ContextUs: A konyhában meg Elmore James szól az első köteted, de jelentek már meg verseid korábban is. Mi a legelső irodalommal kapcsolatos élményed?
Sok meghatározó élményem volt. A legelső – azóta is tisztán emlékszem rá –, amikor tizenöt évesen kivettem a helyi könyvtárból Bohumil Hrabal Gyöngéd Barbárok című kötetét. Ebben az első rövidebb elbeszélés a Túlságosan zajos magány című szöveg – egy hosszú, ötven-hatvanoldalas kisregény, amit egy szuszra elolvastam. Hétköznap volt, másnap mennem kellett suliba, de annyira magával ragadott, hogy inkább egész este nem aludtam. Ez indított el. A moly.hu – ami félig-meddig közösségi platform – segített, hogy hasonló írásokra bukkanjak. Mintha egy lejátszási listát raknál be, ami hasonló számokat dob fel, csak ez nem zenét, hanem irodalmat ajánl.
ContextUs: Az, hogy magyar-filozófia, majd esztétika szakon tanultál, hogyan befolyásolta a költészethez való viszonyodat?
Eleinte nagyon inspiráló volt. Annyira, hogy valójában az egyetem alatt kezdtem el írni. Próbálkoztam már gimiben is, de azt sosem vettem komolyan. A fiataloknak tartott írótáboros vonulatból teljesen kimaradtam – nem is hallottam ezekről akkoriban. Amikor egyetemre kerültem, akkor ismertem meg igazán a kortárs irodalmat. A közeg inspiratív volt, és amit tanultam, nagyban lendített az íráson. Egy idő után viszont épp az ellenkezőjére fordult.
Az utolsó éveimben már azt éreztem, hogy korlátok közé zárt az egyetem: ugyanazok a tanárok, irodalmi irányzatok, szempontok szűkítették a látókörömet.
ContextUs: Az egyetem alatt már tudtad, hogy szeretnél kötetet kiadni?
Igen, ez a harmadik-negyedik publikáció után már dédelgetett álmom volt. Komolyabban akkor realizáltam, amikor az ELTE-n Juhász Tiborral meghívtak minket a Szerdai Szalon (az ELTE Bölcsészkarának irodalmi alkotóműhelye – a szerk.) egyik rendezvényére felolvasni. Majd beszélgettem Tinkó Mátéval, aki akkor a FISZ sorozatszerkesztője volt, és felajánlotta, kezdjük összegyűjteni a szövegeimet, hogyha van egy kötetnyire való.
ContextUs: Ebből lett A konyhában meg Elmore James szól?
A kettő körülbelül húsz százalékban azonos. A többi utána jött vagy újraíródott. Amikor leadtuk a végleges kéziratot, előkerestem azt a fájlt, amit Máténak küldtem korábban. Nagyon jó volt látni, hogy iszonyatosan sokat formálódott az anyag.
ContextUs: Egy interjúban mesélted, hogy Zetas Péter, akkori egyetemi csoporttársad „zsarolt meg”, hogy vegyél részt egy nyilvános felolvasáson. Ha nincs ez a löket, talán később kerülsz a Debreceni Egyetem irodalmi körének, a LÉK-nek a körforgásába. Akkor is itt tartana a karriered?
ContextUs: Závada Péter egyszer azt nyilatkozta, hogy nem hisz a versek önterápiás hatásában. A te életedben milyen szerepet tölt be a versírás?
ContextUs: Mindenáron kell egy versnek a szerkesztés?
Kell, igen. Legalábbis én még nem adtam ki egy verset sem a kezeim közül, amin nem ültem volna legalább két-három hónapig. A kötetben is olvasható olyan szöveg, amihez éveken keresztül nem nyúltam. Úgy gondoltam, az vagy úgy van kész vagy nem is lesz kész sehogy. A FISZ-es sorozatszerkesztők – Sirokai Mátyás és Gondos Mária Magdolna – mondták, hogy ez jó, de még alakítsak rajta. És működött – két-három év távlatából is. Az önterápiás jelleg itt már elveszíti létjogosultságát, mert nyilván nem ugyanabban az állapotban írok, mint akkor. Mégis sikerült hozzányúlni úgy, hogy ne tűnjön két egymástól idegen versnek.
