Trump többször is Nixon szavait visszhangozta, mikor magát a “törvény és a rend” elnökének nevezte, de vajon mennyiben vonható párhuzam a két elnök között?
Akár ma is történhetett volna
Egy régi szemcsés felvétel egy fiatal CBS News riportert idéz meg a képernyőkön, körülötte tömegkoszorú. Hirtelen biztonsági őrök ragadják meg, elfogják és erőszakkal a földre kényszerítik, a TV-ben élőben sugárzott adás kellős közepén. A riporter csak másodpercekkel később bukkan fel újra, majd a nézőknek üzen: “Sajnálom, hogy kifogytam a szuszból. Valaki gyomorba vágott. A biztonsági emberek a földre terítettek”.
A 30 másodperces filmjelenet az elmúlt két hét bármelyik estéjén, az Amerikai Egyesült Államok 750 városának bármelyikében megtörténhetett volna, ahol az antirasszista tüntetések hulláma söpört végig. A George Floyd halálával kapcsolatos zavargások közben tudósító riportereket és újságírókat 300 alkalommal támadták meg a rendőrök könnygázzal, gumilövedékkel és gumibottal.
Az újságírókat sokkolta a CNN riporterének letartóztatása
George Floydot pár nappal ezelőtt, hétfőn rángatták ki a kocsijából az amerikai rendőrök, miután egy közeli üzletben dolgozó kihívta őket és hamis pénzzel való fizetéssel gyanúsította meg a férfit. Floydot a földre teperték, a minneapolis-i tiszt pedig több, mint 8 percen keresztül térdelt a nyakán, zsebre tett kézzel, mit sem törődve a körülötte állók figyelmeztetésével a fekete férfi állapotáról.
Az igazság azonban az, hogy a felvétel eredetileg 1968 augusztusában készült. Ez volt annak a kétségkívül kaotikus és véres évnek az egyik legemlékezetesebb jelenete, amely egyre jobban kezd hasonlítani a jelenben történő ingatag események babiloni zűrzavarára. A felvétel főszereplője Dan Rather, az akkori televíziózás sztár-riportere. A felvételen épp az 1968-ban lezajló chicagói konferenciáról, a demokratikus nemzeti egyezménnyel kapcsolatban tudósított. Ez az időszak az azévi események legmélyebb pontja volt, amikor a konferenciateremben hozott döntések az ajtón kívül rendőri zavargásokban oldódtak fel.
A pokol egy kalap alatt
Negyvenkét évvel az incidens után a ma 88 éves Rather inkább a közösségi média felületein bontakozik ki a televíziós csatornák helyett. Facebook-oldalán jelenleg 3 millióan követik. Továbbra is a politikai élet egyik legkiemelkedőbb megfigyelője. Az amerikai közélettel foglalkozó hosszú karrierje során szerzett tapasztalatai alapján szembetűnő hasonlóságot vél látni 1968 és 2020 között.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Az Egyesült Államok 1968-ban sokkos állapotban tengődött. A vietnámi háború rosszabbodott, faji felkelések nyugtalanították az országot. Dr. Martin Luther Kinget meggyilkolták, majd Robert Kennedy-t is, és mindez ’68 nyarán bontakozott ki igazán, amikor mind azt gondoltuk, a pokol egy kalap alatt pusztít el mindent [/perfectpullquote]
– mondja Dan Rather. 1968-ban valóban több mint 100 városban forrósodtak fel a faji kérdésekkel kapcsolatos zavargások, csak úgy, mint ma. Az országot a partizán-manőverek pedig szálakra szabták szét. És ha ez nem lenne elég 1968-ban egy pandémia is tombolt. A “Hong Kong influenza” 100 ezer amerikai polgár életét követelte.
Út az újraválasztáshoz
Az elmúlt napokban azonban újabb hasonlóság került elő a történelem leple alól a két évjárattal kapcsolatban. A republikánus vezetők, Richard Nixon és a Donald Trump közti egyezések ugyanis szintén szembetűnőek. A politikai szereplőknek ráadásul közös múltja is van. 1987-ben Nixon levelet írt Trumpnak, amiben kifejtette, felesége, Pat szerint Trumpnak komoly esélyei lennének, ha a Fehér Házra pályázna.
