„Az ember nem is olyan, mint gondolnád, / nem mondom el, milyen, / de nem olyan” – olvasható Juhász Márió első, A konyhában meg Elmore James szól című kötetének borítóján. Van-e önterápiás jellege a versírásnak? Hogyan jutott el a magyar-filozófia szaktól a kötetkiadásig? Miért van elrejtve a kötet címe és a versek közötti kapcsolat? És mi ez a blues-imádat?

ContextUs: A konyhában meg Elmore James szól az első köteted, de jelentek már meg verseid korábban is. Mi a legelső irodalommal kapcsolatos élményed?

Sok meghatározó élményem volt. A legelső – azóta is tisztán emlékszem rá –, amikor tizenöt évesen kivettem a helyi könyvtárból Bohumil Hrabal Gyöngéd Barbárok című kötetét. Ebben az első rövidebb elbeszélés a Túlságosan zajos magány című szöveg – egy hosszú, ötven-hatvanoldalas kisregény, amit egy szuszra elolvastam. Hétköznap volt, másnap mennem kellett suliba, de annyira magával ragadott, hogy inkább egész este nem aludtam. Ez indított el. A moly.hu – ami félig-meddig közösségi platform – segített, hogy hasonló írásokra bukkanjak. Mintha egy lejátszási listát raknál be, ami hasonló számokat dob fel, csak ez nem zenét, hanem irodalmat ajánl.

ContextUs: Az, hogy magyar-filozófia, majd esztétika szakon tanultál, hogyan befolyásolta a költészethez való viszonyodat?

Eleinte nagyon inspiráló volt. Annyira, hogy valójában az egyetem alatt kezdtem el írni. Próbálkoztam már gimiben is, de azt sosem vettem komolyan. A fiataloknak tartott írótáboros vonulatból teljesen kimaradtam – nem is hallottam ezekről akkoriban. Amikor egyetemre kerültem, akkor ismertem meg igazán a kortárs irodalmat. A közeg inspiratív volt, és amit tanultam, nagyban lendített az íráson. Egy idő után viszont épp az ellenkezőjére fordult.

Az utolsó éveimben már azt éreztem, hogy korlátok közé zárt az egyetem: ugyanazok a tanárok, irodalmi irányzatok, szempontok szűkítették a látókörömet.
Egy buborékban éltem. Miután Hollandiába költöztem, el kellett telnie egy kis időnek, hogy felszabadultabbnak érezzem magam. Utána sokkal szabadabban tudtam írni és gondolkodni a költészetről, vagy arról, hogy én mit szeretnék az irodalommal elérni.

ContextUs: Az egyetem alatt már tudtad, hogy szeretnél kötetet kiadni?

Igen, ez a harmadik-negyedik publikáció után már dédelgetett álmom volt. Komolyabban akkor realizáltam, amikor az ELTE-n Juhász Tiborral meghívtak minket a Szerdai Szalon (az ELTE Bölcsészkarának irodalmi alkotóműhelye – a szerk.) egyik rendezvényére felolvasni. Majd beszélgettem Tinkó Mátéval, aki akkor a FISZ sorozatszerkesztője volt, és felajánlotta, kezdjük összegyűjteni a szövegeimet, hogyha van egy kötetnyire való.

ContextUs: Ebből lett A konyhában meg Elmore James szól?

A kettő körülbelül húsz százalékban azonos. A többi utána jött vagy újraíródott. Amikor leadtuk a végleges kéziratot, előkerestem azt a fájlt, amit Máténak küldtem korábban. Nagyon jó volt látni, hogy iszonyatosan sokat formálódott az anyag.

juhasz mario a konyhan meg elmore james szol konyv vers
Juhász Márió költő / Fotó: Gondos Mária Magdolna / FISZ

ContextUs: Egy interjúban mesélted, hogy Zetas Péter, akkori egyetemi csoporttársad „zsarolt meg”, hogy vegyél részt egy nyilvános felolvasáson. Ha nincs ez a löket, talán később kerülsz a Debreceni Egyetem irodalmi körének, a LÉK-nek a körforgásába. Akkor is itt tartana a karriered?

Szerintem ide futott volna ki a dolog, de akkor nagy szükségem volt erre az unszolásra. Örülök, hogy nem hagyta magát. Zetas akkor nagyon bekattant, hogy engem magával ránt ebbe a világba.