ContextUs: A konyhában meg Elmore James szól a Fiatal Írók Szövetségének gondozásában jelent meg. Miért pont FISZ?
Miután elkezdtem Tinkó Mátéval dolgozni, már bekerültem a körforgásába. A FISZ jó platform arra, hogy elsőkötetes szerzőként elindulj a pályán. Sokkal hamarabb kap visszajelzést az ember, mint nagyobb kiadóknál, ahol még elismert szerzőknek is egy-két akár három is évet kell várniuk, hogy megjelenjen a kéziratuk.
ContextUs: Eredetileg korábban jelent volna meg a köteted. Mi történt, hogy mégis csak 2021-ben jött ki?
Miután ő már nem vitt egy kéziratot sem, elküldtem a kéziratot Sirokainak és Gondos Máriának. Ők elfogadták, és 2020 elején elkezdődött a közös munka.
Tavaly én már késznek éreztem, de a szerkesztők szerint volt még mit dolgozni rajta, és tényleg: az a plusz néhány hónap abszolút hasznára vált. Így végül 2021 tavaszára lett kész.
ContextUs: A köszönetnyilvánításban írtad, hogy rengeteg ember segítette a kötet megjelenését. A szövegek megírásán kívül milyen fontos mozzanatai vannak még egy verseskötet szerkesztésének és megjelenésének?
ContextUs: Egyáltalán nem változtattak a szövegen?
Nem mondták meg konkrétan soha, mit csináljak, csak azt, hogy szerintük milyen irányba kellene haladni. Volt egy-két dolog, amiből én nem engedtem, volt, amiből ők nem engedtek, közben pedig alakult a szövegek sorrendje is. Nagyon jót tett, hogy noszogattak, mert egyébként iszonyúan lusta vagyok. Nehezen vettem rá magam, hogy leüljek és foglalkozzak azokkal a részekkel, amiken lehetne még javítani.
ContextUs: Meddig tartott?
ContextUs: Ha a határidő nem 2021 tavasza lenne, hanem 2025, akkor egy teljesen másik kötet lenne, annyit változtatnál rajta?
ContextUs: A kötet félhomályos borítóját Szabó Imola Julianna tervezte, amely jól passzol a versek blues-os hangulatához. Mennyire volt fontos, hogy a te fényképed felhasználásával készüljön el?
Ezt a fotót eldobható fényképezőgéppel lőttem 2018-ban, egy buliban. A képnek jellegzetes, megkapó hangulata van, ami a versek szövegvilágával jól rezonál. Azt szerettem volna, hogy Szabó Imola Julianna próbáljon meg erre is alkotni pár variációt. Ami a végeredmény lett, az a legminimalistább a sok közül. De volt ezen kívül nagyon izgalmas és kreatív megoldása is.
ContextUs: A borítón a Dac című vers is szerepel, így az olvasó még azelőtt látja ezt a pár sort, mielőtt kinyitná a kötetet. Mi a jelentősége, hogy éppen ez került fel oda?
Nincs különösebb jelentősége. A FISZ-es köteteknél az a szabvány, hogy a hátsó borítón olvasható egy vers vagy idézet. A Dac tömör, rövid, de elkap egy hangulatot. Azért is maradt három sor, mert elmond mindent, amit akar.
ContextUs: A cím és a versek tartalma között nehéz közvetlen kapcsolatot találni. Miért lett A konyhában meg Elmore James szól a kötet címe?
