A független sajtó nem halt meg az Indexszel, és nem is most halt meg az ország legolvasottabb hírportálja. Kell másik, de nem ugyanaz.

Tíz éve tartó nyomulás vége

Tartja a mondás, hogy halottról jót vagy semmit. Azonban úgy gondolom, nem halt meg az Index, csak ki kell gyomlálni belőle a nem odaillő elemeket. Sőt, végre fellélegezhet a szerkesztőség. Amikor két éve, 2018. szeptember közepén az új tulajdonosi körről szóló hírek futottak végig a magyar sajtóban, majd a szerkesztőség létrehozta a vészmérő barométert, akkor olyan megállapításaim voltak, hogy elkerülhetetlen a NER-kisgömböc falánkságát megfékezni. Ezt nem csak én láttam így, hanem Uj Péter is, aki a hírportál egyik alapítója, azóta a 444 főszerkesztője. A Gulyás Márton vezette Partizánnak elmondta, az akkor Index-vezérigazgatóként dolgozó Vaszily Miklós levezette neki: Spéder Zoltán, Orbán Viktor magyar miniszterelnök kedvenc oligarchája – 2016-tól első számú közellensége – nem tudja tartani a híroldalt a hatalommal szemben. Nem tudni, milyen módon, de át kell adni Simicska Lajosnak, a szintén NER-oligarchának, aki szintén közellenség lett. Ujtól azt is megtudtuk, hogy a Simicska-átadást is 7 évig titkolták. Hiába szervezték ki egy alapítványhoz – Magyar Fejlődésért Alapítvány –, amit ún. Orbán-álló konstrukcióként igyekeztek prezentálni a nagyérdeműnek, de „ennél jóval nagyobb szervezetek, intézmények sem tudtak ellenállni a NER nyomulásának” – mondta a 2000-től egészen 2011-ig főszerkesztői pozíciót betöltő Uj.

Az egyik legnagyobb katalizátor az volt Ujnál, amikor a 2010-es, kétharmados kormányváltás után rögtön kipécézték Baksa Roland gazdasági újságírót, mindezt a 2010 júniusában megjelent Orbán pofonért utazott Brüsszelbe cikke miatt. Tóta W. Árpáddal is bajuk volt. A hatalom Spédert, ő pedig Ujt nyomasztotta. Követelték a kirúgásukat Ujtól, aki azt mondta, morálisan ő megszűnt főszerkesztő lenni, ha akarata ellenére el tudják üldözni a munkatársait. A főszerkesztő a Klubrádiónak azt mondta, tíz éve tartó végjáték ez az Index körül, és el tudja képzelni, hogy ugyanúgy megy majd tovább minden, nem lesz az Indexből Népszabadság, hanem egyre jobban szorítják fojtófogásban a portált – nem így lett. Dull Szabolcs egykori főszerkesztőt június végén kitette az igazgatóságból Bodolai László, az Index.hu Zrt.-t tulajdonló alapítvány igazgatósági elnöke, ami a végjáték kezdete volt. Ez pontosan tíz évvel ezelőtt történt a fent említett Baksa Roland-cikk után – jubilált a Fidesz.

Ezt követően felgyorsultak az események. Szombathy Pál és Sztankóczy András személyében új igazgatósági tagok – előbbi vezérigazgatóként – jelentek meg, Dullt pedig kirúgták, hiába figyelmeztette Bodolait Munk Veronika főszerkesztő-helyettes: beláthatatlan következményei lehetnek Dull menesztésének. Milyen igaza volt! Másnap négyen, köztük Munk, pénteken viszont szinte a teljes szerkesztőség beadta a felmondását. Mivel gazdaságilag ez igencsak megterhelheti a céget, így már el is kezdték toborozni az új stábot Bodolaiék. Sőt, a frissen kinevezett Szombathy és Sztankóczy is közölte, a teljes szerkesztőség lelépésével ők sem akarnak a lap körül dolgozni.