ContextUs: Závada Péter egyszer azt nyilatkozta, hogy nem hisz a versek önterápiás hatásában. A te életedben milyen szerepet tölt be a versírás?

Szerintem a megírásuk közben erős az önterápiás hatás. Témától függ persze, de a leírt és kimondott szavakban mindig rejlik egy felszabadító jelleg. Utána, a szerkesztésnek már kevésbé van terápiás jellege. Az már inkább hentesmunka.

ContextUs: Mindenáron kell egy versnek a szerkesztés?

Kell, igen. Legalábbis én még nem adtam ki egy verset sem a kezeim közül, amin nem ültem volna legalább két-három hónapig. A kötetben is olvasható olyan szöveg, amihez éveken keresztül nem nyúltam. Úgy gondoltam, az vagy úgy van kész vagy nem is lesz kész sehogy. A FISZ-es sorozatszerkesztők – Sirokai Mátyás és Gondos Mária Magdolna – mondták, hogy ez jó, de még alakítsak rajta. És működött – két-három év távlatából is. Az önterápiás jelleg itt már elveszíti létjogosultságát, mert nyilván nem ugyanabban az állapotban írok, mint akkor. Mégis sikerült hozzányúlni úgy, hogy ne tűnjön két egymástól idegen versnek.

ContextUs: A konyhában meg Elmore James szól a Fiatal Írók Szövetségének gondozásában jelent meg. Miért pont FISZ?

Miután elkezdtem Tinkó Mátéval dolgozni, már bekerültem a körforgásába. A FISZ jó platform arra, hogy elsőkötetes szerzőként elindulj a pályán. Sokkal hamarabb kap visszajelzést az ember, mint nagyobb kiadóknál, ahol még elismert szerzőknek is egy-két akár három is évet kell várniuk, hogy megjelenjen a kéziratuk.

ContextUs: Eredetileg korábban jelent volna meg a köteted. Mi történt, hogy mégis csak 2021-ben jött ki?

Még a Tinkó Mátéval való szerkesztői munka alatt volt egy-két nekifutás. Az egyik abba fulladt bele, hogy elköltöztem Hollandiába. Az azt megelőző pár hónapban, amíg itthon voltam, nagyon nem éreztem jól magam, és mindennek, amihez közöm volt, legszívesebben eltüntettem volna a nyomait is. Hiába akartak leadni egy pályázatot a kötetre, én egyáltalán nem akartam ezzel foglalkozni. Utána volt még egy nekifutás, de Máté épp akkor adta le a sorozatszerkesztői pozícióját.
Miután ő már nem vitt egy kéziratot sem, elküldtem a kéziratot Sirokainak és Gondos Máriának. Ők elfogadták, és 2020 elején elkezdődött a közös munka.

Tavaly én már késznek éreztem, de a szerkesztők szerint volt még mit dolgozni rajta, és tényleg: az a plusz néhány hónap abszolút hasznára vált. Így végül 2021 tavaszára lett kész. 

ContextUs: A köszönetnyilvánításban írtad, hogy rengeteg ember segítette a kötet megjelenését. A szövegek megírásán kívül milyen fontos mozzanatai vannak még egy verseskötet szerkesztésének és megjelenésének?

Elküldtem a FISZ-nek a kézirat anyagát, olyan formában, ahogy elsőre elképzeltem. Sokáig e-mailben kommunikáltunk, létrehoztunk egy közös dokumentumot, amit mindannyian tudtunk szerkeszteni. Ők a szövegekbe nem nyúltak bele, csak ellátták széljegyzetekkel. És amikor úgy éreztem, van időm, motivációm, akkor foglalkoztam vele.
juhasz mario konyv
Juhász Márió kötetbemutatója a Három Szerb Kávéházban / Fotó: Csüllög Eszter

ContextUs: Egyáltalán nem változtattak a szövegen?

Nem mondták meg konkrétan soha, mit csináljak, csak azt, hogy szerintük milyen irányba kellene haladni. Volt egy-két dolog, amiből én nem engedtem, volt, amiből ők nem engedtek, közben pedig alakult a szövegek sorrendje is. Nagyon jót tett, hogy noszogattak, mert egyébként iszonyúan lusta vagyok. Nehezen vettem rá magam, hogy leüljek és foglalkozzak azokkal a részekkel, amiken lehetne még javítani.

ContextUs: Meddig tartott?