Egyrészt sok a zenei referencia a kötetben, az egésznek a hangulata pedig olyan, mintha háttérzene alatt folynának a szövegek. Másrészt én úgy szoktam írni, hogy közben zenét hallgatok, sokszor ugyanazt.
ContextUs: Miért pont Elmore James és nem például Miles David, John Coltrane, Louis Armstrong vagy Charlie Parker, valaki, akinek a neve még jobban összefonódik a dzsesszel?
Ez egy kis baki a fülszövegben, amit Peer Krisztián írt, mert Elmore James nem dzsessz- hanem blues zenész. A blues hangulata és szövegvilága hasonlóan egyszerű módon próbálja megfogni az érzelmeket, ahogyan szerintem az én szövegeim is sokszor. Nagyon mély és örök emberi érzelmeket ezek: szerelem, szomorúság, életszeretet. Ezek mentén operál az összes. Sokszor ugyanarról szólnak, de megvan benne az az ambivalencia, hogy egy albumon belül megfér a egymás mellett Baby, I’m gonna leave you és a Baby, why did you leave me életérzés.
ContextUs: A legtöbb versed hangulata szomorkás, borús, a lírai én gyakran burkolózik félhomályba. Ez a depresszív hangulat jellemző rád?
ContextUs: Nem félsz attól, hogy ha kivezeted ezt a verseidből, akkor ütnek akkorát, mint jelenlegi mivoltukban?
Már ebben a kötetben is vannak olyan szövegek, amiket inkább a fegyelmezetlen életösztönszerűség jellemez. Te is jól megfigyelted a recenzióban, hogy azok már kicsit csapongóbbak – bár talán a hedonizmus a legjobb szó rá. A lényeg, hogy mindenképpen valami pozitív. A recenzió jól megfogta a kötet ívét, a hangulatokat.
A konyhában Elmore James, a szobában melankólia szól
A kötet, amit akkor kell olvasnunk, amikor már nagyon nem megy az élet.
Kapcsolódó cikk
ContextUs: A kötet első felében a versek témája a magány, önkeresés, fiatalkori kiégés – ezek szépen összefonódnak, erősen összekapcsolódnak. A vége felé azonban már jóval sokszínűbbek a témák.
ContextUs: Ezen feszültél előtte?
ContextUs: A versírást gyakran magasztos, elvont tevékenységnek gondolják. Te viszont leírtad, hogy ez inkább hétköznapi és mostoha folyamat.
ContextUs: A kötetben fellelhető enyhe tartalmi törés. Míg az első felében a versek nagyon átgondoltak és erősen építkeznek egymásra, addig a vége felé inkább impulzívak, lendületesebbek, és nincs olyan erős kohéziós erő, mint a kötet elején. Miért döntöttél úgy, hogy ezt nyomatékosítod, formailag – egy üres oldallal – is jelzed?
ContextUs: Miért éppen Peer Krisztián írta a fülszöveget?
A Független Mentorhálózat nevű kezdeményezéssel indult el a folyamat. Már befutott költők, írók maguk mellé vettek fiatal feltörekvőket. Ennek a tagja volt mentorként Peer Krisztián, aki körül egyfajta versműhely alakult ki.
Hivatalosan nem volt mindenki a mentorálltja, köztük én sem, de többen is köré csoportosultunk. Akkoriban kezdtek el alakulni a szövegeim, és később Krisztiánnal többször is átbeszéltük az egész anyagot.
ContextUs: Még csak pár hónapja jelent meg a köteted, így túl korai lenne megkérdezni, hogy készül a következő?
CV
Juhász Márió 1992-ben született, Tiszalökön, Tiszavasváriban nőtt fel. Alapszakos diplomáját a Debreceni Egyetemen magyar-filozófia szakán szerezte, majd az ELTE esztétika mesterképzésén tanult. Első kötete, A konyhában meg Elmore James szól, a Fiatal Írók Szövetségének (FISZ) gondozásában jelent meg 2021 tavaszán.
