Az, hogy valójában mennyi víz folyik le azon a Dunán húsz év alatt, azt sosem tudhatjuk. Egy biztos viszont, hogy hiperkarma van, volt és lesz. Ők a bizonyíték, mindenen túl lehet jutni. Leültünk az egész zenekarral, akik elárulták például azt, hogy mi a legszívmelengetőbb dolog a banda életében vagy mi volt az a törés a Délibáb album készítésekor, ami sok mindent megváltoztatott. És vajon csak mi gondoltuk úgy annak idején, hogy végleg vége
ContextUs: Először is hadd gratuláljak a 20. évetekhez és az ezt megkoronázó arénás koncerthez! Ti magatok úgy nyilatkoztatok Facebook-oldalatokon, hogy nem találtok szavakat, most, hetekkel később milyen érzésekkel ültök itt?
Bérczesi Róbert: Őrületesen jó koncert volt! Nagyon jól éreztük magunkat, mi is és a közönség is. Az a négyezer ember, aki ott volt, nagyon jól szórakozott. Mi pedig szinte teljesen hibátlanul játszottuk el a számokat. Emellett pedig szeretném megköszönni ezt az interjút, hogy végre mindenki elmondhatja a véleményét a zenekarból.
Kis Tibor „Sztivi”: Példa nélküli melót raktunk bele, én azt emelném ki. Ez baromira látszik az eredményen is. Minden úgy sült el, ahogy azt elterveztük.
Ez abszolút megnyugtató érzés volt mindannyiunknak, mert ilyen nagyszabású koncertje nem volt a hiperkarmának még saját jogán.
Múlt év októberében kezdtük a heti két próbát, és minden centijét és másodpercét megterveztük az arénás fellépésnek.
Bacsa Gyula: Én csak annyit szeretnék még hozzáfűzni, hogy ezt a pokoli nagy munkát sapka-sál-kesztyűben nyomtuk le a fűtetlen próbateremben.
Hámori Benedek: Én talán azt tudnám elmondani, hogy mi volt az élményem utána. Egy héten keresztül – ugyanis felvettem magamnak is egy kamerával – naponta néztem vissza a YouTube-on az estéről készült videókat. Napokig azt éreztem, hogy ez volt életünk bulija. Jelenleg is, ha eszembe jut, mosolygok miatta.
Varga Laca: Gyakorlatilag felnőtt a zenekar a feladathoz, és ez nagyon nagy büszkeség!
ContextUs: Nem lehetett könnyű egy ilyen műsort összerakni, hiszen öt album anyagát kellett felvonultatni a közönség előtt. Mi döntött a setlist összeállításában?
B. R.: Nagyon nehéz volt összeállítani a setlistet, mert igen, öt lemezünk van, és abból nehezen tudtuk kiválasztani azokat a számokat, amelyek szerepeljenek a koncerten.
A sorrendet én állítottam össze, és igyekeztem minden korszakunkból válogatni. Nem kronológiailag, hanem össze-vissza.
Egy időutazásnak szántam.
ContextUs: Több barátotok, például Frenk vagy Müller Péter Sziámi is színpadra lépett. Miért éreztétek fontosnak, hogy vendégfellépők is szerepeljenek?
V. L.: Gyakorlatilag mindegyikőjük része volt a zenekar életének zenészként, vagy pedig nagyon kedves barátunk, aki egy-egy korábbi bulin volt már vendégünk. Átgondoltuk, kik voltak ezek az igazán fontos emberek az elmúlt húsz év során.
ContextUs: A közösségi médiában egy nagyon jól, időben és tartalomban összerakott PR-kampány előzte meg február 7-ét. Mindig is ilyen tudatosan álltatok a hiperkarmához az aktív években?
K. T.: Ezekhez a részekhez mi nem igazán értünk. Kisebb ötleteink és elképzeléseink vannak, de magáról a dolog mechanizmusáról lövésünk sincsen.
