Én mit tehetek azért, hogy Magyarország jobb legyen?

Én mit tehetek azért, hogy Magyarország jobb legyen?

És mit tehetek azért, hogy jobb legyen az életem? Hol romlik el egy élet? Vajon másoknak is olyan az életük, mint nekem? A Gyakori Kérdések színdarab látlelet, a mi látleletünk. Elgondolkodtató képet kapunk arról, hogy mit jelent ma Magyarországon élni és magányosnak lenni.

Legyen tánc, univerzális balhé és zárcsökkentés

A két felvonásból álló darab vázát két magyar netes jelenség alkotja: a gyakorikerdesek.hu és egy évekkel ezelőtti YouTube-ra feltöltött videó. A füzesabonyi önkormányzati választókat bemutató, regionális tévé kontentje a magyar netes trash kultúra szerves részévé vált. A videón, bár jól elnevetgélhet az ember, olyan keserű valóságot fed fel, amivel szembesülni nem örömteli élmény. A vidéki Magyarország örök problémája, főleg a keleti régióban. Az aránytalan különbségek a főváros és a szegényebb térségek között egyre jobban növekednek. Az oktatás lehetőségeinek egyre szűkölő csatornája, a fejletlenség mind-mind kirajzolódik a videóból.

A Gyakori Kérdések ennél jóval több. A darab monológgal kezdődik, amit a füzesabonyiak szállóigévé vált mondatai egészítenek ki: zárcsökkentés, legyen zene, tánc, legyenek univerzális balhék.

Dinnyéskeresztesen, a fiktív magyar faluban találjuk magunkat, ahol a helyiek mindennapi életébe tekinthetünk be. Mindenkiből megkapjuk azt az apró mozaikot, hogy boldogtalanságukhoz mi vezethetett. Az emberi, néhol embertelen történetek ugyan a fikció részét képzik, de a való életben nagyon is lehetségesek.

Kónya Klára: Gyakori kérdések / Lovas Dániel és Oláh Dóra / Fotó: Vass Ádám László

Seres Lili Hanna, a darab írója, Kónya Klára és Vucsics Virág, Seres munkatársai a legszívszorítóbb és egyben legbutább kérdéseket válogatták össze a darab alapját képező gyűjtőoldalról. Ezek köré felépítettek tönkrement életeket, hozzáadva mindazt, ami a mai magyar rurális életet jelenti.

Vidéki konformizmus

A szereplőket egymás után vezetik be a darabban, s fokozatosan bontakozik ki, hogy mennyire befolyásolják egymás életútját. Először láthatjuk külön-külön az életutakat, majd azt, hogyan fonódnak össze a szereplők egymással. Ez a ritmusos beadagolás abból a szempontból szerencsésebb, mert nem egy klasszikus cselekményt láthat a néző. A sötétben tapogatózunk először, mint a való életben is. A megértés ilyen elősegítése előnyösebb a néző perspektívájából.

Mindenki menekülne Dinnyéskeresztesről, de már senki sem tud, mert a megtörtség földbe verte lábaikat.

Megismerkedünk az egy szépségszalont vezető, kissé molett, de szép nagynénivel, akinek keresztlánya sugarbaby (olyan fiatal lány, aki tehetősebb férfival randizik az anyagi biztonság reményében – a szerk.). Barátja egy rendőr, aki éjszakánként a falu DJ-e. Nem csak a humor, az esetleges bölcselkedés, hanem egy magyar társadalmi jelenség miatt sejlik fel a sugarbaby. Tavaly a puncs.hu, ami nyíltan sugardaddy-sugarbaby társkereső oldal (burkoltan pedig a prostitúciót támogató online kerítő), ízléstelen reklámplakátokkal rakta tele az országot. Az online társkereső legális tevékenysége már többször megkérdőjeleződött, és különböző újságírók alászállásának köszönhetően tudjuk, hogy a pénzes nyomor legalját jelenti.

Megnevezték a szexuális zaklatással gyanúsított milliárdost

A munkáspárti politikus, Peter Hain azt mondta, hogy kihasználva a parlamenti privilégiumát kötelességnek érezte, hogy nyilvánosságra hozza az üzletember kilétét. – idézi a lap. Az ügy előzménye, hogy korábban a Sir Terenc Etherton, a második legmagasabb rangú brit bíró megtiltotta a Daily Telegraph nevű brit lapnak, hogy nyilvánosságra hozzon egy cikket, amiben egy meg nem nevezett üzletembert öt alkalmazottja szexuális zaklatásával és rasszizmussal vádolt.

