David Hockney rajong a természetért, Leonardo da Vinciért és a fotózásért. Sajátos coming outja megelőzte korát, változatos technikai kísérletei, újításai révén az egyik legjelentősebb képzőművésszé vált, aki művei csillagászati áron kelnek el. Öt fontos alkotásán keresztül mutatjuk be karrierjét.
Hosszú, változatos pályafutás
David Hockney-t, a 20. század egyik legnagyobb hatású és egyik legdrágább élő képzőművészét leginkább a Los Angeles-i úszómedencékről készült, élénk színű festményeiről ismerhetjük.
A 83 éves angol festő dolgozott műszaki rajzolóként, díszlettervezőként, fényképészként, készített nyomatokat, és alkotásai révén nagyban hozzájárult az 1960-as évek pop-art mozgalmának elterjedéséhez. A művész a mai napig alkot, a karantén alatt Normandiában festett, művei a legnagyobb kiállításokon láthatók. Egészen a korai elvont figurális ábrázolásmódjától a későbbi fotórealisztikus kollázsokig Hockney kifejezésmódja állandóan változik.
Gustave Courbet, a lázadó és provokatőr realista legbotrányosabb képei
Ezek Gustave Courbet, a realista lázadó és provokatőr legbotrányosabb festményei Nem a korszak elvárásai alapján festett „ Courbet úr 1848 óta egyedülálló módon képes megdöbbenteni a tömegeket. Azóta minden évben eleget is tesz barátai és ellenségei vele szemben támasztott elvárásának” – írta róla egy támogató kritikusa 1855-ben.
A My Modern Met kiválasztotta Hockney pályafutásának öt legfontosabb alkotását, amelyek jól mutatják, hogyan változott a művész stílusa, és mennyi változatos témával foglalkozott hosszú karrierje során.
We Two Boys Together Clinging, 1961
Hockney a We Two Boys Together Clinging (Mi, két srác összebújva) című korai festményén keresztül fejezte ki homoszexualitását. A mű keletkezésekor mind Nagy-Britanniában, mind az Egyesült Államokban illegálisnak számított melegnek lenni, így a kezdő művész nagy bátorságról tett tanúbizonyságot azzal, hogy két ölelkező férfit ábrázol.
https://www.instagram.com/p/BxrmdTeFwfP/
A fakó színek és az absztrakt stílus nagyon távol áll a tarka színektől és kifinomult kompozícióktól, ami Hockney-ra igazán jellemző. Ennek a művészi megközelítésnek köszönhetően azonban a modellek felismerhetetlenek maradnak.
Hockney a második évfolyamra járt a Royal College of Arton, amikor a képet festette. Walt Whitman 19. századi amerikai költő azonos című költeménye ihlette a művet, a vers két sora olvasható is a festmény jobb oldalán. Továbbá egy hegymászóbalesetről szóló újságcikk címét is idézi (Két fiatal fiú egy sziklába kapaszkodva töltötte az éjszakát), ezzel a kettős jelentéssel játszott a festő.
A Bigger Splash, 1967
Hockney akkor festette az A Bigger Splash-t (Még nagyobb csobbanás), amikor Berkeley-ben a Kaliforniai Egyetemre járt. A Los Angeles-i úszómedencék egyik kedvenc témája lett. A hatalmas, ikonikus festmény élénk, realista ábrázolásmódja meghozta számára az ismertséget.
#brainstuckselected The heat is becoming too much to handle? Jump into #davidhockney’s “Bigger Splash” (1997) . #art #contemporaryart #brainstuck
No Description
A 240×240 cm-es kép ötletét két kisebb képen kísérletezte ki, az A Little Splash (Kis csobbanás, 1966) és a The Splash (Csobbanás, 1966) című alkotásain. A kép akrilfestékkel készült, ami akkoriban viszonylag új anyagnak számított a művészetben. Hockney azért dönthetett mellette a hagyományos olajfestékkel szemben, mert a gyorsan száradó festék jobban illett a forró, napsütötte kaliforniai táj ábrázolásához. Szándéka szerint a másodperc tört része alatt bekövetkező történést, a vízbe érés pillanatát akarta megörökíteni egy állóképen, fotó alapján. A csobbanás éles ellentétben áll a kaliforniai villa, a medence, az ugródeszka szigorú geometriájával.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Először is, odavagyok azért, ahogy Leonardo da Vinci festett. Imádom az összes vízábrázolásról készült tanulmányát, az örvénylő dolgokat. Tetszik, hogy egy két másodpercig tartó esemény megfestése két hétig tartott[/perfectpullquote]
– írta Hockney önéletrajzában.
