A londoni East End negyedben már eddig is komoly iparág épült a Hasfelmetsző-legendára. A helyieknek azonban a róla készült falfestmény már túl sok volt és drasztikus módszerhez folyamodtak.
Önálló iparág húz hasznot a gyilkosságok romanticizálásából
Hasfelmetsző Jack, a hírhedt sorozatgyilkos különös kegyetlenséggel ölt meg – legalább – öt nőt London East End-i nyomornegyedében 1888-ban. Az akkori kilátástalan gazdasági és társadalmi helyzetben számos nő kényszerült prostitúcióra, az áldozatok többsége a legkiszolgáltatottabb rétegből került ki. A krimiírók fantáziáját megszégyenítő titokzatos gyilkosságsorozat elkövetőjének kilétét a mai napig nem sikerült biztosan megállapítani.
Az East End-i vállalkozások alaposan kihasználják, hogy a turistákat lázban tartja a közel másfél évszázados rejtély, írja a The Guardian. A „hasfelmetszőipar” legnagyobb haszonélvezői a tematikus túrákat szervező cégek. Az idegenvezetők körbevezetik a turistákat a gyilkosságokhoz köthető helyszíneken, miközben kimerítően, a véres részletbe menően ecsetelik az elkövetett kegyetlenségeket. A környékbeli üzleteknek – hajvágószalon, gyorsétkezde – is megéri elnevezésükbe erőltetett szójátékokkal bevonni a 19. századi rémet. A Hasfelmetsző Jack Múzeum a helyiek tiltakozása ellenére nyitotta meg kapuit.
A francia sorozatgyilkos-szakértőről kiderült, hogy még a saját feleségéről is hazudott
Az emberek nagy része érdeklődik a bizarr témák iránt, ezért is népszerűek a sorozatgyilkosokról készült filmek és sorozatok. Stéphane Bourgoin több mint negyven, sorozatgyilkosokról szóló könyv szerzője, amelyek milliós példányszámban keltek el. A férfit a téma egyik vezető szakértőjeként tartották számon és több dokumentumfilmben is szerepelt.
Márciusban, még a kijárási korlátozások előtt, hatalmas Hasfelmetsző Jack-portré jelent meg az egyik tűzfalon egy szórakozóhely fölött. A keménykalapos, véres kézzel és valódi arccal ábrázolt sorozatgyilkos tébolyult tekintettel nézett le a járókelőkre. Zabou, a francia származású londoni street artist kapta a felkérést, hogy alkosson valamit a pub falára, a választása pedig éppen Hasfelmetszőre esett. Szeptember elején azonban valaki lemeszelte az alkotást, és felfestette az egyik áldozat, Catherine Eddowes nevét. A tettes Tim Elliott író volt, aki a kocsma szomszédságában lakik.
https://www.instagram.com/p/CFSPEf-D2qG/
„Megkerestem az alkotót, és megkérdeztem tőle, tisztában van-e azzal, hogy mit gondolnak a helyiek Hasfelmetsző Jackről, és hogyan húznak hasznot a vállalkozások a köré épített mítoszból. Persze fogalma sem volt minderről”
– nyilatkozta Elliott, aki szerint a művész a kontextus ismerete nélkül választott témát és helyszínt. Így, mivel több hónapon át a pub sem lépett a falfestménnyel kapcsolatban, a helyiek képviseletében magára vállalta cselekvést. A lakosság azon is megdöbbent, hogy éppen egy női alkotó nem gondolt bele abba, hogy egy női áldozatokat szedő bűnöző nimbuszát erősíti.
Az elkövető művészi ábrázolása egyben az áldozatok emlékének meggyalázása?
„A falfestmény célja az volt, hogy a tér révén meglepetést okozzon és interaktív kapcsolatba kerüljön a járókelőkkel. Azért választottam éppen Hasfelmetsző Jacket, mert szorosan kötődik a környékhez. Nem az ott lakóknak szándékoztam gondot okozni, pláne semmilyen módon nem „dicsőíteni”. Teljesen természetes, hogy mindenki másképpen viszonyul a falfestményhez: valakinek tetszik, valakinek nem, mások meg észre sem veszik. Egy művészi alkotás témája nem lehet nem helyénvaló, hanem párbeszédet kell indukálniuk. Ha nem így történik, akkor a művészek kénytelenek öncenzúrázni magukat”
– fejtette ki véleményét a street artos. Véleménye szerint a lefestés és az egyik áldozat nevének feltüntetése elég erős kiállás a lakók részéről. De az utcai művészet különben sem az örökkévalóságnak szól, hanem az állandó változásról, és örül, ha hamarosan új festmény jelenik meg a pub falán.
Ritka fotókülönlegességek London világhírű dzsesszklubjából
A Reel Art Press kiadó által megjelentettet Ronnie Scott’s 1959-69 című kiadványban rengeteg különleges fénykép található meg a szórakozóhelyen akkoriban fellépő előadókról. A fotók Freddy Warren fotográfus keze munkáját dicsérik. Warren a dzsesszklub minden jelentős eseményéről készített fotókat több mint tíz éven keresztül, és ez az első alkalom, hogy ezeket publikálják is.
„Az egész ügy a gyilkos emlékét erősíti. Ez a férfi szó szerint kibelezte a nőket. Mi pedig, a társadalom, egy 132 éves legendát éltetünk”
– szólalt meg az ügyben Hallie Rubenhold, az öt áldozatról szóló díjnyertes The Five (Az ötök) című kötet szerzője is. Rubenhold már a karantén előtt elkezdett azért kampányolni, hogy egy állandó falfestménnyel állítsanak emléket a meggyilkolt nőknek. Szerinte ugyanis fontos lenne, hogy az emberek elsősorban ne prostituáltakként gondoljanak rájuk, hiszen a közhiedelemmel ellentétben nem is mindegyikük volt az.
Hasfelmetsző pedig sokak képzeletében úgy él, mint Dracula vagy Dr. Jekyllel és Mr Hyde, pedig ő egy hús-vér sorozatgyilkos volt, aki valódi embereket ölt meg.
A Netflix Ted Bundy-ról készített sorozata is bebizonyította, hogy az emberek hajlamosak isteníteni a látszólag szimpatikus sorozatgyilkosokat. Tavaly egy kisgyermek megöléséről szóló rövidfilm okozott botrányt, amelyet a szülők tiltakozása ellenére Oscar-díjra jelöltek.
