Mitől válhat egy slamszöveg sztereotipikussá? Milyen irányban formálja az emberek slamről való gondolkodását, ha kiragadjuk a műfajt a saját kontextusából? Bánóczi Bea slammerrel beszélgettünk a műfaj megítéléséről, a vele kapcsolatos előítéletekről, valamint a különböző szövegszemléletekről és struktúrákról.

ContextUs: Már lassan 3 éve slammelsz.  Megmaradt az a szerelem és rózsaszín köd, amit az első fellépésednél éreztél?

Az első fellépésemkor nagyon jó írói/előadói gyakorlóplatformnak éreztem a slamet. Örültem, hogy többet tudtam írni miatta és annak, hogy magabiztosabban tudtam színpadra állni. Nem terveztem azt, hogy bevonódok ebbe a szférába. Annyit gondoltam az egészről, hogy majd írogatok, elmegyek fellépni és megnéznek a barátaim. Első alkalommal is tetszett a slammelés, de később jöttem rá, hogy valójában mennyire nekem való.

A harmadik szövegemnél, a negyedik országos bajnokság előválogatóján éreztem először azt, hogy vihetem valamire a műfajban.

Azután – mivel maximalista vagyok –, elkezdtem nagyon komolyan venni a szövegírást. Mostanra a slam már teljesen a lételememmé vált, például a baráti társaságom nagy része is ebből a közegből tevődik össze.

ContextUs: Mostanában több női fellépővel találkozunk egy-egy esten, mint pár évvel ezelőtt. Mit gondolsz, léteznek előítéletek a műfajban a női előadókkal kapcsolatban?

Szerintem addig a pontig, amíg meg nem szólal egy adott lány, nem feltétlenül állunk máshogy hozzá. A kezdő slammer lányok viszont hajlamosabbak arra, hogy bátortalanabbak, kicsit öncélúbbak legyenek az első pár színpadra állásuk során. Szóval, ha a „lány slammer vagyok, és fáj valami az életben” szöveget kezdi el mondani kicsit félénkebben, ez a sztereotípia rögtön beugrik. Összességében kettős ez a dolog, lányként talán könnyebb nagyon rossznak hatni, ha rossz vagy, de ha megütsz egy szintet, onnantól viszont kitűnni könnyebb.

Bánóczi Bea slammer: „A fiúk bántanak, és nem találom a szerelmet” / Fotó: Bokor Krisztián

ContextUs: Nőként mennyire nehéz kitörni egy adott skatulyából?

„A fiúk bántanak, és nem találom a szerelmet” – ez az egyetlen skatulya, ami eszembe jut. Szerintem abszolút az előadón múlik, hogy elkezd-e eltérő típusú, témájú szöveget írni. A második-harmadik, más jellegű slamje után már senki nem fogja felróni a fellépőnek, hogy azelőtt mondott három szerelmes témájút.

ContextUs: Szoktak más „régi motoros” női slammerekhez hasonlítgatni?

A slamtáborban a roast során, mikor rólam beszéltek, ébredtem rá, hogy ez a „második Kemény Zsófi” skatulya nem csak az én fejemben létezik.  Rájöttem, hogy ez egy tényleg létező vicc, de ezen egyáltalán nem sértődtem meg. Amikor elkezdtem slammelni és videókat nézni, akkor Kemény Zsófi és Bárány Bence voltak, akik nagyon inspiráltak. Szerintem Zsófi leleményesen ír, szóval, ha hozzá hasonlítottak, akár szurkálódva is, nem éltem meg negatívan. Viszont úgy érzem, hogy mostanra már sikerült leküzdeni ezeket a skatulyáimat.

Bárány Bence: Olyasmi generáció tagja vagyok, aminek minden mozdulatát elismerik – Interjú

Köszönöm szépen! Szeretek lámpalázas lenni, eddig bármikor voltam Trafóban rendezett döntőn, ez maximálisan jelen volt. Kell, hogy színpadra lépés előtt a takarásban lesétáljak két-három Margitsziget-kört. Szintén a döntők sajátossága a színpad melletti közös toporgás két négyzetméteren a társakkal. Ez feledteti a versenyszituációt: ölelkezések, gratuláció egymásnak, párás szeretet – szerettem.

ContextUs: És férfiakhoz?

Na, olyan egyébként nem volt még!

ContextUs: A slam szövegeid közül többnek van szomorú, szerelmes témája. Mi az, ami mégis megkülönbözteti őket a tucatnak mondható „megbaszott és elhagyott” típusú slamektől?

