A demokrácia kis szigetei
Kínában cenzúrázzák a nyugati filmeket, a hazai filmipar segítségével pedig próbálják újraírni a történelmüket. Eközben a képzőművészek szabadságjogai is egyre csökkennek. Ezért egészen sajátos helyszíneken rendeznek újabban kiállításokat a sanghaji művészek: a nemzetközi konzulátusok épületeiben, írja a The Art Newspaper. A németországi Goethe Intézet a Sanghaj Pride idén őszi felfüggesztésének hírére válaszképpen megrendezte a Queer as German Folk (Furcsa, mint a németek) című kiállítást, amely a németországi LMBTQ+ jogok fejlődését mutatja be.
Alice Chen, a kínai származású művész és kurátor, aki egyben a francia konzul felesége is, a házuk teraszát engedte át a sanghaji képzőművészeknek. Az új amerikai konzul, James Heller is átrendezte lakóházát kiállítóteremmé, ahol hátrányos helyzetű vagy kisebbségi művészeknek ad teret. Az első kiállítás a mozgássérültek jogairól szólt, amelyen annak a siket művésznek, Zhou Jiayinak alkotásai is láthatóak, aki nyáron már rendezhetett önálló kiállítást a Goethe Intézetben. A további tervek között meleg és női alkotók tárlata szerepel.
A koronavírus-járvány hozadéka, hogy Kína az új Hollywood?
A 2020-as év legnagyobb kasszasikere is Kínában született.
Kapcsolódó cikk
„A szólásszabadság egy éve egyre szűkül. Sanghajban még istenes a helyzet, de a partnereink egyre bizonytalanabbak. A tanárok például egyre jobban tartanak attól, hogy mit mondhatnak. Biztosak vagyunk abban, hogy a hatóság figyeli a tevékenységünket, és időről-időre kapunk olyan látogatót, aki jelent rólunk. Tajvanról vagy Hongkongról nem beszélünk, hogy ne okozzunk diplomáciai bonyodalmakat. De azt is tudjuk, hogy a látogatóink biztonságban vannak és nem kapnak büntetést”
– nyilatkozta Oliver Hartmann, a Goethe Intézet igazgatója.
„Követségi művészet” – újratöltve
Az 1980-90-es években az úgynevezett követségi művészet általános jelenségnek számított. A külföldi kirendeltségek a konzervatív kínai társadalomnak túl progresszívnek számító új műfajok alkotóinak kínáltak kiállítási lehetőséget. A kortárs művészet azóta elfogadottá vált Kínában is, de a témák az előírásoknak megfelelően nem érinthetnek politikai vagy szexuális témákat.
A brit konzulátus sanghaji kereskedelmi irodája például tavaly egy #MeToo témájú kiállítást tartott, majd beszélgetéseket és előadásokat is szerveztek a tárgyról. A nők jogai és a szexuális erőszak az egyik legfőbb tabu a kínai médiában.
Hartmann azt mondja, hogy nem érti, valójában miért tiltották be pontosan a sanghaji Pride rendezvényt.
A kormány nem örül annak, ha azt látja, hogy a civil társadalom erősödik. A másság még önmagában nem probléma, nem igazán érdekel senkit. De a rezsim nem szereti a feminizmust, mert úgy vélik, hogy a családalapítás ellen hangolják a nőket
– nyilatkozta az igazgató.
A kínai fiatalokon nagyon erős a társadalmi nyomás, hogy házasodjanak meg és alapítsanak családot, a kiállítás pedig tágabban értelmezte a család fogalmát a kormány által elképzelt modellnél.
Fang Fang, az ismert kínai írónő vuhani vírusnaplója magára haragította egész Kínát
„Polgártársai millióinak félelmeit, frusztrációit, dühét és reményét öntötte szavakba”. Szót emelt a társadalmi igazságtalanságok, a hatalommal való visszaélés és egyéb problémák ellen, amelyek gátolták a járvány elleni védekezést – nem kellett volna.
Kapcsolódó cikk
A Terasz projekt igazából nem is politikai indíttatásból született, hanem Chen Kínába történő visszatérését jelzi a külföldön töltött egy évtized után. Mivel nem fér bele az idejébe, hogy maga fedezze fel a kortárs kínai művészetet, ezért inkább helybe hozza, ami így a Covid-19 korában praktikus megoldás is. Az első teraszkiállítást 2018-ban rendezték, és egészen kirendelése végéig, 2022-ig szeretné megtartani ezeket az eseményeket.
Próbáljuk a határokat feszegetni, meglátjuk, meddig mehetünk el. Továbbra is valljuk a demokrácia és szólásszabadság értékeit, annak ellenére is, ha a levegő egyre fogy körülöttünk
– mondta Hartmann.
