Minden nap velünk van, és nagymértékben megkönnyíti az életünket. Voltak és vannak tagadói, de a pandémia idején még azok is elismerték az előnyeit, akik addig nem használták.
A bankkártya története nem nyúlik vissza hosszú évszázadokra, csupán az 1800-as évek második feléig. Kényszer szülte megoldás volt, később mégis a pénzvilág és politika szereplői viaskodtak érte. Kiváncsi vagy a történetére? Lássuk, miként jutottunk el a fémlaptól a mágnescsíkkal ellátott kártyáig.

A bankkártya és hitelkártya elődje

A hitelezés intézménye, a pénzügyi szolgáltatások már évszázadok óta működnek, csakhogy nem a bankok találmánya volt, mint hinnénk. Akárcsak a hitelezés, éppúgy a bankkártya is a kereskedelemhez és független pénzügyi szolgáltatókhoz köthető. Az olyan ügyfélközpontú szolgáltatók, mint napjainkban a BizPay hozták a megoldásokat.

A kereskedőnek századokkal ezelőtt is az volt az érdeke, hogy eladjon és abból bevételt szerezzen, de könnyebb volt a dolga, mivel ismerte az összes vevőjét. Aki rendesen fizetett, az kaphatott hitelt, aki elmismásolta a törlesztést, azzal nem bántak kesztyűs kézzel. Azonban az 1800-as évek végén, az ipari forradalom termékdömpinget, több kereskedőt és több fizetőképes vásárlót hozott. Ekkor kezdték el alkalmazni a kereskedők az úgy nevezett hitelérmét, a jól fizető vevőik elkötelezésére.

Az első próbálkozások

A fémből készült, téglalap alakú fizetőkártya (hűségkártya) az amerikai Western Union Telegraph Company kezelésében került a piacra 1910-ben. Az ezzel az eszközzel rendelkező ügyfeleik hitelbe telefonálhattak és küldhettek táviratot, fizetniük csak hó végén kellett. Az 1930-as évekre már az olajtársaságoktól kezdve az áruházakig sokan adtak ki fizetőkártyákat, és a fémlapokon már a vevő neve is szerepelt.

Bár ezek a kártyák is az ügyfelek restanciáját – kötelezettségét – voltak hivatottak jelezni, azonban a mai hitelkártyától alapvetően eltértek. Azontúl, hogy fémből készültek, csupán egy cég felé tartoztak a tulajdonosok, hiszen csak a szolgáltatónál “fizethettek” vele.

Mcnamara pénztárcája

A fáma szerint Frank McNamara, egy amerikai bankár, miután megvacsorázott egy étteremben a barátaival, rádöbbent, hogy otthon felejtette a pénztárcáját. Ekkor jutott eszébe az ötlet, milyen kényelmes lenne egy olyan eszköz a fizetéshez, ami elfér a mellényzsebben is. Arról nem is beszélve, hogy nemcsak egy adott cégnél lehetne vele kiegyenlíteni a számlát, hanem bárhol és bármikor. McNamara véletlenül épp egy hitelügyletekkel foglalkozó cégnél dolgozott, és a Hamilton Credit Corporation terveivel passzoló ötletet a cég vezetése is támogatta. Az 1950-ben kiadott Diners Club kártyából eleinte kétszáz tag kapott, majd sikerén felbuzdulva további húszezer kártyát bocsátottak ki.

Hamarosan a Bank of America és az American Express kártyái is megjelentek. Az üzlet pedig beindult.

Top sztorik a rovatból

Ez is érdekelhet

searchbar.hu - 2022 július - LinkMarketing - 1

A SEO alapjai

Ha rendelkezel weboldallal, vagy éppen most tervezel létrehozni egyet, akkor bizonyára nem ismertetlen fogalom számodra a SEO (search engine optimization).

Nincs több cikk