A Föld lakosságának negyede Facebook-felhasználó. Az emberek imádják – a rengeteg botrány ellenére is. Sokban változott életmódunk a közösségi oldalnak köszönhetően, például ahogyan az életünket és ezzel együtt adatainkat osztjuk meg a világgal. Mára alig akad pozitívuma. Akkor mégis miért maradunk? És vajon jó ötlet volt a 10yearchallenge hashtag alatt posztolnunk?
Szűrt világ
Nem kérdés, az adathalász közösségi oldalak közül a Facebook tábora a legnépesebb. Itt értesülünk a legújabb hírekről, eseményekről, ezen keresztül kommunikálunk barátainkkal és minden valamirevaló cég az oldalon hirdeti szolgáltatásait és/vagy termékeit. Virtuálisan felköltöztünk a közösségi oldalra: naponta átlagosan 58 percet töltünk csak ezen a platformon. Pörgetjük a hírfolyamot, zabáljuk a médiatartalmakat, posztolunk és szórjuk a like-okat.
A Facebook megjelenésével életmódunk nagy változáson esett át.
Habár a felhasználók többsége itt fogyaszt sajtótermékeket, mégis a kékóriás dönti el, mik legyenek azok.
A Facebook algoritmusa olyan tartalmakat igyekszik a hírfolyamunkra válogatni, amiket szívesen olvasunk, kommentálunk, olyan témákban, melyek iránt korábban érdeklődtünk. Ennek a logikának köszönhetően tovább maradunk az oldalon, több hirdetést nézegetünk így növelve az oldal bevételét. Azt kapjuk, amit hallani és látni szeretnénk: ennek az elvnek köszönhetően terjedhetnek futótűzszerűen a kamuhírek is.
A fals tartalmakkal a politika is szívesen kooperál. Egy jól célzott propagandával, az igazságtól távol álló hírek terjesztésével könnyedén manipulálhatóak az emberek. A feljebb említett algoritmus pedig kedvez ezeknek a feleknek, hiszen csak egy szűrt tartalom jut el a felhasználóhoz. Ha pedig nem találkozunk a miénkkel ellentétes véleménnyel, vitával, az egy igazán beszűkült látásmódhoz, buborékhoz vezethet.
Ahogy most olvasol, azt mind a Facebooknak köszönheted
A minőségi újságírás tovább bomlasztásához a szenzációhajhász szalagcímek is hozzájárultak: „Amit ez a férfi talált a pincéjében, attól eldobod az agyad” vagy „Nem fogod elhinni: ezért nem tudsz lefogyni”.
Hasonló kattintásvadász címekkel valószínűleg az olvasó is találkozott már: ez volna a clickbait.
A fogalom meghatározása így hangzik: „félrevezető, az olvasókat információ visszatartásával és irracionális túlzásokkal kattintásra csábító cím”. Olyan tartalmak tartoznak ide, melyek a figyelemfelkeltő címmel ellentétben nem hordoznak lényegi információt vagy az igazság csak egy részletét bontják ki.
Mégis kattintunk, akkor is, ha már korábbi alkalommal sem azt kaptuk, amit a cikk ígért. A clickbait címek ugyanis az érzelmekre hatnak és az emberi kíváncsiságot mozgatják meg.
Az adat az új valuta
Sokkal több információt osztunk meg magunkkal kapcsolatban, akár ismeretlenekkel is. A legnagyobb változás ebben mérhető a közösségi oldalak megjelenésével. Posztolok, tehát vagyok: akár ez is lehetne a mai társadalom mottója. De nem csak egy intim családi fotót, egy eljegyzést vagy a tegnapi vacsoránkat tudatjuk a nagyvilággal, hanem adatainkat is kiszolgáltatjuk. Személyes adatok, böngészési és vásárlási előzmények, érdeklődési kör és a felhasználói viselkedés alapján komplett profil alakítható ki egy internetes felhasználóról.
Félelmetes mennyiségű információt adunk át önmagunkról tulajdonképpen fizetségül a cybertérben való tartózkodásunkért cserébe.
A hozzáférést digitális személyazonosságunkhoz ráadásul önként hagyjuk jóvá bármely közösségi oldal létrehozásakor, az adatvédelmi szabályzat elfogadásával. A rólunk gyűjtött adatok alapján pedig a techóriások kifinomult algoritmusai személyre szabott hirdetéseket készítenek és bombáznak vele minket, felhasználókat.