A zenekarral már felnőttünk annyira, hogy tudjuk, ez elengedhetetlen, fontos és kell. De hogy működjön, arra külön emberekre van szükségünk, mint Topper (Tóth Péter menedzser – a szerk.) és Ami (Nagy Amarillisz social media menedzser, PR-os – a szerk.), akik ezt az egészet irányítják. Nyilván mi is csinálnánk, de abból csak katyvasz lenne, nem stratégia.
B. R.: Ezen kívül rengeteg interjúra mentem el február 7-ét megelőzően, ahova úgymond kiközvetítettek és mindegyiket nagyon élveztem.
https://www.instagram.com/p/B8OWtJZB4nI/
ContextUs: De nem csak az interjúra járkálás volt része a kampányotoknak, hanem az is, hogy sok zenésztársatok, például Lovasi András, Kiss Tibi, Beck Zoli vagy épp Likó Marcell támogatóvideót osztott meg. A való életben is gyakran összejártok?
B. R.: Nekem Lovasi és Kiss Tibi is személyes jóbarátaim, és van úgy, hogy néha csak felhívom őket, hogy mi újság velük. Havonta egyszer megkérdezem tőlük, mégis csak egy szakmában nyomulunk. És persze nagyon kedves volt tőlük, hogy ezeket a videókat visszaküldték, mindenki nagyon szépeket mondott.
ContextUs: Több szünetre (2007, 2011) is kényszerült a zenekar. Az utolsó nagy leálláskor nem gondoltátok azt, hogy végleg kiszálltok?
B. Gy.: Mindig úgy gondoltuk. (nevet)
K. T.: Mind a kettőnél – szerintem mindenki nevében beszélhetek, aki már jelen volt – azt gondoltuk, hogy az tényleg baromira a vége. És annál nagyobb meglepetésünkre szolgált, hogy egyrészt fel tudtuk támasztani a zenekart, másrészt a rajongók „megengedték” nekünk, hogy ezt meg is tehessük.
Nagy kedvvel és örömmel vágtunk bele mind a két alakalommal. De nyilván azt nem tudtuk előre, hogy ezt a közönség, hogyan fogadja. De szerencsére a régi rajongók is megmaradtak és újak is csatlakoztak.
Úgyhogy egyelőre teljesen pozitív a mérleg. Ma már úgy vagyok vele, hogy ne legyen több leállás.
B. R.: Ezek a helyzetek az én hibámból jöttek létre: a drogfüggőségemet nem tudtam kontrollálni. Azt ellenben most már megígérhetem, hogy nem lesz több leállás, csak egy nagy leállás lesz, amikor a szívem leáll.
ContextUs: Más zenekarban (például Sztivi a Kaukázusban, Laca többek között a PUF-ban és A kutya vacsorájában, Benő a The Carbonfoolsban) is játszotok. Ettől függetlenül a hiperkarma élvez prioritást nálatok?
K. T.: Nekem a Kaukázus egy friss ügy, ami másfél éve éledt újjá. Rögtön úgy gondoltam, szívesen lennék a gitárosa Kardos-Horváth Janónak. Az első dolog az volt, hogy felhívtam Pitét (a hiperkarma egykori menedzsere – a szerk.) és Robit. Egyeztettem velük, kvázi engedélyt kértem. Robi nagyon örült neki, de kikötötte, hogy a hiperkarma élvez elsőbbséget! Ha emellett tudom csinálni a Kaukázust, akkor legyen, támogatja.
V. L.: Én a magam részéről helyettessel tudtam megoldani, mivel sok más produkcióban is szerepelek. És az, hogy a leállások ellenére most itt ülünk, ez egyfajta prioritás.
https://www.instagram.com/p/B8ZojljBpc3/
H. B.: Amikor én beszálltam, éppen nem volt zenekarom, mert közben a Carbonfools szünetelt. Aztán új énekessel tértünk vissza, szóltam Robinak és Pitének, hogy újraindul az a zenekar, de természetesen a hiperkarma a prioritás. A Carbonfoolsban egyébként nekem is van egy helyettesem. Őt hívom, ha ütközés van, de hála az égnek, az ritka. Bár nemrég volt öt olyan buli, amikor nem tudtam velük lenni, de közben mi pedig megyünk számtalan más helyre. Megoldható, csak dönteni kell, mi van az első helyen.
