Szabadúszás helyett teljes munkaidőben művész
Az Egyesült Államokban jelenleg több mint 7,8 millió állástalan kap munkanélküli ellátást. A koronavírus okozta gazdasági válság különösen érzékenyen érinti a művészeti szektorban dolgozókat, írja a The Art Newspaper. Mivel az amerikaiaknak senki sem ígérte meg, hogy annyi munkahelyet teremtenek, ahányat a vírus elvesz, ezért egy New York-i alkotó saját akcióba kezdett, hogy megsegítse kreatív kollégáit. Művészeti projektje keretén belül létrehozott egy ideiglenes, pop-up munkaközvetítő ügynökséget, hogy néhány kiválasztott jelentkező egy napi távmunkáját támogassa.
„Sok olyan fontos munka létezik, ami hasznos mind a dolgozónak, mind a társadalom számára. De miért kell csak azért munkahelyeket teremtenünk, hogy fenntartsuk a kapitalizmust? Miért kell a kreatív embereknek haszontalan munkakörökben robotolniuk a fizetésükért, mikor rengeteg munkaórát fektetnek abba, amit igazán szeretnek csinálni, és amit meg is osztanak a közösséggel?” – tette fel a kérdést Cayla Lockwood, a Created Jobs (Munkahelyteremtés) projekt ötletgazdája.
„Igazságot, különben nem vetkőzünk” – Az oregoni sztriptíztáncosok is a faji egyenlőségért harcolnak
A koronavírus-járvány alatt akinek volt állása, nem volt jövedelme, a klubok nyitásával viszont visszatért a rasszizmus is.
Lockwood is kollégáihoz hasonlóan számos szabadúszó grafikusi munkát elvállalt, miközben saját művészi projektjeit is vitte. Egy megbízásból nem tudnak megélni, nincs fizetett szabadság és egészségügyi ellátás. Az egyetlen előny a rugalmas munkaidő. A munkájuk végeredménye gyakran egy napi marad meg, utána mehet a szemétbe. Az egész életmódjuk ugyanilyen ideiglenes jellegű, sorolja a szabadúszók nehézségeit Lockwood.
Miután egy kirakatban berendezte a munkaügyi irodát, feladott egy apróhirdetést a New York-i Művészeti Alapítvány oldalán, amelyben meghirdette az egynapos munkalehetőséget, amikor „8 órában mindenki azt végzi, ami a dolga”. Több mint százan jelentkeztek, de Lockwood legnagyobb sajnálatára csak hét tehetséges művész alkalmazására futotta a keretből. Ők vállalták, hogy két megbeszélésen részt vesznek, nyolc órán keresztül számítógépen keresztül elérhetőek maradnak, de maguk határozhatták meg, hogy mikor tartanak szünetet. Délután ötkor kicsekkoltak, és írtak egy beszámolót, majd megérkezett számlájukra a 200 dollár.
Komoly elméleti háttérrel
Az ötlet egyik fő ihletforrásaként Mierle Laderman Ukeles amerikai performanszművész Touch Sanitation Performance (1979-80) elnevezésű projektje szolgált, amely során a művész 8500 New York-i köztisztasági dolgozóval fogott kezet, és mutatta be munkájukat, hogy a velük kapcsolatos sztereotípiákat eloszlassa.
9 to 5 (1980) Trailer #1 | Movieclips Classic Trailers
Check out the official 9 to 5 (1980) Trailer starring Dolly Parton! Let us know what you think in the comments below. ► Watch on FandangoNOW: https://www.fan...
A Kilenctől ötig című film, Studs Terkel 1974-ben megjelent Working és David Graeber antropológus 2018-as Bullshit Jobs: a Theory (Felesleges munkák: az elmélet) című könyvei is hatással voltak Lockwood projektjére. Ez utóbbi egy másik izgalmas, kapitalizmust kritizáló művészeti performansz megvalósításához is hozzájárult, amelyben ebben a cikkünkben számoltunk be részletesen.
Több mint 300 művész állt ki a sztrájkoló Tate-dolgozók mellett
A brit kormány a koronavírus-járvány miatt mintegy 630 milliárd HUF összeget különített el a kulturális ágazat megsegítésére.
Kapcsolódó cikk
Lockwood négy éve kutatja az anarchista munkaellenes elméleteket. Kitalált cégeket alapított különböző iparágakban, hogy megvizsgálja, hogyan szövi át a kapitalizmus az emberek életét, és mindez milyen abszurd elvárásokat és viselkedést szül.
Ahogy még kritikusabban elkezdtünk arról gondolkodni, hogy miért és hogyan dolgozunk, rájöttem, hogy ez a projekt aktuálisabb, mint bármikor. Az USÁ-ban már bőven elég vagyon halmozódott fel. Sokkal kevesebb időt kéne pénzkeresetre fordítanunk, mert bőven rendelkezésünkre állnak azok a források, amelyeket egyenlően oszthatnánk el a társadalomban
– vallja a művész, akinek a queens-i önkormányzat támogatta a projektjét.