A kormány évek óta próbálja einstandolni a tudományt és a kultúrát, de valahogy még most se sikerült neki. Az autoriter eszközök keverednek a dilettantizmus dühével, és ennek esszenciája egy hamis kulturkampf víziója. Hol próbált a kormány belerúgni a kultúrába? Hosszú és a teljesség igénye nélküli lista következik.
Mi folyik itt?
Amikor a jobboldal – ha úgy tetszik, a kormány jobboldala – kulturális farkast kiált, elindul a hadjárat. Még csak azt sem lehetne mondani, hogy a jobboldali kultúra veszélyben lenne, főleg nem a liberális értelmiségtől. Egy olyan, politikailag túlfertőzött országban, mint Magyarország, az univerzális kultúra van veszélyben. Ennek több oka is van. Régen rossz, ha egy kormány megtesz kultúrpotentátoroknak kisstílű írókat, művészeket – ez csak az érem egyik oldala. Ugyanis hosszú távon nem lehet ilyen közéletben alkotni, főleg nem következmények nélkül. Alapvetően a kultúra, tudomány, művészet a maga nemében a legtisztább dolog, ami évezredek óta ápolja a lelket. Innen nézve pedig magasabb rendű, semmint annál, hogy politikai eszköznek használják fel. Egyszerűen nem propagandára teremtetett.
Orwell 1984 című művében (szintén) nem véletlenül gyártatnak közönséges pornót és bugyuta dalokat a proletáriátus népnek, mert a kultúra nem lehet valid eszköz az autokrácia rendszerében – vagy akár egy hibridrendszerben.
Nem tud kétszínű lenni, természeténél fogva nem is lehet. Nem arra rendeltetik, hogy politikai eszköz legyen, hogy hatalomtartásra alkalmas legyen. Ezért is van az, hogy hiába kultúra rovat, mégiscsak belecsöppen egy kis buzizás, libsizés például a Magyar Idők kulturális témájú cikkeinél. De mondhatnánk akár a lecsövezést is. És ebben az a káros, hogy ez nem egy YouTube-csatorna, ahol csak a poén színteréig megy el. Kulturális ellenforradalmat, kulturkampfot nem lehet uszítással hirdetni –meg amúgy sem.
Befenyített a Csövesbánat Fárajó
Befenyített a Csövesbánat Fárajó – Coub – The Biggest Video Meme Platform by Dany23
Mégis a kormánnyal szimpatizáló alkotók rendre felhasználják politikai eszközként a kultúrát, önnön népszerűsítésük érdekében. Támadják a baloldali alkotókat és azokat is, akik a saját táborukhoz tartoznak. Keserű sivalkodás és hisztéria ez, ami nagyon egyszerűen orvosolható: jót kell alkotni, és máris lesz tere az alkotónak. Nem lehet ,,ballib” kulturális elnyomásról beszélni úgy, hogy minden anyagi forrásuk adott egy új, kulturális pólus megteremtéséhez.
Mégis ez egy nyögvenyelős, már évek óta tartó kálvária egyre jobban elharapódzik. Végül is minek? Van értelme? Fontos reagálni egy olyan hőzöngésre és gyűlöletkeltésre, ami igazából tehetségtelenségből és tehetetlenségből fakad? Nincs. Viszont jó tudni, honnan jön a következő támadás. Miközben ,,libsi” elnyomásról beszélnek a kormányoldal alkotói, addig egyre inkább szalámizzák a kultúrát, és tömi ki pénzzel a saját kulturkádereit. Legyen hát ez a cikk egy kinyilatkoztatás a puszta tények mentén: a kulturális, intézményesített, hibrid terror odaát van, a kormány oldalán!
Támadások a Budapesti iskola ellen
Az úgynevezett „Budapesti iskolát” Lukács György, és annak tanítványai alkották Fehér Ferenc, Heller Ágnes, Márkus György, Mészáros István és Vajda Mihály. Nem számít, hogy szocializmusban, esetleg rendszerváltás után vagyunk, ezen tudósokat szinte mindig üldözték. Az első megtorlás irányukban a filozófusper volt, ahol pusztán politikai-ideológiai szempontból megfosztották őket a további tudományos kutatásoktól. A rendszerváltást követően pedig kissé elcsitultak a róluk szóló diskurzusok, majd 2002 után újjáéledtek, és 2011-ben felerősödtek.