A beletörődött boldogtalanság a sugarbabyként élő keresztlányon is felfedezhető. Bár a puncs.hu, mint társadalmi probléma idén a feledésbe merült, azonban a mai napig üzemel. Magyarország ilyen hely: egy ideig felkapunk fontos társadalmi problémákat, beszélünk róla, aztán ha kibeszéltük, elfelejtjük, és soha nem foglalkozunk többé vele. Jó, hogy ez a darab rácáfol a posztmodern színházi jelenségekre: nagyon régóta szükségeltetik egy olyan darab, ami szociológiai problémákra világít. Viszont a sugarbaby szerepe nem bontakozott ki eléggé, nem tudjuk meg végül, hogyan alakul az élete. Ennek ellenére a darab jól átadja azt, hogy a sugarbabység lélekölő létforma, a rendezés ezt a jelenséget jól fogta meg.

A palacsinta receptjét tudom

A darabban más trash videók parodizálása is tetten érhető, melyek, ha nem is problémát, de társadalmi jelenséget mutatnak be. Az olyan általánosítás, hogy minden lány a BMW-s srácokra utazik, és az, hogy ezt olyan fiatal lányok tagadják általában, akik az anyagiakat előnyben részesítik, mind hülyeség, de nagyon helyesen, beletették a darabba, mert sokan ma is így vélekednek. Itt mindkét fél felszínes: az a srác, aki ezt feltételezi minden lányról és vice versa.

A bulvártudósítás sekélyessége, az izzadtságszagú jópofizás a felszabadultan táncoló lányokkal mind-mind emlékezet minket a cringelős, tíz-tizenöt évvel ezelőtti VIVA tévés riportokra.

Ez, a középszerű falusi mulatókból átalakult szórakozóhelyeken a mai napig jelen van. A főszereplő keresztanyának barátja nappal rendőr, éjjel DJ, és barátnője pont az ilyen lányoktól félti. A remegő hanggal hagyott hangpostaüzenetek, az óráról-órára egyre enyhébb és elnézőbb hozzáállást fájóan mutatja be a darab. Magunk előtt látni az érzelmileg kiszolgáltatott, szorongásokkal teli lányt, aki közelebb visz minket a darab omegájához, az emberi sebezhetőséghez. Mindannyian átéltük már legalább egyszer.

Seres Lili Hanna: Gyakori kérdések / Oláh Dóra és Kőszegi Judit / Fotó: Vass Ádám László

“Ciki, ha dagadt a barátnőm?” – teszi fel a DJ-rendőr a kérdést a Gyakorin, mintha visszaigazolást várna. A testképzavar, az eszményi test örök problémája. Váljunk olyan felszínesekké, hogy megszóljuk az embereket, vagy mi vagyunk felszínesek, hogy ilyen kérdéseket felteszünk? Dinnyéskeresztes rendőre alapvetően szereti barátnőjét. Viszont ha valami nagyobb horderejű bűncselekmény történik, neki „megvan kötve a keze”, de más esetekben nem habozik cselekedni. Például ha egy fiatalt be kell vinni a rendőrségre, és előzetesben letartóztatni, mert lopott, akkor rögtön cselekszik.

A darab felteszi nekünk a kérdést: nem lenne jobb a társadalomból kiesőfélben lévő fiatalokat segíteni és nem rögtön börtönbe tenni, hogy tönkremenjen már most az életük?

A falu rendőrei viszont készen állnak a harcra, mert mindjárt jönnek a migránsok, de mind tudjuk, ez nem következik be. Viszont a szívekben az üresség örökre marad.

Magyarország örökzöld problémái

Ezen kívül látleletet kapunk arról is, ha valami súlyos baj történik, mennyire nem vagyunk képesek azt megoldani. A darab feldolgozza a tíz évvel ezelőtti kesznyéteni esetet is. A kilátástalanság, végleges lecsúszás a társadalomról lopásokat eredményez. Ezt tényleg azzal lehet megakadályozni, hogy áramot vezetünk a kerítésünkbe? Nem, de ezért nem kéne börtönbe mennie egy idős embernek. A hatóságoknak és más szerveknek azt kellene megakadályozni, hogy a munkanélküli fiatalok lopjanak. De nem úgy, hogy börtönbe viszik őket, hanem megfelelő oktatást kell nyújtani. Az egyik jelenetben egy falubeli pár kihívta magukhoz a tévét, hogy a gyereküket megszállta egy vérfarkas.

