Milyen folyamatok vezettek a divatipar demokratizálódásához? Kit lehet ma divatmodellnek nevezni?

Az érdekes és a fura is szép – már a divatiparban is

Alessandro Michele, a Gucci kreatív igazgatója olyan másképp gondolkodó, akinek merész húzásai hamarosan a mainstream normát diktálják a divatiparban. Idén áprilisban új kollekcióját – amelyet nem definiált sem tavaszi-nyárinak, sem őszi-télinek – egy közel negyedórás kisfilmben, a Gucci Ariában mutatta be 94 különböző modell közreműködésével.

A divatmodellek között feltűnnek olyan „rút kiskacsák” is, akiket talán csak saját anyukájuk tart szépnek, írja a The Washington Post. Döntését aztán más divatházak is követték. Ezzel több évtizedes akadály omlott le azok előtt, akik a divatiparban képzelik el jövőjüket, de nem feleltek meg a mindenkori szépségideálnak. Hasonló akadályba ütközött napjaink egyik legfelkapottabb Instagram-modellje is, Demi Rose, akit teltebb alakja miatt nem fogadott be a divatipar. Külön érdekesség, hogy a szakmán belül volt év, amikor őt tartották a világ legszexibb nőjének.

Divatvilag Divatmodell Modellvaltas Sokszinuseg
A Gucci Kampányának Szereplői / Fotó: Gucci Instagram-Oldala

„Elemeztem a furcsa arcokat, azokat a különc kinézetű modelleket, érdekes szépségeket, akiket aztán a kifutóra küldtem. Azt igyekeztem megfejteni, mi is az átlagos szépség. A filmekben látott gyönyörű arcoknak, vagy akikre felkapjuk a fejünket az utcán, is megvan a saját létjogosultsága” – foglalta össze a marketing mögötti filozófiáját Michele. Az üzenet: a hétköznapi is elég. Az extravagáns és különleges Gucci-ruhákat egy átlagember is képes bemutatni.

Gucci Aria

Debuting in a special film co-directed by award-winning photographer and director Floria Sigismondi and Alessandro Michele, Aria. A singular voice, taking it...

A divatmodellek világába generációkon át csak a kiváltságos nők és férfiak kerülhettek be. Magas, sovány, sőt, a 20. század végére már csak csont és bőr, fiatal, hosszú végtagokkal, keskeny csípővel, szimmetrikus arccal rendelkező fehérbőrű pálcikaemberek vonultak a kifutókon.

Mit jelent az, hogy a modellvilág megváltozott?

Elég csak egy évtizedet visszaugrani az időben, és láthatjuk, hogy bár lassan, de azóta is mennyit változott a modellvilág. Ma már sokkal sokszínűbbek származás, testalkat, kor és testi fogyatékosság tekintetében. Halima Aden hijabot és burkinit viselt a Sports Illustrated címlapján, a törpenövésű író-aktivista, Sinéad Burke pedig a Vogue brit kiadásának címlapjára került. Ma már nem ritka egy végtaghiányos divatmodell a legnagyobb sportruházatgyártók katalógusában vagy egy Down-szindrómás lány a divatházak kampányában.

A változás azonban nem azt jelenti, hogy az egykor kirekesztett kisebbségi csoportok csinosabb képviselői előtt megnyíltak a lehetőségek. Ma már mindenki modell – vagy legalábbis azzá válhat. A modellügynökségek gyakorlatilag bárkit leszerződtetnek, aki bekopog hozzájuk.

Külső és belső nyomás is közrejátszott abban, hogy az elitista divatvilágban leomoljanak ezek a korlátok. De ez korántsem jelenti azt, hogy végleg befellegzett a klasszikus szépségeknek: a magazinok címlapját, a reklámokat és a vörös szőnyeget továbbra is az ő vékonyságuk és hamvas arcbőrük fogja uralni, ahogy továbbra is hozzájuk fogja magát hasonlítani a többség.

Mit jelent ma a divatmodell fogalma, miért akar valaki modellkedni és kiből lehet modell?

A divatmodellek definíciója is egyre homályosabbá vált. Eddig az ő közvetítésükkel kapcsolódott a célközönség a divatiparhoz. A modellek határozták meg a korszak szépségideálját, diktálták a kulturális és esztétikai értékválasztását. Ezt a pozíciót nem tölthette be egy átlagos kinézetű nő vagy férfi. Az ügynökségek is éppen azért szerződtették le őket, mert az átlagnál sokkal szebbek.

Kapcsolódó cikk

Miért is akarna valaki modell lenni? A pénz, a befolyás és az ismertség a legfőbb motivációs tényezők. Azt pedig, hogy a divatipar végül kit fogad be a kiváltságosok szűk körébe, azt a politikai, gazdasági és társadalmi viszonyok határozzák meg. 

Az 1990-es évek elején, a Szovjetúnió felbomlása után a nyugat felé nyitó kelet-európai országokból származó lányok elárasztották a divatipar fővárosait, Párizst és New Yorkot. Az ezredforduló után, ahogy Kína befolyása nőtt, egyre több ázsiai modell jelent meg a kifutókon. Bethann Hardison aktivista és az egykori modell, Iman szintén azért kampányolt, hogy még több feketét foglalkoztasson a divatipar.