Lukács Györgyöt ennél jóval masszívabban támadták és támadják (és még fogják is jó sokáig). A vele kapcsolatos lavinát pedig Bayer Zsolt indította el még évekkel ezelőtt.
Lukács a Vörös Hadsereg politikai biztosaként katonákat lövetett főbe. És itt megállt a történet a jobboldalon. Beleivódott az emberek elméjébe, és mindegy, hogy civilről vagy fideszes káderről van szó, nem átalkodnak meg egyből mocskos kommunista zsidózni sem. Történelemhamisításuk, termékeny táptalaja volt a szélsőjobbos ideológiák felszítására, és elhitetni örök időkre a magyarokkal, hogy az egyetlen egy említésre méltó filozófusuk gyilkos volt.
Pedig a történet ennél jóval összetettebb. 1919-ben, a magyar-román háborúban, kevesebb mint tíz magyar katona elfutott. Tiszafüreden kellett volna harcolniuk, de elmenekültek. Mivel 1919-et írunk, így dezertálás vádjával ezen katonákat hadbíróság elé állították, ahol a megszökés megtorlása, példastatuálás mellett döntöttek. Dezertálni egészen Kádárig halálos bűn volt. Viszont ez nem magyar sajátosság. Mindenki, aki jobb volt gimnáziumban kettesnél történelemből, az tudja, hogy a dezertőrökre mindenhol halál várt. A félreértett történelem szerint Lukács György csak úgy kiadta a parancsot ezen katonák főbelövetésére, de nem így történt. Nem ő hozta a döntést, ő csak végrehajttatta. Viszont fontos tudni: nincs bizonyosság arra, hogy ez megtörtént volna.
„Annak a szobornak el kell tűnnie”
2017 februárjában a jobbikos Tokody Marcell indítványozta a Fővárosi Közgyűlésnél, hogy a tizenharmadik kerületben található Lukács Györgyöt megformázó szobrot el kell távolítani. A szobor helyére, Szent István királyról akarnak szobrot emelni. Azonban itt nem pusztán egy szoborról van szó. Tokody nem a konszolidált jobbikos, ő még tavaly is tudta jól, mit lehet az országnak ezzel üzenni.
Balsors akit régen tép
Balsors akit régen tép – Coub – The Biggest Video Meme Platform by butch-coolidge
Mit jelent Újlipóciából, közismerten a zsidó kulturális negyedből eltávolítani egy sokszor meghurcolt zsidó filozófus szobrát, aki ráadásul kommunista volt? Valószínűleg nem sokkal többet, mint amikor tiltakoztak Bayer Zsolték az Árpád-híd metrómegálló, Göncz Árpádra való átkeresztelésére.
A politikai légkör mindig is adott volt ahhoz, hogy kikezdjék a Budapesti iskolát. Néhol Heller Ágnes kifordított szavain csüngtek, máskor a gyilkos Lukácson, de alapvetően nem ezért ekézik őket. A Fidesz felismerte a látens antiszemitizmust és antikommunizmust a magyar néplélekben, így a receptúra adott volt: két kommunista, zsidó származású írástudó, akiknek életük kiforgatható annyira, hogy saját politikai hasznot lehessen belőle húzni. A Lukács-történet persze nem állt meg a szobornál. Az antikulturális Blitzkrieg, a filozófus egykori otthonának, a mai Lukács-archívumnak szétrombolása volt.
Először el akarták költöztetni azt, majd végül a felszámolás mellett döntöttek. Több tiltakozás volt az ügyben, és elsőre úgy tűnt, annak nyomására elállnak az archívum szétrombolása mellől. Idén, nyár elején végül is bevégeztetett az archívum: Lukács György egykori belgrád-rakparti otthonát először leválasztották az MTA keringéséről, majd bezárták.
Még a Mérei szakkollégium petíciója sem számított a döntéshozóknak, az sem, hogy ez mindenképpen nagy veszteség. Az az otthon eredeti kéziratokkal rendelkezett Goethe-től és más nagy német alkotóktól. Lukács György ma is szerves része az egyetemi tananyagnak irodalomtörténetből, esztétikából és történelemtudatból. Az archívum nem egy LEX során szűnt meg, egyszerűen bezáratták. Itt nem kellett az áldemokratikus, hibrid finomkodás – elvégre egy zsidó, gyilkos kommunista álfilozófus otthonát számolták fel, ami szavazatmegtartásra pont megfelel.