Seres Lili Hanna: Gyakori kérdések / Boros Ádám (b), Lovas Dániel (k) és Dömök Edina / Fotó: Vass Ádám László

Ezután láthattuk, hogy egy tévé stúdiójában összeülnek néhányan, és a szokásos semmitmondó fecsegéssel megváltva a világot elemezgetik, hogy vajon mi vezethet odáig, hogy a nincstelenségbe ennyire beleőrül egy család. És ennyi.

Mindig csak beszélünk a problémákról, de nem teszünk semmit. Sőt, el se gondolkodunk azon, hogy mit lehetne tenni annak érdekében, hogy akár egy szikrányit is jobb legyen ez az ország.

Annyi mindenről beszélünk feleslegesen időt nem sajnálva. Miért nem kezdünk el foglalkozni is a fontos dolgokkal? Nyilván kényelmesebb először a saját elrontott életünket helyrehozni, ha még lehet. De egyáltalán megvan bennünk az affinitás, hogy helyrehozzuk életünket? Vagy csak hülyébbnél hülyébb ötletekkel állunk elő, az önámítás jegyében? A darab után ezek a kérdések fogalmazódtak bennem, és a mai napig nem kaptam rájuk választ. Választ kaphatok rájuk valaha is?

Bár lenne valaki, aki elvinne Dinnyéskeresztesről

Az egyik fiatal lány elkeseredettségében táncházat akar alapítani, hátha talál ott valakit, aki a férje lesz és elviszi Dinnyéskeresztesről. A létbizonytalanság, a félelem abszurd ötleteket szülhet. Lehet egyedül táncházba menni? Tényleg ennyire félünk a magánytól és rettegünk a boldogtalanságtól? Igen. Dinnyéskeresztesről pedig mindenki elmenekülne.

Seres Lili Hanna: Gyakori kérdések / Kőszegi Judit / Fotó: Vass Ádám László

A falu belterjessége, a kollektív elkeseredettség a keleti régióban szinte minden településen általános érzelem. A dinnyék és az ALDI faluja, ez a két dolog emelte ki a települést a mélyszegénységből, Dinnyéskeresztest a külföldi multicég tette várossá.

Ott vagyunk, egyszerre érezzük a karakterekkel a tehetetlen fájdalmat. Belelátjuk magunkat a darabba, annyira életszerű. A színészek jól tudnak a különböző érzelmek között ugrálni, már-már túlsagosan is hirtelen.

Beleláthatunk abba, hogy a helyi választmányi ülések tagjai, hogyan csapják be az embereket és manipulálják a szavazókat a saját érdekeikből. A rendezés finoman élcelődik a politikai csalókon, a rendszerfenntartókat (pl: újságíró) ki is gúnyolja. Nem durván, hanem elegánsan árnyalja közönségességüket. Láthatjuk, hogyan rettegnek a falubeliek a legkülönbözőbb kamubetegségektől, amiket fake news oldalakon olvastak. Bár itt konkrét oldalakról nincs szó, sőt se nyílt, se burkolt állásfoglalás nincs a fake news portálok ellen.

Fake News: Az év top 10 hoax sztorija, amit mindenki bevett

2016 az az év volt, amikor az emberek elkezdtek rákapni az interneten terjedő pletyka ha (fake news) duzzasztására, és az átszivárgott a nénikéd Facebook-falára. A közösségi média terjesztő és indulatokat kovácsoló erejével a hülyeség látszólag nulla analizáló képességgel rendelkező felhasználóktól a komoly hírportálokig jutott.

A néző érezheti, miről van szó, de kicsit légüresnek hat az, hogy a fake news nem kap több figyelmet. Főleg, hogy az április választásokon nagyon sokan ilyen oldalak alapján szavaztak. Viszont ez a konkretizálás valamilyen szinten elvinné a darabot az aktuálpolitikába. Azonban a benne megjelentetett problémák állandóak. Ilyen szempontból pont elég közélet van a darabban: több már lealacsonyítaná azt.

Ezen kívül érezhetjük a vágyódást a fővárosba, a messzi Budapestre. Vajon miről tanúskodik az, hogy bizonyos kérdéseket csak a Gyakorin merünk feltenni?

