A magyar kubizmus remekműveinek jelentős része elveszett vagy lappang, ezen alkotások felkutatását is célozza a Párizsi Magyar Intézetben jelenleg látható, Wanted/Lost and Found – Az elveszett magyar kubizmus nyomában című kiállítás – mondta el a Kultúra.hu-nak adott interjúban Barki Gergely.

Sokáig úgy tűnt, az első világháború előtt nem létezett magyar kubizmus

A magyar kubizmust tíz éve kutató művészettörténész emlékeztetett: sokáig úgy tűnt, hogy az I. világháborút megelőző időszakban nem létezett magyar kubizmus, de az utóbbi években kiderült, Párizsban a magyar Vadakat követően fellépett egy újabb magyar művészgeneráció, melynek tagjai már kubistának vallották magukat.

Barki Gergely hozzátette, Szobotka Imre kubista korszakáról 2004-ben a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) rendezett kiállítást körülbelül hatvan művel, ám azóta további hetven alkotására sikerült rábukkanni, majd 2000-es évektől Réth Alfrédről, Csáky Józsefről, Miklós Gusztávról is egyre hangsúlyosabban esett szó.

Ezek az életművek azonban nem mind voltak alaposan feldolgozva, rengeteg az olyan elveszett mű, amelyről korábban nem is tudott a szakirodalom. Előtűntek továbbá olyan nevek is, akik korábban nem voltak a magyar festészeti kánon részei: Bossányi Ervin, Késmárky Árpád, Kóródy Elemér – számolt be eredményeiről.

Barki Gergely hangsúlyozta: ez az időszak a magyar festészeti kánon része, mivel magyar származású alkotókról van szó, akik nem alkottak ugyan szoros művészeti csoportot, de hasonló szellemben és mégis egyfajta diaszpórában dolgoztak közösen. A magyar művészet olyan szegmense ez, amelyet érdemes egyben feldolgozni, majd ezt követően tárgyalni a következményeket: a háború után kibontakozó kubista irányvonalakat, amelyek már a magyarországi művészetben is tetten érhetők – jegyezte meg.

Ez csak a jéghegy csússa

A Párizsi Magyar Intézet kiállításán sok eddig lappangó művel találkozhat a látogató: 44 eredeti mű és a Wanted szekcióban 55 olyan reprodukció szerepel, amelynek az előkerülésében a szervezők reménykednek. “Ez csak a jéghegy csúcsa, akár ezres nagyságrendben lappanghatnak még művek, Miklós Gusztáv kubista korszakából például egy olajképet sem ismertünk eredetiben, két hónappal ezelőtt sikerült megtalálni az egyik aktját egy párizsi magángyűjtőnél. Amikor pedig ellátogattam a tulajdonoshoz, akkor az említett mű mellett Miklós kilenc aktvázlata is előkerült” – számolt be a kutató.

Elmondása szerint az I. világháború alatt a műtermeket lefoglalták, rengeteg mű elpusztult, eltűnt, más alkotások szétszóródhattak Amerikában, de akadtak olyan művészek is – Bossányi és Szobotka például -, aki később megtagadták a kubista korszakukat, és igyekeztek eltüntetni ezeket a munkáikat.

Kapcsolódó cikk
Előfordul olyan is, hogy a piacon feltűnnek hamis szignóval ellátott képek. “Ilyen például az az olajfestmény, amit egy párizsi galéria tulajdonosa, kiállításunkat látva, a napokban mutatott nekem. Ugyan egy később rábiggyesztett, tehát hamis Marie Vassilieff aláírás szerepel a festményen, azonban a mű hihetetlen hasonlóságokat mutat a MET-ben található hat Kóródy-grafikával. Előfordulhat, hogy ez lesz az első, Kóródytól előkerült olajkép” – említette egy friss felfedezését a művészettörténész.

Mint hozzátette, Básti Annamária és Kajdi Csaba gyűjteményéből került elő például Csáky József színezett terrakotta szobra, amely a mostani kiállítás egyik kiemelt alkotása, mellette pedig szerepel Csáky néhány akvarellje is, amelyek a szoborral egy időben készültek, és amelyeken a plasztika elemei fel-feltűnnek. Huszár Vilmos korábban ismeretlen kerámiaszobrára az eBayen bukkantak rá, ez a darab azért is izgalmas, mert összeérnek benne a francia és a holland művészeti szálak, ráadásul Huszárról korábban nem tudták, hogy szobrokat is készített – közölte.

Abban reménykednek, a Wanted/Lost and Found kiállítás hatására újabb és újabb művek kerülnek majd elő

Barki Gergely kiemelte a kiállítás néhány olyan képét is, amelyek a kubisták hatására születtek. Ezek közül talán a legfontosabb az a két Uitz-festmény, amelyek ötven éven át lappangtak és amelyeket a kutató tavalyelőtt talált meg Olaszországban. Hozzátette: ugyanez az olasz galerista vásárolta meg az Ülő nő című Szobotka-olajképet, amelyről korábban csak egy színes fotó volt ismert.

A kiállítás, mint korábban beszámoltunk róla, augusztus 14-ig lesz látható Párizsban, majd további európai városokban is bemutatják azzal a céllal, hogy az egyes helyszíneken újabb és újabb művek kerüljenek elő; ezért is készítettek a katalógus mellett egy kisebb, ingyenes füzetet is, amelyben csak az elveszett művek szerepelnek.

A kutató elmondása szerint a tárlat ősszel Brüsszelbe utazik, majd Berlinben, utána Stuttgartban mutatkozik be, de a megnyitás óta több magyar intézet is jelezte, hogy szívesen átvennék az anyagot.

Barki Gergely hozzátette: a körút 2023-ban a Magyar Nemzeti Galéria nagyszabású kiállításában csúcsosodik ki. “Amikor elkezdtem ezt a kutatást, akkor csak néhány tucat műről tudtunk, ez a szám mostanra 500 körüli” – mondta el a Kultúra.hu-nak a művészettörténész.

Kapcsolódó cikk

Top sztorik a rovatból

Ez is érdekelhet