Talán majd eljön egy olyan Magyarország, ahol az egyetlen ember, aki igazán megértette Hegelt, nem démonizálva, hanem dicsőítve fogadják. A tudomány oltárán lesz a helye, egészséges történelemtudattal, beismerve annak bűneit, és helyén kezelve azt. Az archívum felszámolásáról itt lehet többet megtudni. Különben is: a kormánypárti írók lehet, nem tudnának magukba nézni olyan lelkiismerettel, és bűntudattal, ahogy azt akkor tette két ember. Lukács György és Király István mindent megbánt akkor és ott, abban a bizonyos telefonbeszélgetésben. De ehhez már utóbbi naplójában kell keresnünk a választ.
No Title
Enjoy the videos and music you love, upload original content, and share it all with friends, family, and the world on YouTube.
A kiöregedett, lejárt szavatosságú kommunista
Heller Ágnes nem is olyan rég egy lengyel lapnak adott interjút, ahol zsarnoknak nevezte Orbán Viktort. Ezután Kovács Zoltán a kormányszóvivő, Trump nyomán, a Twitteren üzente meg, hogy Heller Ágnes egy kiöregedett, lejárt szavatosságú kommunista. Azon kívül, hogy a filozófus küzdött a szocialista rendszer ellen, mikor már felismerte, hogy ez nem az az igazságos világ, amit Marx elképzelt, nem mondunk ilyet egy idős hölgyről. Egyszerűen a jó ízlés és az emelkedettség is mást kívánna. A helyzet viszont adott volt: Hellerbe megint lehetett egyet-kettőt rúgni, megint lehetett kommunistázni, és megint adekvát volt a lehetőség az ELTE-t támadni.
Az ELTE esztétika tanszéke tiltakozik Kovács Zoltán kormányszóvívő embertelen közleménye ellen
Mint ismeretes, Kovács Zoltán, a kormány szóvívője, így a magyar kormány álláspontjainak képviselője egy Twitterbejegyzésben reflektált Heller Ágnes, az MTA rendes tagjának egyik interjújára. A filozófus zsarnoknak nevezte Orbán Viktor miniszterelnököt. Erre válaszként a szokásos módon Kovács Zoltán Twitteren üzent Heller Ágnesnek, aki szerint a nemzetközileg is elismert gondolkodó “csak egy öreg, bigot kommunista”.
A Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet hivatalosan is tiltakozott tiszteletbeli kollégájukat ért gyalázás miatt. Ez a történet annyi, amennyinek látszik: jót lehet kommunistázni és látensen zsidózni. Semmi több, és bizonyára nem kevesebbről van szó. Hiszen még a Fidesz frakcióvezetője is elismerte, hogy ez az egész arra jó, hogy összetartson a szavazótábor.
A műalkotás eredete
Ha egy autokrata rendszer ennyire démonizálja az előző diktatúra hozadékát, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy nemes célért teszi. Ha valaki ennyi ujjal a szocializmusra, majd saját magára mutat, hogy ő bezzeg mennyivel jobb, az egy ómen. Konszolidált demokráciákban elemezni szokták a múlt diktatúráit az okulás miatt: még véletlenül sem fordulhasson elő ilyen többé.
Nálunk viszont a radikális antikommunizmus egyre jó: mély gyűlöletet szítani, összezavarni a közvéleményt és ezáltal szavazatot szerezni. A múlt diktatúráira csak egy valami tekint még nagyobb utálattal és versenyszemmel: a jelen autokráciája.
Ezen kívül régen rossz, ha a történelmi emlékezet keveredik a kultúrával politikai célok miatt. De itt még csak nem is arról van szó, hogy Heller kiszolgálta volna a szockomm rendszerét. Ha így is tett volna, jár egy második esély, és a kulturális, tudományos szakmaiságát ne az határozza meg egy embernek, hogy vörös vagy narancs-e. Heidegger Minerva náci baglya volt, mégis a Műalkotás eredete ott van minden egyes bölcsészettudományi tananyagban. Herbert von Karajan opportunista náciként sorra nyomta fel zsidó kortársait, mégis elismerjük, hogy az egyik legnagyobb karmester.
