Fedőcíme: dzsessz
A konyhában meg Elmore James szól az 1992-ben született fiatal költő, Juhász Márió első kötete. A csupán ötvenoldalas mű 2021. tavaszán, a FISZ (Fiatal Írók Szövetsége) gondozásában jelent meg. És hogy miről szól? Mindenről, ami egy huszonéves életében kisebb-nagyobb jelentőséggel bír: magányról, eltorzult házibulikról, fiatalkori kiégésről, kapunyitási pánikról, önkeresésről.
A kötetet az erős melankolikus hangulat tartja egyben. A versekre csüggedtség és kíméletlen őszinteség nehezedik.
„Ebből kell túlélni a napokat, / spórolni az örömökkel, / gyámkodni a romok fölött.(Józanságlabirintus 6. o.)
Juhász Márió hangvétele éppen annyira szomorkás, mint Elmore James, a blues nagymesterének zenéje. Így nyer értelmet a kötet címe, ami első olvasatra zavarosnak tűnhet, mert tartalmilag nincs kapcsolat a cím és a versek között. Annál inkább „aha-élményt” nyújt, amikor rájövünk, hogy a verseket úgy kell olvasni, ahogy a konyhában Elmore James-t hallgatunk – persze csak képletesen. A cím épp úgy fedőcím, mint ahogy a dzsessz fedőzene. Nem kapcsolódik közvetlenül a versekhez, de megadja azok melankolikus alaphangulatát. Úgy olvassuk tehát őket, hogy a fülünkben elhalóan cseng a blues.
A nagy kötetszakadás
A kötet íve szépen építkezik: magány, költészet és bolyongás motívumok mentén mélyedünk el egyre jobban Juhász által megkonstruált lírai énben. A nyugodt nyelvi regiszter érett gondolkodásmódot sugall és könnyen magával ragad. Az olvasónak könnyű lelassulni és elmélkedni saját életén a verseket olvasva. A magány és az írás kapcsolata jól kidolgozott: „Írni annyi, mint elvágni a vitát. Felerősíteni a hangot, ami a fejünkben szól, hátha így elhallgat végre. Hagy aludni” – írta Peer Krisztián költő a kötet fülszövegében.
„Az ember nem is olyan, mint gondolnád, / nem mondom el, milyen, / de nem olyan.” (Dac, 33. o.) A fentebb említett három motívum erősen összetartó egységet alkot, miközben szürke ködbe burkolja a magányos olvasót, akinek épp nehezen megy az élet. „korán / homályos tekintettel / hajnali derengésben / nekilát a dolgok elrendezésének” (Órahiba, 8. o.).
A jól felépített koncepció egészen a Bevezetés a című versig tart, ahol ez az ív megszakad.
Míg a kötet első felében a versek nagyon átgondoltak és megfontoltan építkeznek egymásra, addig a vége felé inkább impulzívak, lendületesebbek, és nincs olyan erős kohéziós erő, mint a kötet elején. Ezek között vannak olyanok is, amik korábban már megjelentek – érezhetően nem egy életszakaszban írta őket. Sokkal hevesebbnek hatnak, buzgó fiatalságra emlékeztetnek, a hangulat ugyanakkor ugyanolyan sötét és depresszív.
Egy kicsit Peer, egy kicsit Pilinszky
A versek jórészt éjszaka vagy hajnalban érik tetten a lírai ént – szürkeség és ború uralja a kötetet. Képi világa sötét, mint Pilinszky Négysorosa. A lírai én magányos, mint Hajnóczy Péter A halál kilovagolt Perzsiából című kisregényének főhőse, aki az alkotás és identitás fullasztó kötelékeivel küzd. Az elsőkötetes Juhász mondanivalója hasonlóan fájdalmas, mint Peer Krisztián írásai, példának okáért a Rékadal: „Ne sírj, kicsim, inkább szunnyadj, / két piros szemed lehunyjad. / Ébren fáj csak ez az élet – / a vetett ágy vessen véget.”
Log into Facebook
Log into Facebook to start sharing and connecting with your friends, family, and people you know.
A hasonlóság nem véletlen. Juhász alapszakos diplomáját a Debreceni Egyetemen magyar-filozófia szakán szerezte, szakdolgozatában Peer költészetét elemezte. Nem csoda tehát, hogy Füst Milán-díjas szerző versei visszaköszönnek Juhász első kötetében inspirálták a fiatal költőt.
A borúhoz jól passzol a kötet vékonyfedeles borítója, amit Szabó Imola Julianna tervezett: félhomályba burkolózott, gyéren megvilágított alak, sötét, de meleg színekkel körbeölelve. Az illusztráció az elsőkötetes Juhász Márió fényképe alapján készült, és a központi alak már-már árnyéka a szerzőnek.