Feltérképezik a gondolkodásunkat?
Tudják, merre jártál és kivel voltál legutóbb, mire kerestél rá a böngésződben vagy milyen videókat nézegetsz szívesen. Ismerik a kontaktlistád, az ismerőseid, a kedvenc zenéid, a telefonodon használt alkalmazásokat, de tárolják a levelezéseidet is. A The Guardian utánajárt, milyen adatokat tárolhat a Google és a Facebook a termékek felhasználóiról.
Minden egyes keresési előzményt, meglátogatott honlapot, megtekintett, valamint fel- és letöltött videót és fotót számon tartanak ezek az oldalak.
A felhasználó által feltöltött képek metaadataiból ráadásul kinyerhető a fotó készítésének helye és dátuma is. A Facebook a szöveges levelezéseken kívül a hangüzeneteket is tárolja, ahogyan a hírfolyamban megosztott posztokat, és az ezekhez fűzött megjegyzéseket is. A Google szintén megőrzi a hangadatokat, hangszolgáltatások használata esetén. Sőt, engedélyezés esetén a letöltött appok is hozzáférhetnek a készülék mikrofonjához, csakúgy, mint a kamerához.
Vigyázz, mit osztasz meg! – a technológiai nagyvállalatok felhasználják az adataidat
Egyesek szerint semmi rossz nincs abban, ha valaki feltölt egy 10 évvel ezelőtti és egy mostani képet magáról az internetre. Hiszen ez csak egy újabb netes mém. Azon kívül, hogy onnan az életben többet nem törli le. Még akkor se, ha azt hiszi.
Ha ez nem volna elég, a keresőmotorok nem csak azt monitorozzák, milyen oldalakat nyitsz meg. Nyomon követik, mennyi időt töltöttél egy oldalon, onnan hova kattintottál tovább, de megfigyelik az egér mozgásait is. A kattintásaid által megtett „utad” rendkívüli módon informatív a gondolkodási folyamatokról, melyek az elmédben zajlanak.
Hiszen ezek az információk hasonló szokásokkal rendelkező emberek tömegeitől is származnak, melyek segítségével könnyen kikövetkeztethető, mihez lenne kedved a következő kattintáskor.
Kereskednek az adatainkkal?
A közösségi média-vállalatok által összegyűjtött adatokat nem adják el reklámcégeknek, a Facebook vezérigazgatója, Mark Zuckerberg legalább is így nyilatkozott platformjával kapcsolatban. A hirdető cégek határozzák meg a fogyasztói típusokat, akiket el akarnak érni. A Facebook algoritmusa segítségével, felhasználói adatok alapján választják ki az adott usert, akihez el kívánják juttatni egy-egy reklámjukat, majd összekapcsolja őket.
Eszerint nem értékesítik adatainkat, hiszen a folyamat belsőleg zajlik, így harmadik fél részére bocsátott adatszolgáltatás technikailag nem valósul meg.
Az adatok birtoklásával előnybe kerülnek a reklámcégekkel szemben: a hirdető fizet, a Facebook pedig garantálja, hogy a hirdetése a megfelelő felhasználóhoz jut el. Ezen adatok teljes körű védelmére azonban semmi garancia sincsen, ezt nagyon jól példázza az elmúlt év számos botránya.
Propaganda a Facebookon
87 millió Facebook-felhasználó adataihoz fért hozzá a brit adatelemző és politikai tanácsadócég, a Cambridge Analytica, írja a Wired. A vádak szerint ezen adatok felhasználásával a 2016-os amerikai elnökválasztás idején Trump kampányát segítették. Dr. Aleksandr Kogan, a Cambridge-i Egyetem kutatója kidolgozott egy tesztet, melyet fejenként 1 dollárért cserébe, 270 ezer személlyel töltetett ki, önkéntes alapon. Csakhogy így a tesztet kitöltők a Facebook adataihoz is hozzáfértek, rajtuk keresztül pedig ismerőseikről is információt gyűjtöttek. Így a Cambridge Analytica 87 millió felhasználó adatait érte el, ugyanis Dr. Kogan ezeket az információkat továbbította az elemzőcég számára.
Az adatok felhasználása révén célzott kampányhirdetésekkel befolyásolták a választókat.
A cég a botrány kirobbanása után nem sokkal csődöt jelentett. Szintén a 2016-os amerikai választások manipulálása céljából egy orosz székhelyű szervezet összesen 100 000 dollárt költött amerikai politikai hirdetésekre, írja a Reuters.