ContextUs: A ti történetetek 2000-ben kezdődött. Az első lemezt Robi egyedül írta mind a dalszöveget, mind a hangszerelést ő végezte, Dióssy D. Ákos, a Kispál és a Borz billentyűse pedig hangmérnökként működött közre. Ti mennyire érzitek magatokénak ezeket a számokat?
K. T.: Erre azért tudok könnyen válaszolni, mert fél évvel a koncertek indulása után kerültem a zenekarba. Tehát maga az első lemeznek a készítése és a megvalósulása tökéletesen elkerült. Mégis, nekem is az egyik kedvenc lemezem, játszani is borzasztóan szeretem. Teljes mértékben ikonikus lemez. A későbbi lemezeket már közösen rakosgattuk össze és játszottuk fel. De igen, az első lemezt készen kaptam.
V. L.: Én játszom az első lemez pár számában, és nagyon kedves emlék, hogy Szigetszentmiklóson egy családi házban játszottuk föl – én a basszusokat. A sors érdekessége, hogy aztán helyi lakos lettem. De nincs összefüggés.
B. Gy.: 1999 körül futottam össze Robival az Arany Zsiráf Díj átadóján, és valahogy mellém került a nézőtéren és mondta, hogy csinált egy lemezt, de mi nem is ismertük egymást. Majd valahogy a buli után elkeveredtünk egy klubba, ahol berakta Gerhes (Gerhes Tamás) a CD-t. Egy dal lement, már nem is tudom, mi volt az. Utána se kép, se hang. Majd egyszer a Nemes Zoli felhívott, hogy játszik egy ilyen hiperkarma nevű underground zenekarban. Jó meg minden, de ő inkább csinálná a saját dolgait. Érdeklődött, nem vállalnám-e be én. Ezek után Zolikától megkaptam a CD-t, és akkor hallgattam meg az egészet először, és teljesen bejött. Boldog vagyok, hogy azóta is tagja lehetek ennek a frankó kis zenekarnak és a karriertörténetnek.
H. B.: Én akkor 13 évesen még általános iskolás voltam, azt se tudtam, hogy létezik egy ilyen zenekar.
Szóval nekem abszolút újdonság volt, mikor később megismerkedtem vele. Teljesen idegenként – először hallva a dalokat – én úgy ültem le, hogy akkor oké, ez a dobtéma, meg kell tanulni.
Idővel pedig fokozatosan tudtam megszeretni. De tényleg, először nagyon fura volt, mert ugye Robinak az az erőssége, hogy teljesen más oldalról közelíti meg mindig a dalírást. Adtam neki pár hetet, és aztán annál jobban magával ragadott. Ez az a zenekar, aminek időt kell adni, legalábbis nekem időt kellett adom, utána viszont nagyon magával tud ragadni.
Te mit hívsz ma undergroundnak? – Vélemény / ContextUs
Miért érdemes foglalkozni a számtalan irányzatot, alstílust magába foglaló undergrounddal? Miért kell egyáltalán különbséget tenni a mainstream és a szubkultúra között? Az első kérdés esetében azért, mert, habár az underground önmagában tényleg nem mond semmi konkrétat, mégis egy olyan elemre mutat rá, a közvetítés, szerveződés olyan módjára, amelyik mindegyik alkategóriájára jellemző.
ContextUs: A 2000-es években virágkorát élte az alternatív műfaj, amiben jelentős szerepe volt a Petőfi Rádiónak. Most ez megváltozni látszik, átalakult. Ha összevetitek a két időszakot, miben látjátok a különbséget?
