Észak-Koreából is tudósított
Erika Fatland norvég újságírónő nem kevesebbre vállalkozott 2017-ben, mint hogy beutazza az Oroszországgal szomszédos tizennégy országot. Kalandjairól a The Border – A Journey Around Russia (A határ – Oroszország körbeutazása) című könyvében számolt be, amely egyszerre útikönyv, élménybeszámoló és szocioriport. Valójában azonban, írja a The Washington Post, arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen egy agresszív, elnyomó világhatalom szomszédságában élni, amellyel szemben az Európai Unió is eszköztelen.
Erika Fatland az Északkeleti átjáró területe mellett Észak-Korea, Kína, Mongólia, Kazahsztán, Azerbajdzsán, Grúzia, Ukrajna, Fehéroroszország, Litvánia, Lengyelország, Lettország, Észtország, Finnország és Norvégia legnagyobb városaiba, turistalátványosságaihoz és kies területeire is elkalauzolja az olvasóit.
Turistafotók helyett akvarellekbe foglalja utazásait
Ahelyett, hogy csak szimplán fotózna, ez a kínai művész akvarellekbe foglalja utazási élményeit.
Kapcsolódó cikk
A történelem során, vagy éppen a közelmúltban, Norvégia kivételével minden szomszédját valamilyen szinten megszállta Oroszország, de számtalan regionális konfliktus is sújtotta az itt élőket. Fatland széleskörű nyelvismeretének is köszönhető talán, hogy az emberek kivétel nélkül mind szívélyesen, de nehéz szívvel számoltak be neki túlélésről, veszteségekről, háborúkról, kitelepítésekről, etnikai és faji gyűlölködésről, népirtásról, de mindeközben igyekeztek óvatosan fogalmazni.
A kötetből kiderül, hogy az egykor örök hó és jég birodalmának tartott Északkeleti átjáró ma rozsdás olajos hordók és egyéb hulladékok lerakóhelye. Ulánbátor nem csak a világ leghidegebb, de legszennyezettebb fővárosa is egyben, ahol a lakosság fele még sátrakban vagy jurtákban él. Itt található a világ legnagyobb lovasszobra is, az államalapító Dzsingisz kán 40 méter magas acélmonstruma, amelyet a jelenlegi elnök, Khaltmaagiin Battulga, korábbi birkózó világbajnok és üzletember emeltetett.
Erika Fatland kajakkal érkezett haza
A monumentalitás jegyében Fatland felkereste az almati Arasan fürdőt is, amely magát „Közép-Ázsia legnagyobb és legjobb gyógyfürdőjeként” hirdeti. A zárva tartó bajkonuri űrközpont, az egykori szovjet és a jelenlegi orosz űrprogram rakétakilövő állomásának megtekintése viszont elmaradt – a helyi idegenvezető inkább bowlingozni invitálta a kíváncsi turistát. Fatland több olyan sztorit is megemlít, amikor a kormányok által támogatott, vezetett túrák az abszurd bohózat határát súrolták, amelynek csúcspontja a legtöbb esetben a Nagy Vezető giccses műemlékének rituális megtekintése.
Némi zavart okozott számára a határátkeléseknél, hogy egyes határőrök nem ismerték a kontaktlencsét. Fatland összefutott két összeesküvéselmélet-hívővel is, akik szerint mindenki tudja, hogy Vlagyimir Putyin sok évvel ezelőtt meghalt rákban, és a hasonmása vezeti Oroszországot.
Erre az a bizonyíték, hogy Putyin folyékonyan beszél németül, de a „hasonmása” mindig tolmácson keresztül értekezik Angela Merkellel. Fatland találkozott néhány ukrán nacionalistával is, akik még mindig azért harcoltak, hogy visszakapják az elcsatolt Krím-félszigetet. Az újságírónő aztán Csernobilban is körülnézett. Ellátogatott Marc Chagall szülővárosába, Vicebszkbe, meghallgatta, milyen szörnyűségeket követtek el a nácik a minszki gettóban. Végül, 8 hónapnyi bolyongás után hazakajakozott Norvégiába.