Lénárd Fülöp megrögzött antiszemita volt, mégis kellett az ő fizikai szakértelme ahhoz, hogy a tudomány ott tartson ma, ahol. Még a korai Csurka Istvánt is tehetséges, kiemelkedő drámaíróként kell elismernünk. Már pedig nála nagyobb antiszemitát és neonácit keresve sem találhat az ember a magyar kultúrában.
Az eredmény: önfelszámolás és öncenzúra, a tudomány komformizmusa
Azonban látnunk kell, hogy itt tényleg nem az egyén kulturális vagy tudományos fejlődéséről van szó. Ez színtiszta politikai szavazatszerzés, hatalomszilárdítás. Az a tény persze, hogy ilyen intézkedésekkel egybe lehet tartani egy majd’ kétmilliós szavazótábort, sok mindent elmond. De ez messzemenőkig jóval súlyosabb téma, semmint annál, hogy most egy cikkben feldolgozható lenne. Én nem mondanám azt, hogy ellehetetlenítik a tudományt – itt másról van szó. Hiába hozták az MTA költségvetéséről azt a törvényt, hogy mostantól Palkovics minisztériuma dönt az anyagi forrásokról, nem fog sérülni a tudomány.
A Figyelő újabb listája: a Soros-zsoldosok után a tudósokat bélyegzik meg
Mint írják, “heves vita bontakozott ki arról, hogy a 2019-es költségvetés tervezete szerint a kabinet a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvény módosításával átszervezi az intézmény finanszírozását.” “A 2019.
Mindössze „csak” eszméletlenül kiszolgáltatott a regnáló hatalomnak, ez pedig önfelszámolásokhoz és öncenzúrához fog vezetni. Hiába listázták a liberális tudósokat Ungár Péter-Schmidt Mária lapjában (amit még a fideszes szavazók se nagyon olvasnak), ez mind csak cukormáz. Igaz, lejárt porcukorból, tönkrement tojásból, de akkor is csak cukormáz. A kultúra nem kezelhető temporális politikai eszköznek, ha mégis, az csak elsminkelésre, maszatolásra jó.
Itt még a piac diktál
Egy kicsit is műveltebb ember is tudja, hogy csak akkor válhat valaki nagy alkotóvá, ha az egész világra nyitott. Csak akkor tudja megfigyelni a folyamatokat, ha be is látja, hogy a feléjük való nyitottság elengedhetetlen. Ez az, amit egy áljobboldali potentátor alkotó sosem fog megérteni, főleg, ha rendszeresen buzizik, zsidózik, libsizik. És ez a nyitottság sem azt jelenti, hogy neki is homoszexuálisnak kell lennie és kuss a neve. Most képzeljük el egy pillanatra, hogy vajon egy bekonzerválódott áljobboldali megírta volna-e a Lolitát vagy egy Halál Velencébent! Nem tudna sosem ilyet alkotni, mert elzárkózik a világban zajló folyamatoktól, és nem ismeri fel azt.
A Lolita végül is csak egy pedofil emberről szól, és az álszenteskedés nevében sosem írna egy jobboldali egy pedofil tanárról. Ha meg tud is a műről, akkor egyből pedofíliát propagáló, multikulti szemetet kiált(ana).
Bonyolult dolgok ezek, főleg a művészet és kultúra. Politikai erkölcskérdést nem lehet belőle csinálni, és nem lehet úgy leegyszerűsíteni a dolgokat, ahogy például Orbán-János Dénes teszi. A városi legenda ellenére, mi az ELTÉ-n nem csak Esterházyról tudunk órákig áradozni. Ugyanúgy elismerjük, és szeretjük Kányádi Sándort, csak megvan bennünk az a tisztesség, hogy nem csinálunk politikát a népi írókból. A dolog a gyávaságról szól. Arról, hogy gyávák a kormánypártiak bevallani, hogy hűségesebb káderekre cserélnék a mostani kulturális és kultúrpolitikai gárdájukat.
Olyan aranyosan, mint Kányádi Sándor, talán senki nem oltotta be a slam poetry-t
Kányádi Sándor a slam poetry-ről: plüssversek – Coub – GIFs with sound by Bence Földi A videóból coubot készített Földi Bence, amikor a slam poetry-ről mondja el véleményét a június 20-án elhunyt Kányádi. – mondta el őszintén Kányádi Sándor. Nézzétek meg életének utolsó interjújának teljes adását: Uploaded by Székely Szeretetszolgálat Alapítvány on 2018-01-17.
