Előítéletek, beskatulyázás, „feketekvóta”, a sokszínűség üres szlogenje mögé bújó cégek – ezek azoknak a feketéknek a közös élményei, akik az Egyesült Királyságban a divatszakmában kívánnak érvényesülni. Vágyuk pedig, hogy eljussunk oda, hogy ne a kötelező kvóta miatt alkalmazzák őket a cégek, hanem kizárólag szakmai érdemeik végett.
Nehezített pálya
Arról már ejtettünk szót, hogy a színes bőrű írók miként kerülnek hátrányba fehér kollégáikhoz képest, bár most a Black Lives Matter mozgalom felerősödésével alkotásaik fókuszba kerültek és vezetik az eladási listákat.
A The Guardian ezúttal néhány fekete bőrű britet keresett fel, akik a divatszakmában különböző pozíciókban dolgoznak vagy próbálnak érvényesülni, hogy meséljenek személyes tapasztalataikról. Vajon mennyire feleltethetők meg ezek a tapasztalatok a magyarországi kisebbségek megéléseinek?
Pozitív diszkrimináció?
A döntési pozícióval rendelkező Troy Fearn casting igazgató Nottinghamben, egy multikulturális nagyvárosban nőtt fel. Az iskolában is, ahová járt, jelentős számú fekete, ázsiai és egyéb etnikumú kisebbséggel találkozott. Szerencsésnek mondható, mert befogadó, a származásból adódó különbségek iránt érdeklődő közösséget alkottak osztálytársaival. Ezek a hatások határozzák meg ma is az életét.
Az internet népe virtuálisan kisajátította magának a Vogue címlapját
A Vogue szerkesztői merészen és mindig a korszellem előtt járva választják ki a magazin címlapját, amely önmagán túlmutató társadalmi üzenetet is képvisel. Alig pár napja írtunk arról, hogy a Vogue Italia a júniusi számot a gyerekeknek ajánlotta. A kicsiknek szóló tartalmakon túl, pályázat útján nyolc gyerekrajzot választottak ki a címlapra.
„Amikor állandóan a sokszínűséggel jönnek, arra gondolok, hogy olyannak skatulyáznak be, aki csak színes bőrű embereket válogat be, és hogy a munkámnak is üzenetértéke van, így lázadok a változásért. Részben igaz is, a sokszínűség a divatvilág része, de én tényleg csak a munkámat végzem. Londonban, kulturális szempontból az egyik legváltozatosabb városban lakom, tehát a körülöttem élő embereket kell képviselnem, ami teljesen természetes” – magyarázza Fearn.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Ideális esetben egyszer majd eljutunk oda, hogy a diverzitás nem divatos szlogen vagy szitokszó lesz, hanem az igazságos képviseletet teljesen természetesnek vesszük. De hogy ez megtörténjen, az ilyen körkérdéseket inkább az intézményeknek kéne feltenni. Számoljuk fel a színes bőrűek rendszerszintű ellehetetlenítését és az uram-bátyám hatalmi rendszereket, ami miatt a színes bőrűek nem jutnak pozíciókhoz [/perfectpullquote]
– teszi hozzá.
Azt érzem, én vagyok „A Fekete Dolgozó” a cég kirakatában
Bemi Shaw sztájliszt fiatal kora óta a divat bűvöletében élt. Tiniként minden hónapban rohant az újságoshoz, hogy begyűjtse a legfrissebb divatmagazinokat, amiket aztán az utolsó betűig alaposan áttanulmányozott. Hatalmas lelkesedéssel kezdte a Londoni Divatipari Egyetem szakújságíró kurzusát. Ám már 18 évesen ráébredt, hogy a divatszakma nem állt készen a hozzá hasonlók befogadására. Kifejezett fajgyűlöletet nem tapasztalt, de kirekesztés, előítéletek, gúnyolódás kísérte az egyetemi éveit.
