Két év fegyház egy homoszexuális kapcsolatért
A spanyol képregényszerző, Javier de Isusi Oscar Wilde Isteni Színjátéka című alkotása hazája képregényfesztiválján is díjat kapott, írja a The Guardian. A korabeli fotók hangulatát imitáló rajzok az író párizsi száműzetésben töltött utolsó három évét dolgozza fel. Wilde 1897-ban szabadult ki a readingi fegyházból, ahol két évet ült homoszexualitásáért. Isusi könyve megtört, vegetáló, elszegényedett alaknak ábrázolja, aki hányásfoltos kabátjában Sebastian Melmoth álnéven várja a halálát.
Wilde meséi meghatározó olvasmányélményt jelentettek Isusi számára, így a képregényben megpróbálja összeegyeztetni A boldog herceg és Az önző óriás íróját a Dorian Gray arcképének szerzőjével.
„Mindkét műfajával elvarázsolt: a mesék, bár szomorúak, a fényükkel, míg a regény a sötétségével” – mondta a spanyol képregényrajzoló, aki hat évvel ezelőtt kezdett el Wilde életrajzában elmélyedni, miután elolvasta tőle a De Profundist, a readingi fegyházban írt feljegyzések és levelek gyűjteményét.
Idén először képregény hozta el a szórakoztató irodalmi Wodehouse-díjat
A járvány miatt a díjátadó elmaradt, így a szerző nem kapta meg a szokásos élő kocát – inkább megrajzolta magának.
Kapcsolódó cikk
„Annyira megható a szövege, hogy azt gondoltam magamban: aki képes volt ezt megírni, az nem veszthette életét csak úgy az alkoholmámoros ürességben. Valaminek kellett lennie még” – tette hozzá Isusi, aki öt éven át tanulmányozta Wilde életrajzait és azok beszámolóit, akik életében ismerték.
Oscar Wilde Isteni Színjátéka valós tényeken alapul
Megjelenik benne Bosie, vagyis Lord Alfred Douglas, akivel folytatott kapcsolata miatt került fegyházba Wilde. Feltűnnek továbbá olyan művészek, mint Manuel és Antonio Machado spanyol költők, André Gide szerző és Henri de Toulouse-Lautrec. Wilde barátai és bizalmasai hol szűkszavúan, hol őszintén szólnak ki az olvasóhoz.
Bosie például, aki közel fél évszázaddal túlélte Wilde-ot, a vele való kapcsolatáról töpreng el. Megjegyezi, hogy mind a szépsége, mind a hírneve Dorian Gray sorsára jutott.
Ahogy látod, megöregedtem. Neki örökre szép és fiatal maradtam, de nekem 45 éven át kellett elviselnem azt, amit az idő és az élet tett a portrémmal
– mondja az olvasónak.
A könyv csúcspontja a Wilde és Rimbaud közötti elképzeld találkozó. Az ír Toulouse-Lautrec-kel iszik együtt, majd hazafelé néhány kellemetlen kaland után úgy dönt, hogy a Szajnába veti magát. Akkor jelenik meg neki Arthur Rimbaud, aki akkor már nyolc éve halott. A francia költő nekiszegezi a következő kérdést: „Mikor hagysz már fel a saját képedre történő maszturbálással?”
Ekkor jön el a pokol és a purgatórium Wilde számára, amely során William Blake Dante Alighieri Isteni Színjátékához készített illusztrációihoz hasonló rajzokon újraéli a perét és a börtönéveit.
Rimbaud és Wilde négy nap különbséggel születtek, mindkettejük életében megtörtént, hogy abbahagyták az írást, és életük utolsó éveiben csak leveleket írtak.
Mindketten száműzetésbe vonultak, bár nagyon különböző okokból. Wilde kényszerből, Rimbaud viszont önként.
Így néznének ki az egészségügyi dolgozók képregényhősként
Az illusztrátor többek között a Kill Bill és a Mátrix filmek környezetébe rajzolta meg napjaink hőseit.
Kapcsolódó cikk
Wilde halálos ágyánál egy fiúalak jelenik meg, aki az ártatlanságot jelképezi, és azt jelzi, hogy az író végre megtalálta lelki békéjét. A fiú babérkoszorút helyez a fejére, és Az önző óriás utolsó sorait idézi.
„Ahogy Wilde is megjegyezte, a mű sokat elmond a szerzőjéről. Én így képzelem el Oscar Wilde életének végét” – mondta Isusi.
A mai valós problémákra reflektáló képregény például a menekültválságot megidéző Lois Lane-képregény vagy a koronavírust idéző Our Plague Year.