Aztán ott van még Roger Stone, a piszkos politikai trükkök valóságos mágusa, aki nemcsak Trump 2016-os elnöki kampányának tanácsadója volt, de Nixon társa is. Mi több, egy hátán lévő Nixon tetoválás a mai napig igazolja az egykori államfő iránt érzett lelkesedését. Az pedig szinte tagadhatatlan, hogy Nixon és Trump is arra használta politikai státuszát, hogy személyes érdekeiket a hivatalos pozíció leple alatt véghez vigyék. Ráadásul ebben a hónapban az amerikai elnök új szintre emelte az elődjével való kapcsolatát. Június 1-én, a Fehér Ház rózsakertjében kijelentette, hogy ő a “törvény és rend” elnöke, aki képes bevetni minden erőforrását – beleértve a katonaságot is – a zavargások és a fosztogatások megakadályozásának érdekében, amelyek akkor már napok óta ostromolták Amerikát. Ezt követően Trump olyat tett, amivel egészen biztosan vastag betűvel véste bele magát a történelemkönyvekbe. William Barr közreműködésével könnygázzal tisztította meg a békés tüntetőktől a St. John templomig vezető utat, ahol egy Bibliát a kezében (fordítva – a szerk.) tartva kívánt egy fényképet lőni.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Ez egy teljes másolat. Trump egyértelműen úgy döntött, hogy az újraválasztási kampánystratégiáját Richard Nixon, és az ő ’68-as kampányának mintájára építi fel. A jelenet, amiben a St. John templomig megy, hogy a “törvényt és a rendet” demonstrálja, számomra azt üzeni, hogy megnézte Nixon győzelmét ’68-ban, és azt mondta: “Ez lehet az egyik utam az újraválasztáshoz” [/perfectpullquote]
– mondja Dan Rather.
Nixon stratégiája
Trump utánzása a “törvény és rend” felkiáltásban válik egyértelművé. A retorikai fogásként alkalmazott szlogennel először Nixon állt a politikai élet színpadára. A déli államok közönségének pedig igencsak ismerős frázis volt ez. 1968 augusztusában Nixon – nem sokkal azelőtt, hogy Rathert a földre teperték – a republikánus elnökjelölteknek címzett elfogadóbeszédében kifejtette, hogy az “elfeledett amerikaik” érdekében szolgálja majd hazáját. A “többség” hangja lesz, a “nem-kiáltóké, a nem-tüntetőké”. Akár ki is mondhatta volna az egyértelműt: a “fehérek” szószólójává avanzsálja magát.
Nick Anderson Pulitzer-díjas művész szerint Trump egy nevetséges, kamaszodó író-palánta
Donald Trump javaslata, miszerint, ha a fertőtlenítő valóban hatásos lehet a koronavírussal való védekezéssel szemben, akkor érdemes lenne a betegeknek ezt fogyasztania, széles körökben verte ki a biztosítékot. A szervezetbe bevitt fertőtlenítőszernek ugyanis súlyos egészségügyi következményei vannak, amik akár halálhoz is vezethetnek. Annak ellenére, hogy a kézfertőtlenítő jó módszere lehet kezünk tisztán tartásának, fogyasztása tilos.
Nixon akkor igen hevesen beszélt az ország állapotáról, a “füst és láng borította városokról”. Az elnöki kampányát meghatározó “törvény és rend” kifejezés mellett egy másik frázissal is előállt, mely szerint új frontot nyit a “mocskos és narkotikus házaló ügynökökkel szemben, akik ezt az országot korrumpálják”. Ennek ellenére Nixon tagadta, hogy a rongyossá hangoztatott “törvény és rend” szlogenje faji többlet-mondanivalót takarna. Mindössze új politikai lehetőségeket látott azokban a fehér állampolgárokban, akik az 1964-ben és 1965-ben hozott polgári- és szavazati jogokról szóló törvények kereszttüzében aggódva figyelték a hirtelen fordulatokkal változó eseményeket. Nem is beszélve Martin Luther King tragédiájáról.
Todd Boyd, a dél-kaliforniai egyetem faji és népkultúrával foglalkozó egyetemi docense szerint Nixon kutyasíppal próbált behízelegni az elégedetlen, fehér Amerika félelmeinek.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Rengeteg fehér szavazó máshogy válaszolt a nyugtalanságokra. A fekete tüntetőket nem harcolni, sokkal inkább panaszkodni látták. Nixon elismerte, hogy nem állhatott a tömeg elé és mondhatta: “a fekete embereken akarok uralkodni”, de helyette kijelentette, hogy a “törvény és rend” érdekében cselekszik. Ez egy nagyon hatékony nyelvi stratégia volt, ami ’68-ban, sőt, még azután is kiválóan működött[/perfectpullquote]
– mondja Todd Boyd.
A milliódolláros kérdés
Omar Wasow, a Princetoni Egyetem egyik zseniális kutatásának keretein belül Nixon kampányának hatékonyságát vette górcső alá. Wascow felmérte a King halála utáni erőszakos tiltakozásoknak a fehérek szavazási mintázatára gyakorolt hatását az 1968-as választások során. Összehasonlította a nagyrészt fehér választópolgárokból álló kerületek eredményeit, amelyek a zavargások gócpontjaivá váltak azokkal a területekkel, ahol aznap éjjel óriási esőzések mosták el a tüntetők tervezett törekvéseit. Wasow figyelemreméltónak találta azt a 8%-os ingadozást Nixon és a demokratikus riválisa, Hubert Humphrey között. Ez azokban a kerületekben volt megfigyelhető, ahol a zavargások éjszakáján nem volt időjárással kapcsolatos akadálya a tüntetéseknek. Wasow arra a következtetésre jutott, hogy Nixon számára a protestálások kiaknázása tálcán kínálta számára az elnökséget.