Az újságírók – akik maguk alkották a lap magját – távozásával a hatalom tíz éve tartó nyomulása, a lassan, de biztosan szorongató keze eltűnt a nyakukról. Az elkerülhetetlen vég eljövetelén jobb túllenni, mint folytonos szorongásban folytatni.

Mindazonáltal fontos megjegyezni, hogy kivételesen erős tartásról árulkodik az újságírók tette. Ezidáig tartották együtt a várat, aminek védését bizonyára ők is tudták: lehetetlen. Viszont hitték, hogy ha az alapítvány nem is, de ők Orbán-állók lehetnek. Dull személyében pedig szilárd erkölcsű vezető került főszerkesztői pozícióba az utolsó hónapokra. Köthetett volna kompromisszumokat, elfogadhatta volna a pénzt a hallgatásért cserébe – nem tette.

Legyen másik, de ne egy új Index

Hogy miért üdvözölendő a bedarálás? Végre levette a hatalom az Index nyakáról a szorongató kezét, kilépett a Népszava, 168 óra, ATV fogatából. Reménykedhetünk abban, hogy egy valódi kormánykritikus Index lehet születőben, amely nem csak látszatra, bizonyos határokig üti és ellenőrzi a hatalmat. Nem tudok felidézni igazán jelentős, a NER számára tényleg sötét anyag feltárást az Indextől. Az elmúlt években a nagy port kavart máltai magyar nagykövet, Altusz Kristóf nyilatkozatát a kis ideig kormánykritikus Hír Tv szellőztette meg, amely kommunikációs zavart okozott a Fideszben. A parkolási botrány felgöngyölítése sem az Indext dicséri, hanem a 444-et, amiért Ács Dániel az év gazdasági újságírója díját vehette át.

Fábián Tamás, az Index újságírója elmondta, miért mondtak fel

Szombaton Miért álltunk fel? címmel írt bejegyzést Fábián Tamás, az Index politika rovatának újságírója, parlamenti tudósító. A posztban nyilvánosságra hozta, mi vezetett ahhoz, hogy a szerkesztőség több mint 80 tagja beadja felmondását. – írta Fábián. A főszerkesztő-helyettes, Munk Veronika egyébként előre figyelmeztette az Index.hu Zrt.-t tulajdonló Magyar Fejlődésért Alapítvány igazgatósági elnökét, Bodolai Lászlót, hogy beláthatatlan következményei lehetnek Dull menesztésének.

A Borkai-ügy kirobbantása ugyan szintén nem hozzájuk köthető, viszont foglalkoztak vele. Mivel kétszer többen olvassák az Indexet, mint például a 444-et, emiatt nekik is nagy szerepük van az ellenzék önkormányzati választási eredményeiben. Az Orbán vejéhez, Tiborcz Istvánhoz köthető Elios-ügyet pedig a 24.hu fedte fel, amely szintén igencsak kellemetlen volt a hatalomnak. A felcsúti, Mészáros Lőrinc nevével fémjelzett kisvasút körüli botrányt sem az Index robbantotta ki, hanem az Átlátszó. Perre mentek azért, hogy megkaphassák az adatokat, mire ment el a 600 millió forintos uniós támogatás. Aligha lehet őket azzal vádolni, hogy ők ne tudták volna feltárni az ehhez hasonló ügyeket.

Nem csak abból áll a legnagyobb magyar híroldal cím kiérdemlése, hogy a legtöbb olvasót tudhatja magáénak. A hatalom ellenőrzése sem kizárólag abból áll, hogy felületet ad más híroldal által felgöngyölített ügyeknek.

Az egységes felmondás a legrosszabb a hatalomnak

Az, hogy szinte a teljes szerkesztőség felállt, a lehető legrosszabb forgatókönyv a kormánynak. A nemzetközi sajtó több ízben foglalkozott az Index-üggyel, már Szijjártó Péter külügyminiszternek kellett rendre intenie a Reuters újságíróját Lisszabonban, mert azt merészelte feltételezni, a hatalomnak bármi köze van ehhez az ügyhöz. Szijjártó egyébként tavaly azt nyilatkozta, hogy „teljes médiaszabadság van Magyarországon.”