Az LMBTQ közösség jogainak törvényi elismerése révén a nembináris modellek is előtérbe kerültek. A divatmagazinok szerkesztői, a divatházak, az ügynökségek, a fényképészek is felismerték, hogy nem csak a fehérbőrű emberek, hanem származástól és társadalmi hátterüktől függetlenül mindenki vágyik a neves divatmárkák által képviselt státuszszimbólumokra.

A mozgássérült és plus-size modellek áttörése a divatiparban

Alexander McQueen divattervező volt az első, aki mozgássérült modellt vitt a kifutóra Aimee Mullins paralimpikon személyében az 1990-es évek végén. Bár sokak számára motiváló lehetett a személyisége, szerepeltetése mégsem hozott áttörést, mert nem igazán tudott vele azonosulni a célcsoport.

Kapcsolódó cikk

Ashley Graham plus-size modell sem tudta maradéktalanul képviselni a testesebb nőket, mert ugyanolyan különleges, ritka szépség volt, mint XS-es méretű kolléganői. Nem elég tehát a modellkedést megnyitni az addig kirekesztett csoportok képviselői előtt, hanem az egész divatipar elitista hozzáállását kellett sutba vágni.

Ma már mindenki fotós és modell is

A technológia is alapjában befolyásolja, kit tartunk ma modellnek. A múltban komoly eseménynek számított a fényképezkedés. Régen a teljes család ünneplő ruhában vonult a helyi fényképészhez, de elég az igazolványkép, az osztálykép vagy a ballagási tablókép elkészítésére gondolni. Amikor a 20. század elején a Kodak piacra dobta olcsó fényképezőgépét, tömegek számára vált elérhető hobbivá a fotózás.

Az instant Polaroid-képek, majd pedig az okostelefonok kamerái tovább erodálták a fényképezés megbecsültségét. Miután pedig a közösségi médiában ország-világ előtt közzé lehetett tenni kattintásaink eredményeit, a portréfotózás teljes egészében átalakult. 

Az Instagram és a többi platform miatt megváltoztak az elvárásaink arra vonatkozóan, hogy kiket nézegetünk a fotókon, illetve ezek az emberek hogyan viszonyulnak a vágyaink tárgyához, a szépségideálhoz, az identitásunkhoz.

Új generáció, új identitás

Egy egész generáció már abban nőtt fel, hogy a saját maguk erejéből sztárok lehetnek a közösségi médiában. Bár még mindig felnéznek a szupermodellekre, már nincs szükségük arra, hogy ők diktálják, milyen divatos termékeket kell feltétlenül megvásárolni, mert az ismerőseik és az influenszerek szelfijei – főleg, amióta könnyen manipulálható mindenféle szűrővel – nagyobb meggyőzőerővel bír.

Kapcsolódó cikk

Antwaun Sargent író úgy fogalmazott, hogy az identitás forradalma zajlott le. A normál, hétköznapi emberek eszméje pedig megragadt a divatiparban. A modell meghatározása a fotósok új generációjának megjelenésével szintén megváltozott. 

Korábban a modelleket, a csiszolatlan gyémántokat, a pórnép között kellett megtalálni. Nem is földi halandóként tekintettünk rájuk, hanem esztétikus tárgyakként kezeltük őket. Ezért is szoktuk „hús-vér nőknek” nevezni azokat, akik úgy gondolják, nem tökéletes a testük.

A fotósok azonban mindig is azokat a modelleket kedvelték, akik többet nyújtottak egy csinos pofinál. Akik viccesek, jó beszélgetőpartnerek vagy érdekes a múltjuk. Manapság a mozgáskorlátozott, LMBTQ vagy színesbőrű modellek háttérsztorija részben vagy teljes egészében láthatóvá vált, mindenki számára egyértelmű. Éppen az kerül a középpontba, amiben eltérnek a régi normáktól.

Modellvilág = kiállás egy ügyért, kiállás a hétköznapiságért

Ma már a modellkedés is politikai kiállás. Néha a régi, merev hagyományok ellen, sokszor meg annak az örömteli kinyilvánítása, hogy senkit sem lenne szabad kirekeszteni az élet egyik szegmenséből sem.

De a divat állandóan változik. Ha ma bele is szeret valakibe, felkap egy típust vagy egy kulturális irányzatot, a következő pillanatban már faképnél is hagyhatja egy új ideálért. Most a figyelem egy része a tökéletes szépségekről a hétköznapi millióféle változatára helyeződött át.

Átlagembereket is láthatunk a fehérneműhirdetésektől a dizájner táskák reklámozásáig. De nem kell mellettük vagy a hivatásos szupermodellek mellett letenni a voksunkat, hiszen éppen az a lényeg, hogy mindenki lehet gyönyörű.

Kapcsolódó cikk

Top sztorik a rovatból

Ez is érdekelhet