[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Egy aszexuális örökké magányos lesz? Titeket érdekelne, ha az exetek meghalna? A magyarok miért nem képesek házasságban élni? Rámtört a full magány tudtok mondani pörgős minőségi társkereső oldalakat? Magyarország korrupt országnak számít manapság? Hány évet kaphat a csöves, ha betört a nyaralómba? [/perfectpullquote]

Feleségek luxuskivitelben, Family Guy-hatás, a televíziózás mint a fiatal felnőttek elsőszámú rálátása a világra. Tényleg negatívan befolyásolják a nézőket, vagy csak nekünk kényelmes a tévére fogni? Kérdésekkel távozik az ember a darabról. Kapunk rájuk választ? Kilenc millió kérdés, ötvenkét millió válasz: közelebb kerülünk egymáshoz, mégis annyi felesleges locsogás. Mik a fontos kérdések? “Én mit tehetek azért, hogy jobb legyen ez az ország?” – hangzott el a darabban. Ha nem is jött válasz, de az ajtó mindig nyitott. A darab gondoskodott arról, hogy elgondolkodjak olyan kérdéseken, amiket már rég elfelejtettem.

Seres Lili Hanna: Gyakori kérdések / Boros Ádám és Kőszegi Judit / Fotó: Vass Ádám László

Közéletből is megárt a sok

A Gyakori Kérdések című darabot mindenképpen érdemes megnézni. Egy új generációt indít el a magyar színházban. Idegen a művészieskedő, underground műfajától, viszont frissebb a klasszikus, intézményesített színháznál. Pintér Béla hatása abszolút érezhető, és a darab emberi mivolta, a magyar társadalmi problémák ilyen bemutatása talán elindíthat valamit. Pintérhez hasonlóan az alkotók figyelemfelkeltően dolgoznak fel olyan magyarországi témákat, amikről annyira szeretünk hallgatni. Viszont a Gyakori Kérdésekben nem szólalnak meg népzenék, sőt alig van zene. Ha van is, akkor azok a szórakozóhelyre váltó jelenetek kezdését jelzik. Ez tipikusan az az előadás, ami zene, túlzott díszlet nélkül is megállja a helyét, mert a lényeg maga az üzenet.

A díszlet nagyon egyszerű, nem vonja el a figyelmet a fiatal színitársulat lendületes alakításáról. Mivel galériában tartották a darabot, monumentális díszletre nem is volt lehetőség.

Inkább a színészek játékán volt a hangsúly, azon belül a hangjáték adott extra löketet a darabnak. A színészek a hangjaikkal játszottak, így a darab valamilyen szinten akadálymentes. Látássérült emberek is könnyebben tudják követni, mint más színházi darabokat, ahol inkább a gesztikulációra fektetik a hangsúlyt. A jelmez puritán, de ugyanakkor könnyen ki lehetett találni már jelmez alapján is, melyik karakter jelenete következik. A színészek ültek az elsősorban, így ott cserélték az ingüket, sapkájukat, vették le kabátaikat. Kézenfekvő megoldás ez egy olyan darabnál, ahol viszonylag kicsi a fizikai mozgástér.

Seres Lili Hanna: Gyakori kérdések / Oláh Dóra (b), Boros Ádám és Kőszegi Judit / Fotó: Vass Ádám László

A játék nem volt eltúlzott, de nem is volt élettelen, a színészek üdítően és élénken játszottak karaktereikkel. A rendezés nem kaotikus, szépen minden egyes mozzanat és karakter apránként illeszkedik egymáshoz, adva egy komplex képet a darabhoz. Kreatívan oldották meg az átvezetéseket, és bár nem mindegyik karakter bontakozott ki teljesen, mégis a darab komplexitása ellenére ügyesen lett megrendezve. Az íróknak pedig külön erénye az, hogy valódi kérdéseket használtak fel az ország legnagyobb fórumáról, mindezt változatlan formában. Ez hozzáad a cselekményhez, és nem elvon belőle, mert az a realitás talaján mozog. Még akkor is, ha a mi magyar realitásunk abszurd, kicsi és sárga. De legalább a miénk.

Alkotók

Író: Seres Lili Hanna

Főmunkatársak: Kónya Klára, Vucsics Virág

Rendező: Kónya Klára

Rendezőasszisztens: Vucsics Virág

Szereplők

Dömök Edina, Kőszegi Judit, Oláh Dóra, Lovas Dániel, Boros Ádám

Kezdőlap > Uncategorized > Én mit tehetek azért, hogy Magyarország jobb legyen?
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email

A szerk. ajánlása

A hónap legnépszerűbb cikkei

Top sztorik a rovatból