Először is csak remélem, hogy valami megkülönbözteti őket ettől, de köszönöm a bizalmat ennek kapcsán. Általában megpróbálom magamat égetni, önironikusnak és kritikusnak lenni a saját viselkedésemmel és gondolkodásommal kapcsolatban. A másik pedig, amire nagyon törekszem, hogy sose csináljak magamból mártírt. Fontos, hogy a közönség ne azt lássa, hogy szenvedő alanyként vagy a színpadon, hanem azt, hogy levontál valami tanulságot. És ezt a tanulságot kellene elmondanod élvezhetően, tartalmasan, szórakoztatóan és nem szenvelgéssel.

ContextUs: Az évek során három Team Slam OB-n vettél részt, és mindig más csapatban indultál. Nagyobb sikereket, azt mondhatjuk, mégis a szólóban értél el. Nehezebbnek találod a csapatban alkotást?

Alapvetően igen. Nem vagyok nagy csapatjátékos, de azért indultam a Team Slam OB-n, hogy ezt is kipróbáljam. Úgy gondoltam, ha nem is jutunk tovább, az is jó dolog, ha minimálisan is fejlődik a csapatmunkára való alkalmasságom. Ha úgy alakul, szeretnék jövőre is indulni más felállásban. Nem érzem még, hogy megtaláltam volna az „örök” team slamtársamat, azt, akivel tökéletesen és gördülékenyen menne a munka.

Bánóczi Bea – 1. hely – Slam Poetry Miskolc vol. 34.

Uploaded by Slam Poetry Miskolc on 2018-04-12.

ContextUs: Van olyan slammer, akivel szívesen teamelnél? Ha igen, miért pont vele?

Egy adott embert nem tudnék mondani. Viszont arra nyitott vagyok, hogy megpróbáljak még egyszer teamelni, ha valaki, akivel el tudnám képzelni ezt, megkérne. Vagy az is lehet, hogy én keresek meg valakit jövőre ezzel kapcsolatban. De most például egy nyári SPB klubra Lukács Gerivel tervezünk írni egy team slamet.

ContextUs: Vodafone-reklámok, webes sorozatok, TV-műsorok, falunapok és egyéb haknik. Mondhatjuk, azt, hogy a slam mára egy eladható produktum lett? Mit gondolsz, árt vagy használ a műfajnak?

Nehéz egy kicsit különválasztani ezeket. Sokan nem szeretik, ha hakniknak hívjuk őket, mert a fellépés, a píszí kifejezés. Szoktak hívni ilyenek rendezvényekre engem is. Ezek közül, ami vidéki esemény vagy szimpla slamest, azt nagyon szeretem. Emellett a cégesebb jellegűeket is tudom élvezni, és alapvetően hasznosnak vagy semlegesnek tartom őket a slamre való hatásukat tekintve.

Úgy gondolom, hogy nem az a kérdés, hogy a Vodafone jó-e vagy sem, hanem az, hogy az a produktum, amit slam címen előállítunk, annak milyen a minősége.

Érkeznek néha olyan felkérések, amikor új szöveget kell vinnem, aminek a témájával nem feltétlenül tudok azonosulni. Jobban szeretek olyanról írni, ami személyiségemhez és a slamhez is passzol, ilyen volt nemrég például a Hadikban a Nyugat témájú fellépésünk. Szóval úgy látom, hogy a slam és a slam poetry események különválaszthatóak. Ahogy a vers is általában egy irodalmi folyóiratban jelenik meg, de attól még ugyanúgy szerepelhet a TV-ben, akár reklámban is. Erre sem mondanák, hogy a vers a 21. században megbukott. Ha egy produktumot kivesznek a kontextusából, akkor már nem hiszem, hogy a szcénára kéne visszahatnia.

Bánóczi Bea: “Szóval úgy látom, hogy a slam és a slam poetry események különválaszthatóak” / Fotó: Bokor Krisztián

ContextUs: Mi az, amit számodra nagyon nehéz volt megírni?

Több ilyen is volt, például egy konferenciasorozat slam sessionén a környezetvédelem volt a téma. Én nem vagyok nagy környezetvédő, így nem volt testhezálló a feladat, bár meg tudtam írni úgy, hogy önazonos maradjon a szöveg. Kicsit arról beszéltem, hogy én is, mint sokan, nem figyelek annyira oda ezekre a dolgokra. De alapvetően a környezetvédelem nem az a téma, amiről annyira szívesen ülök le szöveget írni.

