Érzékeny témát boncolgatott a Margó Fesztivál Létezik-e női irodalom? című előadása. A Világirodalom Színpadán Gwenaëlle Aubry franica filozófus, író, Tóth Krisztina költő, műfordító és Nina Yargekov francia-magyar író hol vitatkozva, hol egyetértve válaszoltak Szederkényi Olga kérdéseire. Írónak vagy írónőnek tartják-e magukat? Lehet-e egy női író trágár? Mi a jó regény titka?

Hosszú, kígyózó sor áll a Világirodalmi Színpad bejárata előtt. A magyarul és franciául zajló beszélgetéshez mindenki elveszi fülhallgatóját, majd lassan megtöltik a nézőteret. Kivéve az első sort. Az egyik szervező biztosít, a székek nem foglaltak, nyugodtan ülhetek az első sorba, sőt! Elfoglalom a középső széket legelöl, és nem telik el három perc, az emberek felbátorodva előrébb ülnek. Pedig az előadás résztvevői nem ijesztőek, annál inkább okosak, műveltek, és határozott véleményük van az irodalomról.

„Amikor az ember ír, androgün lénnyé válik”

A kérdést, hogy írónak vagy írónőnek tartják-e magukat, Gwenaëlle Aubry soha nem tette fel magának. Hiszen férfi irodalomról sem beszélünk. A kifejezés politikai vonatkozását Nina Yargekov emelte be Bár szerinte a válasz attól is függ, milyen társaságban teszik fel a kérdést.

Tóth Krisztina egyáltalán nem szereti, ha költőnőnek hívják / Margó Fesztivál 2018 / Fotó: Kis Norbert

Tóth Krisztina egyáltalán nem szereti, ha költőnőnek hívják. A kérdésbe a közönséget is bevonták: sértő-e vagy létezik-e olyan, hogy írónő. A nagy koncentrációban sajnos nem fordultam hátra, hogy megnézzem, ki mire szavazott. Véleményem szerint létezik olyan kontextus, amelyben használata sértően hat.

Nő vagy férfi írta?

A Harry Potter második kötetéig nem tudtam, hogy a J. K. Rowling név egy nőt takar. Hozzáteszem, a felfedezés nem befolyásolta a lelkesedésem. Tóth Krisztina és Nina Yargekov nem értettek egyet abban, hogy ezt meg lehet-e határozni. Nina szerint erre azért lehet tippelni.

Gwenaëlle Aubry egy érdekes kérdéssel egészítette ki a feltevést: mihez van joga a női írónak?

A francia irodalomban politikailag implicit módon jelen van, hogy bizonyos témákról a nők nem írhatnak.

Tóth Krisztina: Ahol a két irodalom egymásba ömlik – Interjú

Tóth Krisztina az a hazai kortárs művésznő, aki sokoldalú és termékeny életpályáján formába önti az anyagot és a szellem táplálékát. Kezeivel megformálja az érzékeny üveget, szavaival elér az érzékeny lélekig. Húsz könyve után, idén megszületett egy új verseskötet.

Személyes témaként említi a háborút. „Ez már csak azért is zavaró – mondja –, mert ugyanazt a kérdést a férfi íróknak nem tesszük fel.”

Hogy állunk ma?

„Az írás a szabadságról szól” – Nina Yargekov

Miről nem írhat ma egy nő? Ennél a kérdésnél került elő a női test szerepe. „A szépirodalmi mű a testünkben születik meg” – mondja Gwenaëlle. Hozzáteszi, ezáltal jön létre valamilyen stílus a szövegben. Női szereplői mögött férfiak is vannak, erős férfiak, akik női testben jelennek meg a műveiben. Itt az inspirációra gondolt a francia író, tehát ebben az esetben nő és férfi nem különülnek el.

Gwenaëlle Aubry: „A szépirodalmi mű a testünkben születik meg” / Margó Fesztivál 2018 / Fotó: Kis Norbert

Nina a politikát és az intimitást állította szembe. Igaza van abban, nem kellene, hogy a női íróknak tabuik legyenek, ami a mai napig probléma. „A politikai töltetű szövegeknek súlya van – állítja Nina –, ellenben az intimebb témáknál, amiket többnyire nőkhöz kötnek.”