Nemes Janó: Szerintem az egyik legnagyobb különbség itt, Budapesten éppen a helyszín. Ahol vagyunk, azt most épp Akvárium Klubnak hívják, de ez volt a Gödör. És a hiperkarma zenekart – én akkor még nem voltam a tagja – itt halottam rendszeresen. Több más olyan zenekarral együtt, akiket Pesten már nem is hallok, hanem maximum vidéki fesztiválokon. Tehát az egyik különbséget én ott tudnám megfogni, hogy az a típusú klubélet, ami a 2000-es években volt, főleg az elején, az már nincsen. Cserébe viszont vidéki fesztiválokon hozzá lehet jutni ezekhez az élményekhez.
B. R.: A zenekarok, akikkel mi együtt indultunk, azok már nagyrészt nem léteznek, feloszlottak ilyen vagy olyan okokból. Kicserélődött a paletta teljesen, most már ez a felturbózott disco-pop ízlés van. Ez az új irányvonal. De aztán szerintem, jön majd másik is. Most az én fejemben a rap van. Most egy raplemezt fogok csinálni.
ContextUs: A zenekar dalszövegírója te vagy, Robi. Minden további lemez pl. az amondó (2003)ebben a metódusban készült, miszerint minden szerzemény kizárólag a te tolladból származik?
B. R.: A dalszövegírás az egy nagyon kényes téma. Nagyon ingoványos talaj és igen sikamlós, főleg magyarul. A dalszövegeket egyedül írtam meg, egyedül dolgoztam őket ki.
K. T.: Mindegyik lemezen ez jellemző volt, hogy Robi írta meg a szövegeket és a gerincét is a zenei részeknek. Inkább azt emelném ki, hogy ahogy így haladtunk előre a lemezekben, egyre jobban és többször szabad kezet kaptunk. A délibábra gondolok, ahol jött egy törés. Robi egyszerűen csak kiosztotta nekünk, de bizonyos részeket már nem gondolt ki, hanem azt mondta, hogy erre írjál valamit.
Nyilván minden esetben rábólintott, helyenként meg össze is igazítottuk. Ez mindegyik hangszerre igaz, a dobra, a gitárra, a fúvósokra stb. Ott már, illetve ez után egy sokkal kollektívabb meló folyt. Bízom benne, hogy ez látszik is.
És nyilván mi zenészek is több örömünket leljük benne.
V. L.: Én ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy a legjobb pillanatok azok, mikor mondjuk, átküldi Robi a zenei anyagot, hogy találjak neki valamilyen basszust. Ezt megteszem, és ő azt mondja, hogy pont ilyenre gondoltam. Az a legszívmelengetőbb dolog az egészben. Ez annyira jól esik, mert akkor tudom, hogy egy közösség vagyunk és egyre gondolunk. És szerintem ez a legfontosabb dolog egy zenekar életében.
Átadták az Artisjus 2019 díjait: Bérczesi Róbert az év szövegírója, Dés László életműdíjat kapott
Az év produkciójának a Modern Art Orchestra egyik lemezbemutató koncertjét választották. Junior Artisjus-díjjal ismerték el a Mörk és a Blahalouisiana szerzői közösségét, valamint a rock és metál dalokat jegyző Áron András „Apey”-t. Az év komolyzenei műve Kurtág György Milánóban is bemutatott operája lett, a Junior Artisjus-díjat ebben a kategóriában Dobos Dániel kapta.
ContextUs: Eddig jól működött ez a formula, hiszen 2019-ben az év könnyűzenei szövegírójának választottak, valamint „érettségi tétel is lett belőled”. Vágytál arra, hogy ilyen módon is elismerjék a munkádat?
B. R.: Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vágytam ilyesfajta elismerésre fiatal zenészként, mint ahogy minden kezdő.
Szerintem ez teljesen természetes. És borzasztóan jól esik, hogy érettségi tétel lettem, hiszen ki gondolta volna ezt annak idején.
Az Artisjusttól pedig a napsütötte rész című dalért kaptam meg a díjat, amit a polcomon őrzök.
ContextUs: Azóta nem befolyásol, mit szólnak majd ahhoz, amit írsz?
B. R.: Csak annyiban, hogy akárhányszor rájuk gondolok, mosolygok. Kellemes érzések telítenek el, amikor az érettségi tételre gondolok vagy a díjra.