ContextUs: Többen a televíziós műsorokból, vagy a Ki Mit Tube során ismerték meg a slamet, a legtöbben talán Bánki Benin keresztül. Az ilyen a platformok azoknak az embereknek, akik nem a slam szubkultúrájának szerves részei, könnyebben elérhetőek, mint a slam események. Ezek reális képet mutatnak szerinted?

Nem feltétlenül mutatnak jó képet. Viszont ez olyan, mint mikor rossz darabot lát valaki a színházban vagy egy rossz magyar filmet. Aki mondjuk az elmúlt 5 évben nem nézett magyar filmet, azt hiheti, hogy a magyar filmek csak olyanok, mint az Egy szoknya, egy nadrág meg a Pappa pia. Pedig nem így van, de ő csak ezeket látta, mert ezek voltak kiplakátolva.

A slam ezzel szemben egy kisebb műfaj, ezért nehezebb dolga van az embernek, ha egyszer kap egy rossz benyomást róla, hiszen nem biztos, hogy még egyszer szembejön vele a TV-ben.

Az analógia viszont erre is érvényes: akit kicsit is érdekel, az a slamből is meg fogja találni a jót.

ContextUs: Slammer körökben köztudott, hogy ha slames YouTube-videókról van szó, te a szakértőjük vagy. Heti hány órát töltesz slamvideók nézésével?

Most már kevesebbet, mert nincs olyan régi videó, amit nem láttam. De nagyon durva, komolyan, nagyon kevés van, amit nem néztem meg. Feliratkoztam a Slam Poetry Szeged, Győr, Zalaegerszeg, Miskolc, Pécs, Pápa YouTube-csatornáira, meg mindenkiére, akinek van. Azonban jobban preferálom, ha a videók közül csak az első háromét töltötik fel, mert azt tényleg meg tudom nézni. Ha egy város feltölti az összest, azokon még én sem szaladok végig, maximum, ha valamelyikeken több megtekintés van.

Slam Poetry Magyarország: “Itthon sokkal népszerűbb a slam” – Interjú

Egyébként valami hasonló volt már 2006 előtt is, például Gyukics Gábor számolt be hasonló estek szervezéséről. De valóban 2006-ban volt olyan slam poetry-est, amit már annak is neveztek. Bár az rapperek és költők versenye volt, meghívott slammerekkel, nem nevezhetett bárki. Olyanok voltak köztük, mint Karafiáth Orsolya, Hugee: Süveg Márk, Peer Krisztián, Erdős Virág, Busa Pista.

Az biztos, hogy azok közül, amiket a Slam Poetry Magyarország csatornájára töltenek fel, mindet láttam. Sőt, már az is megy, hogy, milyen ingben volt az előadó az adott szöveg elmondásakor. Egyébként Pécsen kezdték el azt, és én is ihletet kaptam tőle, hogy az SPB-s videókhoz most már írunk címeket. Ez nagyon fontos, mert eddig ez volt, hogy: „tudod, az a szöveg, amiben a piros ingben beszélt a 2016-os, márciusi videón”, de senki nem tudta annyira.

ContextUs: Követed a nemzetközi trendeket is?

Miután kivégeztem az összes magyar videót, nagyon sok amerikai slamet néztem és nézek. Amikor elkezdtem a kis kutatásomat, hogy milyen slamek vannak, akkor sokkal gyakrabban kerestem a nemzetköziket is. Heti egyet azért most is megnézek belőlük. Az amerikaiakat követem főleg. Blythe Bairdet és Sarah Kayt nagyon kedvelem, rajtuk kívül viszont inkább kedvenc slamvideóim vannak, mint slammereim.

Bánóczi Beáta – I.helyezett – SPB KLUB 2016. Április

http://slampoetry.hu/ https://www.facebook.com/SlamPoetryHungary video Polgár András

ContextUs: A szövegeid témái változatosak: pszichológia, pasik, politika, család stb. A képalkotásod gyakran meghökkentő, gondolok itt akár például a nagymamádról szóló szöveged sírásós képére vagy az egész menstruációról szóló slamedre. Tudatosan törekszel a közönség „sokkolására”?

Abszolút. Nagyon tudatosan írok slamet. És nem szöveget írok, hanem előadásra szánt művet. Az egészet előadásként építem fel, már a szövegírástól kezdve. Ebbe tartozik bele például a ritmika is, ami a sírásós szöveg egyik központi megoldása. Igyekeztem viszont az elmúlt évben magamhoz képest új témát, koncepciót találni.

