A Can't Help Myself egy „tragikus” kommentár a kortárs életről, vagy mindannyian teljesen figyelmen kívül hagyjuk a lényeget?

A robotkar mozdulatai megfáradtak az évek során

2016-ban Sun Yuan és Peng Yu – Kína két legbotrányosabb művésze, akik arról ismertek, hogy munkáik során olyan ellentmondásos anyagokat használnak, mint az élő állatok és az emberi szövetek – új installációval debütált, amelyet a New York-i Guggenheim Múzeum számára rendeltek meg. A Can’t Help Myself (2016-19) című alkotáson egy ipari robotkar látható egy nagy üvegdobozban, ahol egyetlen feladata volt: a padlón szétfolyó viszkózus vörös folyadékot kordában tartani – írja a Dazeddigital.

Az egyedi tervezésű lapáttal felszerelt mechanikus kar észlelte, amikor a folyadék (amely a művészek ellentmondásos múltja ellenére valójában nem vér volt) egy előre meghatározott körön kívülre került. Ezután a 32 előre programozott mozdulat egyikével a gép megfordult a tengelye körül, és a folyadékot a helyére kaparja.

Azonban amikor a Can’t Help Myself (Nem bírok magammal) a 2019-es Velencei Biennálé főműsorában iszerepelt, a mozdulatok másképp néztek ki. Az idő múlásával a robotkar lelassult, mintha belefáradt volna abba az örökkévaló feladatba, amelynek elvégzésére programozták. Sőt, dobozának üvegfalait vörös foltok, a fehér padlót pedig hátborzongató rózsaszínre szennyezték.

A fiatalok nem tudnak betelni a műalkotással, magukat látják benne

A műalkotásnak ez a fáradt változata talált azóta új életre a TikTokon. A felhasználók több videóban dokumentálják ennek fokozatos hanyatlását. A Can’t Help Myself lelassulása és a pletykák szerint a hidraulikafolyadék 2019-es kifogyása miatt bekövetkezett „halála” egyértelműen megérintette az embereket, az egyik videó meghaladta a 90 milliós megtekintést. 

Kaylee on TikTok

8.2M Likes, 71.8K Comments. TikTok video from Kaylee (@2k.kxoll): "I think this is my favorite piece of art... #greenscreenvideo #canthelpmyself #deppresiøn #sad #art". 2016. | Now... Exit Music (For A Film).

Rengeteg elmélet található arról, hogy valójában miről is szól a Can’t Help Myself. „Folyamatosan takarítod a darabokat magadból, miközben vég nélkül szétesel” – írja az egyik felhasználó, utalva a mentális egészséggel kapcsolatos elméletekre. “Egyedül, miközben mindenki téged figyel és szórakozásra használ.”

Úgy van programozva, hogy megpróbálja visszatartani a folyamatosan kiszivárgó hidraulikafolyadékot, amely működésben tartásához szükséges… ha túl sok szökik ki, meg fog halni, így kétségbeesetten próbálja visszahúzni, hogy még egy napig küzdjön.

Nincs szükség szakértőre annak kiderítésére, hogy feladatának reménytelensége miért rezonál a TikTok közönségével, egy olyan generációval, amely rossz munkalehetőségekkel , mérgező munkakörnyezetekkel és egy világjárvánnyal néz szembe, amely miatt „ képtelenné vált megbirkózni az élettel”.

A Can’t Help Myself azonban lehet, mégsem a mentális betegségről szól

A robotkar azonban valójában nem küzd a túlélése szempontjából létfontosságú hidraulikafolyadékkal: a folyadék egyszerűen színezett víz, sűrítőszerrel keverve. Sokak szerint nyilvánvalóan ez nem a mentális egészségről szóló alkotás volt. „Az automatizált megfigyelésről és a határellenőrzésről van szó, nem a robotok depressziójáról vagy bármi másról” – mondja egy Twitter-felhasználó. „Nem „fáradt és reménytelen”; csak eltömődött, mert 5 éve működik.”

A Can’t Help Myself valódi jelentésére jobban rávilágít a Guggenheim hivatalos leírása. A határellenőrzési-értelmezést alátámasztva azt sugallja, hogy az alkotás valójában „a migráció és a szuverenitás körüli kortárs kérdéseket” hivatott kezelni.

A körülötte felhalmozódó vérfoltszerű nyomok azt az erőszakot idézik, amely a határzónák megfigyeléséből és őrzéséből ered” – áll a leírásban. „Az ilyen zsigeri asszociációk felhívják a figyelmet az autoriterizmus következményeire, amelyeket bizonyos politikai célok vezérelnek, amelyek több határt akarnak húzni a helyek és kultúrák között.

Nehéz megmondani, hogy a Can’t Help Myself alkotói gondoltak-e a mentális egészségre, vagy pedig az emberek énközpontú hajlamát akarták kommentálni, hogy bármerre nézzenek, saját tükörképüket lássák (elvégre a művészetnek több jelentése is lehet). Az azonban egyértelmű, hogy Sun Yuan és Peng Yu alkotásai sikernek tekinthetők, ami még mindig arra készteti az embereket, hogy elgondolkodjanak, megosszák ötleteiket, és talán még sírva is fakadjanak, évekkel azután, hogy először megérkezett New Yorkba egy fürge, fiatal robotkar.

Kapcsolódó cikk

Top sztorik a rovatból

Nincs több cikk

Ez is érdekelhet