Wilhelmina Cole Holladay európai útján figyelt fel arra, hogy a művészettörténetből teljesen kimaradtak a női alkotók. Küldetésének azt tartotta, hogy a lányok is elhiggyék: ők is ugyanolyan nagyszerű alkotók lehetnek, mint a férfiak

Wilhelmina Cole Holladay elfeledett női képzőművészek nyomában​

Március 6-án, 98 éves korában elhunyt Wilhelmina Cole Holladay amerikai műgyűjtő, akit 2006-ban Nemzeti Művészeti Érdeméremmel tüntetett ki George W. Bush elnök, írja a The Washington Post.

Wilhelmina-Cole-Holladay-Meghalt
Március 6-Án, 98 Éves Korában Elhunyt Wilhelmina Cole Holladay Amerikai Műgyűjtő / Fotó: Astrid Riecken / Getty Images

Holladay az 1970-es években Európába látogatott, amikor az egyik múzeumban egy csendéletet ragadta meg a figyelmét. A festményt egy 17. századi flamand festőnő, Clara Peeters alkotta. Miután Holladay hazatért, szeretett volna többet megtudni a holland alkotóról, ezért fellapozta a régi egyetemi művészettörténet tankönyvét, de semmit nem talált róla. Ahogyan 1971-ben Linda Nochlint egy kérdés, őt ez a hiányosság és a további kutakodás fokozatosan vezette rá: a női alkotók gyakorlatilag teljesen kimaradtak a művészettörténeti tankönyvekből és a múzeumokból.

Kapcsolódó cikk

Ezután Holladay és férje, az építész végzettségű ingatlanfejlesztő, Wallace F. Holladay elkezdték gyűjteni a női festők alkotásait a reneszánsztól a kortársakig bezárólag.

Képről képre, festőművészről festőművészre haladva nyomoztunk az elfelejtett vagy mellőzött kiváló női alkotók után

– mesélte egyszer Holladay egy interjújában.

Ezek a művek képezték aztán a washingtoni Női Alkotók Nemzeti Múzeumának gyűjteményét, amelyet Holladay közösen hozott létre férjével 1987-ben. A múzeumnak otthont adó épületet is maguk vásárolták meg és újították fel adományokból a ’80-as években. Jelenleg ezer női képzőművész, köztük olyan neves alkotók, mint Mary Cassatt, Georgia O’Keeffe, Frida Kahlo, Judy Chicago és Chakaia Booker több mint 5500 alkotása látható „a világ egyetlen olyan múzeumában, amely kizárólag a női alkotókat dicséri képzőművészeti alkotásaikon keresztül”.

A Női Alkotók Nemzeti Múzeumának megnyitása társadalmi párbeszédet indított el

Holladay-ék múzeumának hírére társadalmi diszkurzus indult arról, hogy a nők mennyire alulreprezentáltak a képzőművészetben. A The New York Times adatai szerint az akkori kiállítások és múzeumi gyűjtemények 95-98%-át férfi művészek alkotásai tették ki. Holladay néhány bírálója úgy vélte, hogy nem az a megoldás, hogy külön múzeumot kapjanak a női alkotók, hanem integrálni kell őket abba a művészeti kánonba, amelyből addig kimaradtak. Páran a múzeum feminista elhajlása miatt fanyalogtak, a feministák viszont túl elitista intézménynek találták. Sokan vitatták Holladay-nek azt a nézetét is, hogy egy múzeumnak nem kell közéleti témákkal foglalkoznia, hanem kizárólag a művészi kreativitást tartsa szem előtt. Holladay véleménye szerint az intézmény küldetése az, hogy ráébressze a látogatókat: a női képzőművészeknek is helye van a legnagyobb múzeumokban teljesítményük alapján.

Nem létezik női művészet. A művészet az művészet. Léteznek viszont olyan női alkotók és alkotásaik, akik még nem kapták meg a nekik járó kellő elismerést. Mivel ez magától nem megy, valakinek fel kell rá hívni a figyelmet

– nyilatkozta a Times magazinnak.

Holladay gyakran emlegette, hogy a tárlatokon olyan alkotók remekművei láthatók, mint Michelangelo, Rembrandt, Rubens, Renoir vagy Van Gogh, akik arra ösztönzik a fiúkat, hogy ők is nagy művészek legyenek. Azt vallotta és tartotta küldetésének, hogy a fiatal lányok elé is hasonló példaképeket kell állítani.


„Ha látjuk, elhisszük. Ha az emberek nem hiszik el, hogy a nők is lehetnek kiváló művészek, akkor meg kell nekik mutatnunk. Egy kép többet mond ezer szónál, márpedig egy múzeumban többszáz alkotás található” – vélte Holladay.

Kapcsolódó cikk

Az utóbbi évtizedben a kulturális közintézmények, például a madridi Prado elkezdtek tudatosan tenni, hogy megszűnjön a női képzőművészek alulreprezentáltsága. Washingtonban megszületett a döntés, hogy külön múzeumot kapnak a nők és a latinók. A National Gallery 30 év után vásárolt női festőtől képet. Mindezek ellenére a női művészek számára a férfiakkal azonos feltételek elérése továbbra is napirenden marad.

Top sztorik a rovatból

Ez is érdekelhet