Trump korlátozza a CNN egészségügyi adatokhoz való hozzáférését
Az Amerikai Egyesült Államok alelnökének, Michael Pence-nek a szóvivője értesítette a CNN-t, miszerint a továbbiakban nem fogadhatják vendégként műsoraikban a kormány egészségügyi szakértőit mindaddig, amíg műsorszerkesztőik nem közvetítik a Trump-kormányzat napi járványügyi összefoglalóinak azon szegmenseit, amelyben az alelnök és a koronavírus elleni küzdelem érdekében felállított munkacsoport szakemberei szólalnak fel.
Trump a frázisokat félredobva azonban olyan területre merészkedett, amire Nixon soha nem lett volna képes lépni. Nyíltan fenyegetőzött az erőszakkal és rasszista szóhasználattal élt. Amikor a Fox News megkérte, magyarázza el, pontosan mit értett az agressziót dicsőítő tweetje alatt, miszerint “ha a fosztogatások, akkor a lövöldözések is elkezdőnek”, kikerülte a kérdést. Az egészet – helytelenül – az egykori philadelphiai rendőrbiztosra, Frank Rizzora kente. Rizzo az amerikai történelem legbrutálisabb rendőri túlkapásaiért felelős. Az ő szótárában a “törvény és rend” egyet jelentett a békés tüntetők fizikai bántalmazásával. Ha szükség volt rá, parancsnokait motorra ültetve vezényelte keresztül a békés tömegeken.
Taylor Swiftnek is elege lett Donald Trump morális fölény színleléséből
Minneapolisban jelenleg is tartanak a zavargások a hétfőn történt rendőri túlkapás miatt. George Floydot egy rendőrtiszt rángatta ki a kocsijából, miután meggyanúsították hamis pénzzel való fizetéssel, megbilincselték, majd perceken keresztül térdelt a tehetetlen férfi nyakán. Floyd 15 alkalommal kért segítséget és jelezte, hogy nem kap levegőt. A férfi a helyszínen hunyt el.
Trump szándékai egyértelműek: újrajátszani Nixon jól bevált lemezét, hogy azok dallamaival kábítsa el a fehér választópolgárokat és kihasználja a bennük mélyen gyökerező faji kérdésekkel kapcsolatos szorongásokat, biztos győzelemre evickélve ezzel novemberben. A milliódolláros kérdés csak az: vajon ez sikerülni fog-e?
Lehetséges győzelem
Eduardo Porter szociológus szerint talán igen. A jelenlegi helyzet ugyanis egy olyan fordulópont, ami könnyen célba veheti a fehér szavazópolgárok félelmeit. Csak úgy, ahogy az 1968-ban is történt. A hatvanas években ez a momentum akkor érkezett el, amikor az évtized végén a polgárjogi törvények az afro-amerikaiak számára ajtót nyitottak az állampolgárság magaslataiba, háttérbe szorítva ezzel Nixon “törvényét és rendjét”. A jelenlegi helyzetben további aggodalomra adhatnak okot az alapvető demográfiai változások. Ezek szerint 2045-re a fehér emberek elvesztik aránybeli többségüket. Ez a “félelem” fontos hajtóerő a fehér közéleti aktivisták számára. És nem véletlen az sem, hogy Trump előszeretettel emeli ki a gengszterek világának ballépéseit, a fosztogatások és a lángoló épületek tragikus mivoltát. “Füst és láng borította városok”, ismerős?
Mindezek hangsúlyozása ellenére azonban a multikulturális közösségek virágoznak. Erre bizonyíték a világszerte rendezett rasszizmus elleni tüntetések láncolata, ahol fekete és fehér emberek vállt vetve harcolnak egy közös ügyért. Porter szerint azonban nem is a fiatalok, sokkal inkább az idősebb, konzervatív nézeteket valló állampolgárok miatt kell aggódni, akik sokkal nagyobb számban vesznek részt a szavazásokon. “A választóknak ez a fennmaradó, faji szempontból kissé ellenséges része jelenleg különösen ingerült és félelemmel eltelt. Így nem lenne olyan meglepő, ha Trumpot újra győzelemre segítenék” – vélekedik Porter.
Tényleg jobban félünk?
Trump fotója a St. John templom előtt szintén szerepelhetne egy szemcsés felvételen. Pontosan azt a hatalmi adottságot aknázza ki, amire számtalan példát láthattunk a történelem során. Dan Rather, a legendás riporter szerint a fénykép egy elnyomó diktatúra korából is származhatna, amikor a közéleti személyiségek, katonai tábornokaik támogatásával a vallásra támaszkodva mentesítették magukat a tetteik alól. Miközben tömegeket gázosítottak el és fizikai erőszakot alkalmaztak a békés polgárokon.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]A fehér szavazópolgárok tényleg jobban félnek a tüntetőktől, mint Trumptól? Szeretném hinni, hogy a félelemnek és az undornak az a keveréke, amit Trump amerikai elnök vezetése szült, nagyobb motiváció lesz majd a szavazások idején, mint a faji kérdésekkel kapcsolatos félelmek. Ezt akarom hinni, és ezt is hiszem.[/perfectpullquote]
– mondja Dan Rather.
(A cikk eredetileg a The Guardianon jelent meg.)