ContextUs: A dalszövegeidtől pedig elérkeztünk a könyvedhez, amely Én meg az Ének – behúzott szárnyú felfelé zuhanás címmel jelet meg a múlt évben Kiss László közreműködésével. Mi motivált, hogy a könyvpiacra is betörj?
B. R.: Úgy éreztem, hogy az életem ér annyit, hogy megjelenjen a történetem egy könyvben. Már csak azért is, hogy az utánam következő nemzedék okuljon az én hibáimból. Merem remélni, hogy néhány olyan dolgot is le tudtam írni, amiből azt tudják megtanulni, hogyan kell csinálni, és nem csak azt, hogy hogyan nem.
ContextUs: Te „csak” meséltél, ő pedig írt?
B. R.: Laci bekapcsolta a diktafont, és én egyfolytában beszéltem, egy nap általában 4–5 óra hosszán keresztül, majd ő azt begépelte, én pedig átolvastam legalább nyolcszor. Gyakorlatilag kívülről tudom a regényt, így alakult ki.
ContextUs: Likó Marcell életéből is könyvet írtak, aki sorstársad, hiszen egyfelől az alternatív műfaj másik jeles képviselője, és a drogokkal neki is meggyűlt a baja. Nem aggódtál, hogy belekerülsz a „mindenki könyvet ír” negatív kategóriájába?
B. R.: Nem. És meg kell, mondjam a könyv jól sikerült. Nagyon büszke vagyok rá, és azt gondolom, ki fogja állni az idő próbáját is.
hiperkarma – a kincsem meg én (official lyric video)
iTunes: https://goo.gl/zFdRVp Spotify: https://goo.gl/1asIUz Deezer: https://goo.gl/xLKiAr Google Play: https://goo.gl/yF7gNs http://facebook.com/hiperkarmao…
ContextUs: Tudható, hogy már készül a legújabb lemez. Milyen munkafázisban van most?
B. R.: Mivel ez egy raplemez lesz, hiphopos alapokat fabrikálunk alá Somogyvári Dani barátommal, így ez teljesen máshogy készül, de az élő verziója rock lesz. Jövő héten kezdjük el a próbákat. Már nagyon várom!
H. B.: A próbatermünk lassan elkészül. Gyuszi említette, hogy az Arénára úgy készültünk, hogy nagykabát, sál, sapka, mert fűtés nem volt a próbatermünkben. És abban a pillanatban, ahogy lement a nagykoncert, akkor szóltak a telepvezetők, hogy lehet átköltözni az új helyre.
Izgatottak vagyunk, hogy végre pólóban próbálhassunk, örömmel menjünk le, és ne úgy, hogy mikor lesz már vége, mert mindenünk szétfagyott.
Mindannyiunk nevében mondhatom, nagyon várjuk az új dalokat, mert amiket eddig hallottunk belőlük, illetve amiket próbáltuk is már régebben közülük, azok alapján nagyon érdekes anyag lesz.
V. L.: Visszakanyarodnék az Arénára, aminek az előkészületeit egy tragédia is beárnyékolta. Rengeteg olyan tényező volt, ami közben az ember úgy gondolta volna, hogy ezekkel a nehézségekkel nem fog tudni megbirkózni. Azért is vagyok büszke arra a koncertre, mert mindezek ellenére szuperül sikerült.
ContextUs: Gondolom, itt a menedzseretek, Medgyesi Ferenc „Pite” halálára gondoltok.
V. L.: Igen, ő 20 évig volt velünk. Az ő elvesztése nagy tragédia volt a zenekarnak, ez közvetlenül az Arénás koncert előtt történt.
Így tekintenek vissza magyar zenészek ősrégi fotóikra (30Y, hiperkarma, Hősök, Vad Fruttik)
Mindannyian változunk, néha radikálisan, néha apróbb dolgokban. A zenész sem kivétel ez alól. De mi a véleményük régi önmagukról? Milyen tanácsa lenne a 10 évvel ezelőtti énjének? És a jövőbeli önmagának? Retrospektív projektünkben ezekre a kérdésekre voltunk kíváncsiak. Milyen érzés viszontlátni egykori önmagad? Voltam ennél fiatalabb is.