Anna Wintour helyettese, André Leon Talley új önéletrajzi kötettel jelentkezett
Miközben tudósok és művészek, köztük Tarr Béla és olyan világhírű színészek, mint Juliette Binoche vagy Robert De Niro azért kampányol, hogy a világ a koronavírus-járvány után ne térjen vissza a megszokott működéshez, hanem az emberiség közösen változtasson a fogyasztói társadalmi reflexein, felettébb furcsa arról olvasni, hogy valaki luxusnyaralásán magángéppel repked Biarritz és Firenze között, ha éppen shoppingolni támad kedve.
„Az egyetem után ingyen gyakornokoskodtam, ahogy a csoporttársaim is. Hamarosan egy országos lapnál kötöttem ki. A volt évfolyamtársaim csak „kötelező kvótaként”, „díszfeketént” emlegettek. Állandóan bizonyítanom kell, mit tudok, mennyit érek. Gyakran úgy érzem, hogy valóban csak „feketekvóta” vagyok. Nem azért, mert nem vagyok jó, hanem mert szinte nincs más fekete kollégám. Gyakran én vagyok az egyetlen fekete nő, de ha nem, akkor is összetévesztenek „a másikkal”. Nagyon kimerítő egy olyan szakmában dolgozni, amit imádok, ha ez az érzés nem kölcsönös” – vallotta be Shaw.
Seeking a way to pep up your favourite summer dress? Whether it’s a vibrant clutch, chunky chain or a pretty corsage, there are myriad ways to breathe new life into your seasonal staples. Stash your necessities in style with a bold woven bag à la @BottegaVeneta; take a dress to new heights with @GabrielaHearst’s ’70s platforms; or invest in pre-loved accessories via @The_Curio_ to uplift your look. Whatever your preferences or taste, see #BritishVogue’s edit of easy ways to update last season’s dress for summer 2020 at the link in bio. @Samile, @NayaOliveiras and @YumiLambert photographed by @AnyaHoldstock, edited by @NaomiSmartUK and styled by @ItsDWallce, with hair by @AnnaCofone, make-up by @SiddharthaSimone, nails by @EmmaNailz and set design by @InHerGlory for the December 2019 issue of British Vogue.
No Description
Kollégái gyakran megalázó kérdéseket tettek fel neki, a főnökei ellopták a feketék képviseletével kapcsolatos ötleteit és sajátjukként tálalták. Úgy véli, elmúltak azok az idők, amikor népnevelés céljából a feketéknek újra kell élni a traumáikat. Úgy véli, a divatszakmában erősen jelen van a rendszerszintű rasszizmus, ezért inkább a fehéreknek kellene feltenni maguknak bizonyos kérdéseket saját hozzáállásukról.
Ne csak jelzésértékkel bírjanak
Mata Mariélle sminkes, a Mata Labs alapítója egyfajta szakmai kognitív disszonancia megéléséről számolt be. Fiatal fekete nőként gyakran nem vették komolyan, nem tartották elég gyakorlottnak, miközben a Marie Claire azt írta róla, hogy 21 évesen már a brit Vogue-nak, a Fenty-nek és a Nike-nak is dolgozott kampányfotózásokon, ami a szakmában régóta befutott kollégái számára is komoly teljesítmény lenne.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Össze voltam zavarodva, pedig büszke voltam a teljesítményemre. Gyakran azt éreztem, hogy beskatulyáznak azzal, hogy ha feketéket kellett sminkelni, akkor arra ott vagyok én[/perfectpullquote]
– meséli. Mariélle sem üres szlogeneket akar hallani vagy fekete négyzeteket nézegetni a közösségi médiában, hanem valódi változásokat vár.
Például, ha egy kozmetikai cég alapozóból húszféle bézs árnyalatot készít, akkor elvárható, hogy a „sötétebb tónusokból” se csak kettő legyen.
„A fekete bőrszínűekre ne csak jelzésértékkel gondoljunk” – teszi hozzá a sminkes szakember.
A fekete modellek mind egyformák?
Sienna King modell az ügynökségekkel járt úgy, hogy rendre azt mondták neki, hogy van már elég fekete lány a nyilvántartásukban, vagy nem akarnak „több egyformát”. Általában egy divatbemutatón 12 modellből 3 fekete lány van a kifutón.