Egy jó regény közös emberi problémákat fogalmaz meg

– csatlakozik a beszélgetésbe Tóth Krisztina.

Az irodalmi művek feladata, hogy valamit kiváltsanak az olvasóból. Azért veszünk kezünkbe könyvet, verseskötetet – legalábbis én –, mert elvárjuk, hogy megmozgasson. Ezért is szomorú Tóth Krisztinának az a kijelentése, hogy a poén, a humor, a férfi írók terepe, valamint egy női írótól elvárják, ne hagyja magára az olvasót.

Trágárkodni azért szabad?

Nem igazán sikerült választ kapni a fenti kérdésre, ugyanis az előző téma sok minden megmozgatott a résztvevőkben, egy-egy gondolatot mindenki hozzáfűzött még. Nina Yargekov felháborítónak tartja, hogy a női művészek esetében nőiségüket gyakran nagyobbra tartják, mint művészetüket. Gwenaëlle Aubry pedig egyetértett abban Tóth Krisztinával, a női íróknak nem feladatuk megvigasztalni az olvasót.

Melltartót égetnek, világuralomra törnek, gyűlölik a szexet és a férfiakat – Kerekasztal-beszélgetés a feminizmusról

Az A feministák nem járnak rózsaszínben – és egyéb hazugságok című kötetben 40 sztereotípiáról esik szó, mely a feministákat környékezi meg. Kalapos Éva Veronika, Csapody Kinga, Rácz Zsuzsa, Kemény Zsófi és D. Tóth Kriszta egy rövid beszélgetésen ismertette a könyvet.

A trágársággal kapcsolatban, Tóth Krisztina nyomatékosította, nem az író, hanem a szereplői beszélnek csúnyán. És ennek általában célja is van a történetben. Sem Gwenaëlle Aubry, sem pedig Nina Yargekov nem tiltja el magát semmiről. Ha a történet megkívánja a trágár szavak használatát, csak azért mert nők, nem fogják átfogalmazni a szöveget.

„Ha az van odaírva, hogy Parti Nagy Lajos, akkor a nagymama nem akad ki, vagy biztos, hogy nem emeli fel a telefont” – mondta Tóth Krisztina.

Akkor most létezik női irodalom vagy sem? És mi lesz 100 év múlva?

„Ha van krimi-, sci-fi-, női- és normális irodalom, akkor biztos, hogy a normálisba szeretnék tartozni” – jelentette ki Nina Yargekov.

Nina Yargekov: „Ha van krimi-, sci-fi-, női- és normális irodalom, akkor biztos, hogy a normálisba szeretnék tartozni” / Margó Fesztivál 2018 / Fotó: Kis Norbert

Vészesen fogyott az idő, és az volt az érésem, a résztvevők nem veszik komolyan a kérdést, mert nincs is igazán értelme annak, hogy beszélhetünk-e női irodalomról. Tóth Krisztina tette fel a kulcskérdést: mit definiálunk női irodalomnak? Hiszen ez sok mindent takarhat.

Előkerült még a női modell kérdése, amit Aubry az íróként dolgozó anya témakörével kapcsolatban elemzett.

Nina szerint ezzel az a probléma, hogy a társadalom még mindig elsősorban anyaként definiálja a nőket, ezért érheti hátrányos megkülönböztetés a női írókat. És ezért sincs előttük megfelelő modell.

A résztvevők nem veszik komolyan a kérdést, mert nincs is igazán értelme annak, hogy beszélhetünk-e női irodalomról / Margó Fesztivál 2018 / Fotó: Kis Norbert

Tóth Krisztina utópisztikus és disztópikus válaszán könnyezett percekig a közönség a nevetéstől, arra a kérdésre, mi lesz 100 év múlva a női írókkal. Válasza ironikusan reflektált korunk egyik problémájára: meddig lesznek a nők elnyomás alatt?