ContextUs: Tavaly adtátok ki a legutóbbi lemezeteket a napsütötte rész címmel. A kritikai visszhangok szerint, hozzátok hűen nem tipikus „hadarós” dalokat tartalmaz. Mit várhatunk az új albumtól a szövegeket és a zenét tekintve?
B. R.: Sztivi is említette, hogy mindenki megírta a saját szólamát, és ettől az egész lemez nagyon zenekari lett. Nem használtunk gépi alapokat sem, teljesen élőben játszottuk fel. Direkt ilyen dalos dalok lettek. Mert én úgy szoktam mondani, hogy vannak a dalok, amik kerek egészek és vannak a számok, amik témák egymás után. Na, most így lett ez egy dalosakból álló gyűjtemény. Már amikor írtam, megvoltak a rappes számok is, de különválasztottam őket, nem akartam keverni, album koncepcióban gondolkodtam.
K. T.: Nekünk emiatt is volt érdekes, nem voltunk teljesen biztosak benne, hogy ki tudjuk-e szolgálni Robi ízlését a nóták tekintetében. De ahogy Robi is mondja: maximálisan sikerült. Összeségében új vizekre eveztünk mi, zenészek így a hiperkarma berkein belül.
N. J.: Én vagyok a legfrissebb zenekari tag. Így az utóbbi években úgy alakult, hogy én lettem a felelős a zenei hangzás extráinak a megalkotásáért. Értve ez alatt a vonós és fúvós szólamokat, amikből bőven került az új lemezre. Nagyon tanulságos munka volt.
Én például tudom magamról, hogy szeretem túlbonyolítani a témákat, picit így az ellenpólusát képezem ez által több zenekari tagnak, főleg Robinak. Sokszor úgymond elszáll a tollam vagy a zongorám vagy bármi, amivel én írnék, Robi pedig ezekből húzgál ki.
De amikor hallgatom a napsütötte rész dalait, mindig úgy érzem, hogy tulajdonképpen igaza volt. Mindig ez az, amit figyelek, hogy az ötleteimből mennyi valósult meg, majd mindig rájövök, hogy igen, ez így pont jó.
ContextUs: Már érintettük fentebb a Papp László Budapest Sportarénát, ahol a 20 éves jubileumi koncerteteket adtátok. Készültök más ünnepléssel is?
B. R.: Elindítunk egy koncertsorozatot. Elmegyünk turnézni, hogy a huszadik születésnapunkat megünnepeljük vidéken is. Erről fog szólni ez az év, meg a fesztiválokról.
CV
A hiperkarma zenekar 2000-ben alakult meg. A formációt elsősorban a szövegcentrikussága teszi egyedülállóvá a magyar zenei palettán. Első lemezük a hiperkarma, valójában cím nélkül, a lemezborítón csak a zenekar nevét feltüntetve debütált 2000-ben, majd három évvel később megjelent az amondó, amely elődje sikerét is felülmúlta. Több mint tíz év kihagyás után a banda harmadik, konyharegény című lemezével tért vissza. Két esztendővel később kihozták a délibáb című nagylemezüket, amelynek címadó dalát a 2017-es Fonogram – Az év alternatív lemeze vagy felvétele és a Petőfi Zenei Díj – Az év dala kategóriájában is jelölték. Az évek során a zenekar több hullámvölgyön és tagcserén is átesett. A 2019 januárjában megjelent a napsütötte rész után a zenekar immár a hatodik stúdióalbumán dolgozik, mely a terveik szerint idén őszre el is fog készülni. Jelenlegi felállásukban Bérczesi Róbert (ének, gitár), Bacsa Gyula (billentyűs hangszerek), Hámori Benedek (dob, vokál), Kis Tibor „Sztivi” (gitár), Nemes Janó (fúvósok) és Varga Laca (basszusgitár) működnek együtt.