Az utolsó ecsetvonás: férfidivat egyenesen a műteremből
Különleges darabokban pózoló modellek tarkítják egy londoni műterem megnyugtató káoszát. A The Observer Design legújabb férfidivat-összeállítását Matt Small képzőművész műtermében, vagy ahogy ő nevezi, „a történések székhelyén” fotózták, a ruhákat Helen Seamons divatszerkesztő válogatta.
„Az évek során elkezdtem öncenzúrázni magamat bizonyos helyzetekben, nehogy úgy vegyék, hogy én lépek fel támadólag, bunkó vagyok vagy sztárallűrjeim vannak. Például amikor azt mondták, hogy borotváljam le a hajamat, mert akkor majd úgy nézek ki, mint a másik fekete modell, és az jót tenne a karrieremnek. Akkoriban teljesen elképesztő dolgokat tanácsoltak nekem, mivel tudnék befutni. Udvariasan annyit mondtam, hogy sosem vágnám le a hajam kopaszra, mert a fekete lányok gyönyörűek, akár van hajuk, akár nincs. Azon kaptam magam, hogy alkalmazkodom a szakmai elvárásokhoz, hogy legyen munkám, meg tudjak élni. Aztán ez az alkalmazkodás egyre fárasztóbbá és kényelmetlenebbé vált számomra. Gyakran tapasztaltam, hogy nem ismerik a fekete bőr és a feketék hajának jellemzőit, ezért inkább otthonról vittem magammal a saját kozmetikai szereimet a fotózásokra, hogy ne tegyék tönkre a hajamat vagy hogy rendesen ki tudjanak sminkelni” – sorolta az átélt megalázó helyzeteket.
Támogató környezet, meritokrácián alapuló előrejutás
„Mindig tudatában voltam, hogy fekete irodai dolgozó nőként a viselkedésem, kinézetem és munkám alapján fogják a többi feketét is pozitív vagy negatív módon megítélni, ha felvételre jelentkezik a cégemnél”
– kezdi a Matchesfashionnél magas, vezető partneri pozícióig jutott Iremide Ife-Alabi. Megjegyzi, hogy sok esetben kevesebb fizetésért végezte ugyanazt a munkát pályafutása során. Amikor elgondolkodott azon, hogy ez miért lehet, rájött, hogy az egyetlen különbség a bőrszíne volt, hiába dolgozott szorgalmasabban vagy volt több tapasztalata a kollégájánál.
Könyvek, amik megértetik velünk, mi zajlik a világunkban, és mit tehetünk a rasszizmus ellen
Az emberek kimerültek. Két pandémia is sújtja a világot: a Covid-19, és annak minden rejtelmessége, valamint az etnikai kisebbségek ellen irányuló igazságtalanságok és elnyomások hadjárata, amit sokszor a fehér, magukat felsőbbrendűnek gondolók csoportja vált ki vagy legalábbis lobbant fel. A két pandémia közül az egyikre lehet gyógymódot találni, netán megtanulni együtt élni vele.
2015-ben PR gyakornokként helyezkedett el a Matchesfashionnél, ahogy nagyon szerteágazó, felelősségteljes munkakörbe került. Egyedül ő számolt be pozitív tapasztalatokról.
„Tudom, hogy mennyi kedvességet és támogatást kaptam a kollégáimtól, és ez nagyon ritka a szakmánkban. És nem „látjuk, hogy fekete vagy, szóval akkor mi most nagyon kedvesek leszünk hozzád” módon, hanem az érdemeim alapján kaptam lehetőségeket, valódi kedvességet és odafigyelést.
Éreztem, hogy valóban odafigyelnek arra, amit mondok, értékelik, és megadják a lehetőséget, hogy megvalósíthassam az ötleteimet, helyi és nemzetközi rendezvényeket szervezhessek.
Bízom benne, hogy a példám tanúsítja, hogy találhatunk támogatókat, akik segítenek, mentorálnak, tanácsot adnak. Azt remélem, hogy valamikor a fekete fiatalokat is tárt karokkal fogják várni a cégek, ahol figyelembe veszik az ötleteiket és nem csak a kvóta miatt léptetik őket elő, hanem a tehetségük és gyakorlatuk alapján” – tette hozzá a PR-szakember.