Az aktív munka körülbelül egy évet ölelt fel. Az idei év elejétől már meghatároztunk fix határidőt is – tavaszra kész kellett legyen a kötet. A nyomdából visszajött próbanyomat után is volt még egy-két utolsó módosítás. És nyilván, ha fél év múlva elővenném, még mindig feltűnne pár dolog, amin vátoztatnék, de ezt ilyenkor már el kell engedni.

ContextUs: Ha a határidő nem 2021 tavasza lenne, hanem 2025, akkor egy teljesen másik kötet lenne, annyit változtatnál rajta?

Akkor kaparnám a falat négy éven keresztül, hogy miért nem jelent meg még. Ahhoz, hogy el tudjak kezdeni újabb dolgokkal foglalkozni, először ezt le kellett zárni. Szóval nagyon örülök, hogy végre megjelent!

ContextUs: A kötet félhomályos borítóját Szabó Imola Julianna tervezte, amely jól passzol a versek blues-os hangulatához. Mennyire volt fontos, hogy a te fényképed felhasználásával készüljön el?

Ezt a fotót eldobható fényképezőgéppel lőttem 2018-ban, egy buliban. A képnek jellegzetes, megkapó hangulata van, ami a versek szövegvilágával jól rezonál. Azt szerettem volna, hogy Szabó Imola Julianna próbáljon meg erre is alkotni pár variációt. Ami a végeredmény lett, az a legminimalistább a sok közül. De volt ezen kívül nagyon izgalmas és kreatív megoldása is.

juhasz mario vers a konyhaban meg elmore james szol fisz

ContextUs: A borítón a Dac című vers is szerepel, így az olvasó még azelőtt látja ezt a pár sort, mielőtt kinyitná a kötetet. Mi a jelentősége, hogy éppen ez került fel oda?

Nincs különösebb jelentősége. A FISZ-es köteteknél az a szabvány, hogy a hátsó borítón olvasható egy vers vagy idézet. A Dac tömör, rövid, de elkap egy hangulatot. Azért is maradt három sor, mert elmond mindent, amit akar.

ContextUs: A cím és a versek tartalma között nehéz közvetlen kapcsolatot találni. Miért lett A konyhában meg Elmore James szól a kötet címe?

Már sokkal korábban volt egy munkacíme az anyagnak. Aztán a szerkesztők nem sokkal a leadás előtt mondták, hogy szerintük kellene egy jobb cím, és még kb két hétig gondolkodhatok. Nem tudtam mást csinálni, mint újra és újra végigolvasni a kötetet. Próbáltam asszociálni valamire, ami ráhúzható a versekre. És hogyan jött ez a cím és miért?
Egyrészt sok a zenei referencia a kötetben, az egésznek a hangulata pedig olyan, mintha háttérzene alatt folynának a szövegek. Másrészt én úgy szoktam írni, hogy közben zenét hallgatok, sokszor ugyanazt.
Ha rátalálok valami olyan hangulatra magamban, amit a zene felerősít, akkor ugyanazt a számot addig hallgatom, amíg ki nem jönnek belőlem azok a gondolatok, amiket ez a hangulat inspirál.

ContextUs: Miért pont Elmore James és nem például Miles David, John Coltrane, Louis Armstrong vagy Charlie Parker, valaki, akinek a neve még jobban összefonódik a dzsesszel?

Ez egy kis baki a fülszövegben, amit Peer Krisztián írt, mert Elmore James nem dzsessz- hanem blues zenész. A blues hangulata és szövegvilága hasonlóan egyszerű módon próbálja megfogni az érzelmeket, ahogyan szerintem az én szövegeim is sokszor. Nagyon mély és örök emberi érzelmeket ezek: szerelem, szomorúság, életszeretet. Ezek mentén operál az összes. Sokszor ugyanarról szólnak, de megvan benne az az ambivalencia, hogy egy albumon belül megfér a egymás mellett Baby, I’m gonna leave you és a Baby, why did you leave me életérzés.

ContextUs: A legtöbb versed hangulata szomorkás, borús, a lírai én gyakran burkolózik félhomályba. Ez a depresszív hangulat jellemző rád?

Régebben az volt. Ez eléggé meghatározta a szövegeim miliőjét, de igyekszem dolgozni rajta – sokat. Félig-meddig tudatos az a koncepcióm is, hogy ezt a deprimált hangulatot kivonjam a verseimből.

