból pedig Master of Arts diplomát szerzett. Pályafutása során műsorvezetőként dolgozott az RTL Klub Híradó és az Akták, valamint a Magyar Televízió Híradó és a Panoráma című műsoraiban. A köztévé brüsszeli tudósítójaként, a Nők Lapja publicistájaként is dolgozott, legutóbbi televíziós műsora a DTK – D. Tóth Kriszta Show volt. Két könyvet írt: Húszezer éjszaka és Jöttem, hadd lássalak címmel. Utóbbi újra megjelent idén, átdolgozott kiadásban. Kriszta ezen kívül az UNICEF magyarországi jószolgálati nagykövete.