A megosztó szociális és politikai üzenetek terjesztését 2017 májusáig két éven keresztül végezte az Internet Research Agency nevű orosz cég. 470 hamis felhasználói fiók 3000 hirdetése terjedt a Facebook segítségével: faji és LMBTQ-jogokat, valamint a migrációt érintő polarizáló nézetekkel.
De a Twitteren és az Instagramon is működött az orosz dezinformációs kampány, mellyel összesen több mint 100 millió embert tudtak elérni.
A metrón terpeszkedő férfiakra fehérítőt locsoló lány videója valószínűleg kacsa volt
Manapság tényleg nem mindig könnyű eldönteni, hogy mi valódi hír és mi fake news. Nemrég bejárta a világhálót az a videó, amelyben egy orosz nő fehérítőt locsol a tömegközlekedési eszközök ülésein terpeszkedő férfiak lába közé. Így akart tiltakozni e macsó “önkifejezés” ellen. Az orosz Anna Dovgalyuk elmagyarázta, hogy akciója nem más, mint a “nemi agresszió” megnyilvánulása elleni harc.
Válaszul a történtekre a Facebook sikeresen letiltott egy sereg, az orosz államhoz köthető megtévesztő oldalt. Sőt, az irányelveiken is változtattak Januárban, hogy a jövőben az ehhez hasonló oldalakat könnyen kiszűrjék és töröljék. Így a clickbait-cikkeket, a kamu híreket, de a gyűlöletbeszédet, megfélemlítést vagy zaklatást magába foglaló tartalmakat is.
Az első büntetés, ami változást hozhat
Az adatvédelmi szabályzatban több, az adatok megosztásához kapcsolódó opciót tilthatunk le. Beállítható, hogy a Facebook a fiókodon belül alkalmazzon-e arcfelismerőt vagy az oldalon kívüli tevékenységeid révén is gyűjtsön-e adatokat rólad. De az emberek túlnyomó része nem rágja át magát ezeken a szabályzatokon. Sokan csak keveset tudnak arról, hogy tálcán felkínált életük mely apró részleteivel mi mindenhez kezdhetnek a technológiai vállalatok.
A Google háza táján is hasonló a helyzet, emiatt szabott ki a CNIL nevű francia adatvédelmi hatóság 50 millió eurós pénzbírságot a keresőcégre, írja a 24.hu.
A GDPR (az EU Általános Adatvédelmi Rendelete) tavaly május óta hatályos rendelkezéseit több ponton is sértette a Google.
A cég egyrészt nem közölte elég egyértelműen, hogy milyen adatokat dolgoz fel felhasználóiról, továbbá adatvédelmi szabályzatuk nem adott átlátható tájékoztatást. Ha egy Google-szolgáltatás beállításait személyre szabjuk, azok a többi Google alapú szolgáltatásra, például a Youtube-ra vagy a Google Maps-re is vonatkoznak. Ez a nem elhanyagolható tény nem szerepel a leírásban. A személyre szabott hirdetések opciójának jelölőnégyzete pedig alapértelmezetten jelölve van, tehát a cég automatikusan profilozza a felhasználót.
A Facebook volt kommunikációs vezetője magára vállalta: nyomozott Soros György után
Szerda este posztolt Facebook-bejegyzésében Elliot Schrage elismerte, hogy őt terheli a felelősség a Definers és más cégek felbérelésére vonatkozó döntésekért. Lépéseire Schrage már kedden magyarázatot adott a Facebook alkalmazottaihoz intézett üzenetében, ennek nyilvánosságra hozásával azonban a vállalat kivárt szerda estig, amikor az amerikaiak figyelme már nyilvánvalóan a hálaadás napi hosszú hétvégére összpontosult.
A Google-nek pontosan átláthatóvá kell tennie kliensei számára, hogy azok adatait miképpen használják fel. Hirdetési profilt pedig nem építhetnek a felhasználó köré addig, amíg az bele nem egyezik. A bírság újra kiszabható, ha a cég nem tesz eleget a jogszerű feltételeknek. A határozat alapos tanulmányozása után döntenek majd a következő lépésről.