Index-ügy melletti tüntetés: „Támogassátok a független médiát, rajtatok múlik, hogy túléljük azt Orbán-rendszert”

Azok után, hogy Dull Szabolcs főszerkesztőt menesztette Bodolai László, az Index.hu Zrt.-t tulajdonló Magyar Fejlődésért Alapítvány igazgatósági elnöke, majd először négyen, ezt követően pedig szinte a teljes szerkesztőség lemondott, a Momentum szimpátiatüntetést szervezett pénteken, délután 6 órára.

Szóval mindig volt, van és lesz is magyarázata a hatalom embereinek ezen történésekre, de megkockáztatom, kellemetlen a nemzetközi harctéren kitérő válaszokat adni ezekre, az Európai Unióban pedig már nem Reuters újságírói olvassák a fejükre a vádakat. A nemzetközi botrány nem jött jól a Fidesznek, vélhetően nem a portugál fővárosban tartott sajtótájékoztató lesz az egyetlen, ahol magyarázkodni kényszerülnek.

Széllel szemben, de olykor hátszéllel

Távozó indexesek névvel Facebook-oldalt készítettek a tagok, amely alig néhány nap alatt több mint 225 ezer követővel büszkélkedhet. A hatalom általi szorongatás ilyen módon mindig kifizetődő, a Kettős Mérce blog (2017 októberétől Mérce.hu) is jól profitált belőle. Már több követője van a frissen létrehozott oldalnak, mint a régóta a közösségi médiában működő Magyar Narancsnak vagy a Népszavának. Így az olvasói bázis adott. A közösségi oldalakon tapasztaltakból kiindulva pedig kész ez az olvasói bázis felépíteni egy új Indexet.

A fenti, talán elsőre zavaros alcím arra hivatott utalni, hogy a hatalom vigyázó szeme ezentúl is a – remélhetőleg – egyben maradó szerkesztőségen lesz. A széllel szembeni munka nem szűnik meg. Naiv lenne azt feltételezni, hogy a hatalom ledől a kanapéra, nadrágjába helyezi egyik kezét, a másikkal pedig szisszent egy sörikét, miközben a TV2 zászlóshajóját, a Tényeket nézi. Ezzel az Indexesek is tisztában vannak, élek a gyanúperrel. Viszont nem kell attól tartani, hogy Spéderek, Simicskák, Oltyánok, Bodolaik meg akarják mondani, mit lehet és mit nem. Ez persze függ attól, hogy a Mérce és az Átlátszó analógiáját – teljes mértékben olvasói finanszírozásból tartják fenn magukat – követve hoznak létre új oldalt vagy nagyobb befektetői körhöz csatlakoznak. Utóbbi azért lehet kockázatos, mert előbb vagy utóbb hasonló sorsra juthat az új oldal is: kevés vagy egyáltalán nem lehet olyan, nagy vagyonnal rendelkező befektetőt mondani, aki ne lenne valamilyen kapcsolatban politikussal, azok pénzes embereivel.

De a távozásuk mellett döntő munkatársaknak hátszelük van és lesz is. Az olvasók bíznak azokban az újságírókban, akik kezdőlapot csináltak a böngészőjüknek.

Padlóra küldték őket, de ahogy mondani szokás, innen nemes felállni. Mindent új alapokra kell helyezni és másként folytatni. A független sajtó pedig nem halt meg az Indexszel. Egyrészt 10 éve bizonyos értelemben már halott volt a lap. Másrészt működik a 24, a 444, a HVG, a Mérce, Átlátszó, Magyar Narancs és Magyar Hang is. Ide várjuk a főnix hamvaiból feléledt, régi béklyóját levetett Indexet.