Különleges Andy Warhol-kiállítás nyílik jövő márciusban a londoni Tate Modern Galériában a művész ikonikus és kevésbé ismert műveiből – írja a The Guardian.
Andy Warhol kevésbé ismert, nőimitátorokról és transzvesztitákról készített sorozata áll majd a jövő tavasszal megnyíló tárlat középpontjában. A londoni múzeum húsz év után tér vissza a pop-art legismertebb alakjához, és a szexualitás, a migráció, a halál és a vallás témáján keresztül vizsgálja a művészt.
Olyan műveket is láthatunk majd, mint a ritkán kölcsönzött, 1980-ban készült Debbie Harry portré. A kiállítás alkalmából érkezik először Angliába a művész egyik legutolsó képe is, a tíz méter széles Hatvan utolsó vacsora, amely eredetileg a milánói Museo del Novecentóban látható.
Betekintést nyerhetünk Andy Warhol és Jean-Michel Basquiat komplex barátságába intim, korábban soha-nem-látott fotók által – ContextUs
Egy híres művész élete mindig izgalmasnak tűnik. Tágas stúdiólakásban tölteni a mindennapokat, életre kelteni valamit, amit csak szeretnél, jó esetben még méltányos fizetést is hazavinni cserébe – egyértelműen jó ajánlatnak hangzik. Azonban ennek is megvannak a maga hátrányai. Például nehéz lehet az alkotás nyomásával megküzdeni vagy a paparazzi elől menekülni.
A huszonöt, afro- és dél-amerikai nőimitátorokról és transzvesztitákról készült festmény a kurátorok szerint igazi különlegesség. Warhol egyik legnagyobb sorozatáról van szó, amely valószínűleg a legkevésbé ismert is egyben.
A modelleket a Times Square-en található Gilded Grape nevű szórakozóhelyről toborozták, és eredetileg nem is nevezték meg őket. Az Andy Warhol Alapítvány tavaly a 14-ből egy kivételével mindegyik modellt beazonosította.
A szubkultúra olyan ismert személyiségei is feltűnnek a képeken, mint például Marsha P. Johnson, aki az 1969-es, New York-i Stonewall bárban történt zavargások egyik főszereplője és a hajléktalan transznemű embereket segítő STAR csoport alapítója volt.
Nézd meg Andy Warhol David Hockney-ról és Jean-Michel Basquiat-ról készült polaroid-képeit!
Andy Warhol t ritkán lehetett az SX-70 Polaroid fényképezőgépe nélkül látni. Önportréi mellett hírességekről készített pillanatképei mesélnek a 70-es, 80-as évek partijairól, és az őt körülvevő világról. A művész fotói előrevetítették napjaink imázs- és idealizálás-mániáját. – állította Warhol. Hackett nem csak barátja, de krónikása is volt a művésznek: ő írta az Andy Warhol Diaries -t.
A képek akkor készültek, amikor a nemek közötti átjárhatóságot egyre szélesebb társadalmi érdeklődés kezdte övezni.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Ez egy fantasztikus portréja a New York-i transznemű közösségnek, abból az időből, amikor még rengeteg igazságtalansággal és zaklatással kellett szembesülniük[/perfectpullquote]
– magyarázza Fiontán Moran, az egyik kurátor.
Frances Morris, a Tate Modern igazgatónője elmondta, hogy Warhol olyan művész, aki ma aktuálisabb és nagyobb hatással bír, mint valaha. A múzeum a mai viszonyoknak megfelelően fontosnak tartotta, hogy sokkal emberközelibb és személyesebb módon tekintsünk rá, annak ellenére, hogy egy közismert művész.
Nem az én testem: Transzneműség a filmvásznon / ContextUs
Az elmúlt években számos, a transzneműség témáját feldolgozó film látott napvilágot. Úgy látszik, ahhoz még mindig nem elég, hogy bátrabban nyúljanak egy-egy ilyen történethez. Öt olyan filmet mutatunk, amelyek valamiért kiemelkednek a többi, hasonló alkotás közül. Mindegyik más-más szemszögből dolgozza fel
Gregor Muir kurátor azt hangsúlyozta, hogy szülei amerikai emigrációja milyen fontos része volt Warhol művészetének. Ruszin származású szülei Pittsburgh-ben nevelték fel, akik egy kis szlovák (akkor még Magyarországhoz tartozó) faluból érkeztek Amerikába.
A több mint száz alkotást bemutató kiállításon olyan jól ismert képeket is láthatunk a pop-korszakból, mint az 1962-es Marilyn-diptichon, az Elvis I. és II. 1963-64-ből és a szintén 1964-es keltezésű Race Riot.
A kiállítás március 12-től szeptember 6-ig tekinthető meg a Tate Modernben.