#10yearchallenge
Január elején vált népszerűvé a Facebook közösségi oldalon a #10yearchallenge-nek keresztelt kihívás. A játék lényege, hogy egy mai és egy 10 évvel ezelőtti fotót posztol magáról a felhasználó. Az ártatlannak tűnő, körülbelül 5,2 millió megosztott mémet számláló kihívás veszélyeire Kate O’Neill technikai szakújságíró hívta fel a figyelmet.
A feltöltött fotókat ugyanis a Facebook az arcfelismerő algoritmusa fejlesztésére használhatja, írja a Forbes.
„Képzeld el, hogy egy arcfelismerő algoritmust szeretnél fejleszteni, ami az életkorra vonatkozó karakterisztikákon, pontosabban az életkor előrehaladásán alapszik: például, hogyan néznek majd ki az emberek, ahogy egyre öregszenek. Ideális esetben ehhez óriási mennyiségű adatra lenne szükséged, melyek rengeteg ember fotóiból származnak. Segítene, ha tudnád, ezek a fotók meghatározott évnyi különbséggel készültek, mondjuk 10-el” – fejti ki véleményét a kihívással kapcsolatban Kate O’Neill.
Többen vitába szálltak az újságíróval, miszerint a Facebook már rendelkezik hozzáféréssel ezekhez a fotókhoz.
Viszont, ahogy O’Neill reagált, ezeket a fotókat sokszor nem kronológiai sorrendben töltötték fel vagy profilképük nem is a felhasználót ábrázolják. Ezzel a kihívással azonban a Facebook egy tiszta verziót kap arról, ki is a felhasználó és hogyan néz ki, olyan infókkal kiegészülve, hogy hány éves volt a fotón, az melyik évben készült vagy más, a felhasználó által megosztott megjegyzésekkel.
A Facebook legvalószínűbb forgatókönyve az arcfelismerő felhasználásával kapcsolatban a célzott reklámozás továbbfejlesztése és a felhasználói élmény hatékonyabb személyre szabása: ebből származik profitjuk tetemes hányada. Aggodalomra csak az adhat okot, ha ezt a technológiát a Facebookon kívül akarják használni: megosztani másik féllel vagy eladni azt. De a technológia használatának persze előnyei is vannak: segítségével eltűnt gyerekek nyomára akadhatnak, vagy körözött bűnözőket csíphetnek el. De olyan emberek is felismerhetők így, akik nem követtek el bűntényt, mint a tüntetők vagy akiket a rendőrség kellemetlennek tart.
A Twitter engedi, hogy töröljük, mégis évekig tárolta a privát üzeneteket
A törölt beszélgetéseket még évekig megtalálhatjuk a felhasználónk archivált adatainak letöltésével. A Twitter még azokat a törölt privát üzeneteket is megőrzi, amelyeket törölt vagy felfüggesztett felhasználók küldtek, vagy fogadtak. Az Európai Bizottság kijelentette, “nem tárgyalgathat örökké” és bírságot helyezett kilátásba azon közösségi média felületet üzemeltető cégekkel szemben, amelyek nem felelnek meg a szigorúbb fogyasztóvédelmi szabályoknak.
A techcég állítja, a kihívás a felhasználók által generált mémet nem ők kezdeményezték. Nem is tervezik elérhetővé tenni az emberekről, arcfelismerő által szerzett adataikat másik platformon, de nincs olyan törvény, amely megakadályozná őket ebben.
A kihívással nagyjából egy időben 90 érdekképviseleti csoport levelet fogalmazott meg az Amazon, a Google és a Microsoft számára. Arra kérik a vállalatokat, hogy azok az arcfelismerő technológiát ne adják el az amerikai államnak.
Búcsút tudnánk inteni?
A közösségi oldalak használatával rengeteg információt adunk ki magunkról, mellyel ráadásul könnyen visszaélhet bárki. Gond nélkül manipulálhatóvá válunk a személyre szabott hirdetések és a hírfolyamunk által, ráadásul szabadidőnk nem elhanyagolható részét a telefonunk előtt töltjük.
Azonfelül egy új kutatás szerint egy hónap Facebook nélkül boldogabbá és elégedettebbé teszi az embert.
Akkor miért maradunk? Tényleg megéri minden kihíváshoz csatlakozni? Fontos tájékozódni, mielőtt megfontolatlanul belevágnánk egy humorosnak tűnő, ártalmatlan Facebookjátékba! Nem tudhatjuk, hogy egy nagyobb horderejű kísérlethez adtuk az adatainkat, sőt az arcunkat.