A menstruáció pedig olyan kérdés, amiről eddig csak Bárány Bence beszélt, de férfiszempontból megközelítve. Én sem voltam meggyőződve arról, hogy ezt női szemszögből meg lehet-e úgy fogni, hogy az valóban jó legyen.

Annyi biztos, hogy szórakoztatóan meg lehetett oldani, de remélem, hogy tartalmilag is ki lehet venni valamit belőle. Szóval igyekszem változatosan hozzáállni ezekhez a kérdésekhez, valamint nem csak magamhoz, de az általánoshoz képest is valami újat találni, amit feldolgozhatok.

ContextUs: Miskolcról költöztél Budapestre, de gyakran slamelsz otthon is. Mi az, amit a két klubban a legjobban szeretsz?

Mindkét esetben nagyon fontos a társaság. Van egy olyan mag, akik szinte mindig járnak klubokra, ilyenkor nagyon jó velük összefutni. A miskolci klub az elmúlt évben szinte mindig havonta került megrendezésre. Azért is szeretem az ottani klubot, mert tematikus, ezért szinte mindig új szöveget követel. Az állandó miskolci fellépőkkel buzdítjuk egymást, hogy ne csak nézőként menjünk, hanem írjunk is, azért, hogy a fiatalok is kedvet kapjanak a slammeléshez.

Fontos, hogy legyen konkurenciájuk, hogy ha a dobogóra jutnak, éljék meg úgy, hogy ez egy nagy dolog. Szóval Miskolcon egy erősebb kötelezettséget érzek az írásra, míg az Anker’tben tényleg én választom meg, hogy mikor szeretnék fellépni. Olyat is szoktam csinálni, hogy a vidéki klubra megírt szövegeket megnézem, hogyan működtek, dolgozok, szerkesztek rajtuk és elhozom Budapestre is.

Bánóczi Bea: “Az Anker’tben tényleg én választom meg, hogy mikor szeretnék fellépni” / Fotó: Pereszlényi Erika

ContextUs: Változtatnál rajtuk bármit is?

Azt vettem észre, hogy ahhoz, hogy jól működjön egy klub, nagyon sok erőfeszítés és szeretet szükséges. Lehet, hogy ez most kicsit nyálasan hangzik, viszont tényleg fontos a szervezők, valamint a központi néző- és versenyzőmag szerepe. Ha ők belefeccölik az energiát, akkor ez kifizetődik. Az alaphozzáállás az, ami fent tud tartani és felvirágozatni egy klubot.

ContextUs: A havi anker’tes klubokon rendszeresen részt veszel nézőként vagy fellépőként. Érzel valami változást a klub színvonalát illetően a 3 évvel ezelőtti állapothoz képest?

Ezt nehéz megítélni, mert magamat akkor még máshogy pozícionáltam. Ezt úgy értem, hogy minimum egy évig nagyon tanulónak vagy „gyakornoknak” éreztem magam. Akkor még nem alakult ki az én stílusom és az előadói egyéniségem. Aztán egy idő után ez megszilárdult. Később már tagnak éreztem magam ezeken az esteken.

Általánosságban úgy érzem, hogy a klub népszerűsége esett. A versenyzők között abszolút a fiatalok vannak többségben, és lehet, hogy jó lenne, ha több régi arc járna az estekre.

Emellett fontos lenne, hogy ne csak akkor jöjjenek, ha fellépnek. Nekem nagyon sokat számított kezdőként, ha a nézők vagy a versenyzők között ott volt valaki, akire felnéztem.  Azt hiszem, ez a tendencia mostanra kicsit megcsappant. Valamint alapvetően a klubok és a videók nézettsége is csökkent.

ContextUs: Az elmúlt években rengeteg sikert értél el.  Mi az, ami még a bakancslistádon szerepel a slam poetryvel kapcsolatban?

Ha eredetileg volt is olyanom, hogy bakancslista, az már megvalósult. Viszont most van egy folyamat alapú, komparatív bakancslistám. Ez arról szól, hogy nem tervezem a slamet a közeljövőben abbahagyni, ezért mindig az épp aktuális, időszakos teljesítményemnek és hozzáállásomnak megfelelően alakítok ki rövidtávú célokat. Az elmúlt egy évben például sikerült egyéni és team slam OB előválogatón is kiperegni, ami nem esett jól. Ez motivál arra, hogy jövőre dupla vagy tripla olyan erősen próbáljak meg teljesíteni.

CV

Bánóczi Bea slammer 1994-ben született Miskolcon. Az ELTE pszichológia szakán végzett, jelenleg gyermekpszichológusként dolgozik. Három éve slammel, ezen kívül verseket is publikál.