ContextUs: Nem félsz attól, hogy ha kivezeted ezt a verseidből, akkor ütnek akkorát, mint jelenlegi mivoltukban?

Már ebben a kötetben is vannak olyan szövegek, amiket inkább a fegyelmezetlen életösztönszerűség jellemez. Te is jól megfigyelted a recenzióban, hogy azok már kicsit csapongóbbak – bár talán a hedonizmus a legjobb szó rá. A lényeg, hogy mindenképpen valami pozitív. A recenzió jól megfogta a kötet ívét, a hangulatokat.

Kapcsolódó cikk

ContextUs: A kötet első felében a versek témája a magány, önkeresés, fiatalkori kiégés – ezek szépen összefonódnak, erősen összekapcsolódnak. A vége felé azonban már jóval sokszínűbbek a témák.

Az első kicsit fele olyan, mintha a lírai én otthon lenne, bezárva, távol mindentől – otthoni magányról szóló gondolatfutamok. Utána pedig mintha kilépne a lakásból, bele a világba – a kötet vége felé már ez az érzésem. Mindez talán egyfajta fegyelmezetlenséget, lazaságot tükrözi, ami azután talált rám, miután otthagytam az egyetemet. Nagyon jó érzés volt nem azon feszülni, hogy amit írok, vajon megállná-e a helyét egy versszemináriumon.

ContextUs: Ezen feszültél előtte?

Akkor nem fogalmazódott meg bennem, de utólag rájöttem, hogy igen. Ez eléggé megkötötte a kezemet.

ContextUs: A versírást gyakran magasztos, elvont tevékenységnek gondolják. Te viszont leírtad, hogy ez inkább hétköznapi és mostoha folyamat.

Igazából nem. Az írást nagyon elemelkedett állapotnak élem meg, ebből a szempontból egyáltalán nem hétköznapi. A mindennapiság a körülményekben rejlik: a versírás egyáltalán nem ott kezdődik, hogy elkezded bepötyögni a szavakat a laptopba, hanem amikor fejben megéled azokat.

ContextUs: A kötetben fellelhető enyhe tartalmi törés. Míg az első felében a versek nagyon átgondoltak és erősen építkeznek egymásra, addig a vége felé inkább impulzívak, lendületesebbek, és nincs olyan erős kohéziós erő, mint a kötet elején. Miért döntöttél úgy, hogy ezt nyomatékosítod, formailag – egy üres oldallal – is jelzed?

Valahogy mindenképpen szerettük volna jelezni a váltást. Nem mondtam volna őket soha ciklusnak, mert a két szakaszon belül is eléggé más témákban mozognak a versek, viszont szerettem volna érzékeltetni – nem túl agresszíven – ezt a hangnembeli és hangulatbeli váltást.

ContextUs: Miért éppen Peer Krisztián írta a fülszöveget?

A Független Mentorhálózat nevű kezdeményezéssel indult el a folyamat. Már befutott költők, írók maguk mellé vettek fiatal feltörekvőket. Ennek a tagja volt mentorként Peer Krisztián, aki körül egyfajta versműhely alakult ki.

Hivatalosan nem volt mindenki a mentorálltja, köztük én sem, de többen is köré csoportosultunk. Akkoriban kezdtek el alakulni a szövegeim, és később Krisztiánnal többször is átbeszéltük az egész anyagot.
Tudtam róla, hogy ismeri, számtalanszor elolvasta, és van róla kiforrott véleménye. Ezért kértem fel őt, hogy írja meg ő a fülszöveget.

ContextUs: Még csak pár hónapja jelent meg a köteted, így túl korai lenne megkérdezni, hogy készül a következő?

Nem korai megkérdezni, de nem készül. Írok, és szeretném, hogy oda fusson ki. Azonban még bőven nincs annyi, hogy össze tudjam őket fogni. Sajnos megint az lesz a legproblémásabb, hogy nehéz lesz őket csokorba rendezni, mert annyira sok vonalon mozognak.

CV

Juhász Márió 1992-ben született, Tiszalökön, Tiszavasváriban nőtt fel. Alapszakos diplomáját a Debreceni Egyetemen magyar-filozófia szakán szerezte, majd az ELTE esztétika mesterképzésén tanult. Első kötete, A konyhában meg Elmore James szól, a Fiatal Írók Szövetségének (FISZ) gondozásában jelent meg 2021 tavaszán.

Top sztorik a rovatból

Ez is érdekelhet