American Collectors, 1968
Hockney portréfestészete révén betekinthetünk a késő ’60-as évek Amerikájában tapasztalt hangulatba és kulturális közegbe. Az American Collectors-ban a művész két barátját, Fred és Marcia Weismant festette meg Los Angeles-i otthonukban, műgyűjteményük értékes darabjai, egy modernista szobor és Henry Moore totemoszlopa között. A pasztell árnyalatok révén a jelenet már szinte álomszerű, amely szépen megragadja a dél-kaliforniai naplementék hangulatát.
Becoming a first-time grandma is a special milestone and the Beaumont, Trenton team didn’t let the COVID surge in June keep this grandma from seeing her grandchild, Jackson. Our security team pointed out which room he was in and his mom and Dr. Angelique Ellison helped grandma get her first glimpse of the new baby boy! #BeaumontHealth #newborn #grandma #firsttimegrandma #commitment #COVID19 #TrentonMI #obgyn
No Description
A házaspár ugyanolyan merev pózban áll, mint a szobraik, ami szürreális, szinte komikus felhangot üt meg. A hagyományos nemi szerepek is felismerhetők a képen: Marcia, a középkorú háziasszony egy rózsaszín pongyolát visel elegáns és erőt sugárzó tartással. Fred, a ház ura ökölbe szorított kézzel oldalról látszik mintegy a totemoszlop tükörképeként, mintha egyenrangúak lennének.
A Bigger Grand Canyon, 1998
Hockney-t elvarázsolta a Grand Canyon monumentalitása: 1982-től fogva megszállottan fotózta a nemzeti parkot, és mindig lelkesen nyilatkozott róla.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Korábban csupán a 19. századi festő, Thomas Moran volt képes a Grand Canyon méreteit megragadni, sokan őt tartották a Grand Canyon leghíresebb festőjének. Moran elsőségére pályázva készítette el az A Bigger Grand Canyon (A még nagyobb Grand Canyon) című festményét Hockney. Moran 280×430 cm-es vásznával szemben ő egy 270×700 cm-es méretekkel rendelkező alkotással válaszolt. A teljes kép 60 kisebb képből áll össze, amely még ilyen monumentális méretek mellett is csak a kanyon egy részét képes láttatni. Az élénk színek uralta tájkép érzékelteti, hogy milyen lehet élőben megcsodálni, ahogy egyszerre tárul a néző elé a sok apró részlet és a drámai panoráma.
Billy + Audrey Wilder, 1981-1982
A ’80-as évek elején a kubizmusban történő elmélyedés részeként Hockney elkezdett a fotókollázs technikával kísérletezni. Tucatnyi, különböző szögből készített Polaroid fényképet illesztett össze, hogy megkapja a teljes képet. A szédítő hatású Billy + Audrey Wilder című képen is több nézőpontból fotózta le a modelleket. Minden egyes Polaroid-kép önálló fotó, de együttesen értelmezhető.
#davidhockney #billyandaudreywilder #rubberringfloatinginaswimmingpool #savingsandloanbuilding #mrandmrsclarkandpercy #abiggersplash merci Nicolas pour cette belle visite
No Description
„Éjt nappallá téve fotóztam. Az egyes fotórészletekből kialakuló összkép sokkal közelebb áll ahhoz, ahogy a valóságban látunk, tehát közelebb kerülünk a megtapasztalt valósághoz” – magyarázta a képzőművész.