Kifelé kulturkampfról beszélnek, de befelé csak igazgatóváltásokról van szó. Orbán-János Dénest pedig a tehetségtelenség és bosszúvágya fűti, mert akkoriban nem ő lett a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója. Az igazgatói székekről és a kulturális irtásról bővebben a HVG hetilap 2018. május tizedikei számában találhatunk információt, Kiírják egymást címmel. Persze itt igazából tényleg csak a haszonszerzésről van szó szavazatilag és káderkedés szempontjából is. Amikor Békés Márton arról beszél, hogy el kell felejteni, Esterházy Péter jó író (ami abszolút ízlés kérdése), a haszonszerzés és a dölyfösség beszél belőle. Ráadásul nem komolyan vehető az, ha a nép nemzeti irodalom mellett azzal érvel, hogy szexi és menő. A trendi és fancy Schmidt Mária-féle szótárat el kell felejteni! Nem ezek a szépirodalom hívószavai. És ha már a szépirodalom helyzete a Frankfurti Könyvvásáron vagy akár a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon: a lehetőség minden kiadónak adott, hogy kimenjen, és rendezvényeket és felolvasásokat szervezhessen.
Ha a jobboldalnak rossz a kulturális PR-ja, azt ne a baloldalnak vélt írókra fogja! Ráadásul még csak nem is beszélhetünk egyszerűen jól elsült kultmarketingről, előretolt írói helyzetekről a nemzetközi könyvpiacon.
Az Amazonon nem azért lehet könnyebben venni Esterházyt, mint Wass Albertet, mert elbitorolta az előjogot, hanem mert a piac diktál. A szépirodalom nem úgy működik, mint a szórakoztató irodalom. Jó marketinggel el lehetett adni a Szürke ötven árnyalatát, de egy szépirodalmi regénynél, messzemenőkig nem elég a jó marketing. Ha valami olvashatatlan, azon száz plakát és írói szereplés sem segíthet. Viszont értékelni kell a kormány és annak szobaíróinak őszinteségét. Nem teketóriáznak, bevallják, hogy a kultúrát is, immáron sokadik alkalommal, saját magukénak akarják. És amikor szembesülnek azzal, hogy ez az a vár, amit az örökkévalóságig ostromolhatnak és nem ejthetik el, akkor támadásba lendülnek.
Igazából mindenük megvan ahhoz, hogy megteremtsék a saját kulturális ellenforradalmukat. Bőven lenne tőke a saját irodalmi folyóiratok, kiadók, fesztiválok szervezésére. A KMTG közel egymilliárd forintot kapott, míg például a JAK alig bír a felszínen maradni. Ha úgy érzik a kormány alkotói, hogy a baloldal bojkottálja őket, akkor teremtsék meg ugyanazt a párhuzamos világot, amit már más területen megteremtett. Hál’ Istennek, a kultúra még nem korrupt – vagy legalábbis messzemenőkig nem annyira, mint más szféra. Nem lehet tehetséget kivásárolni, és haknizni a rossz irodalommal. Bizonyos írók is nagyobbat alkothatnának, ha azt az energiát, amit kollégáik támadására fordítanak, az önértékelésbe és mélyen megfontolt alkotásba fektetnék.
Még a zsidók is visszadobták
A másik író, akit még halála után is megtépáznak, az nem más, mint Kertész Imre. Sziszifuszi élete kegyetlen és kietlen volt, és az sem könnyítette meg, hogy örök ellenség volt a hazájában. Heller Ágnes szavaival, próféta, akit üldöztek. De a Bibliából tudjuk, hogy a profétákat mindig elüldözik saját hazájukból. A nemzeti, szélsőjobboldalon mindig előszeretettel jönnek egy incidenssel Kertész Imrével kapcsolatban. Amikor először akarta kiadatni regényét, a Magvető Kiadó elutasította. Nehéz, értelmezhetetlen mondatokra hivatkoznak, és elutasítják a Sorstalanság kéziratát. És itt megint megáll a történet a szélsőjobbosoknak. Nem kell bemutatni mennyire támadták Kertész Imrét származása miatt. Leginkább azzal takaróznak, hogy még a zsidók is kivetették őt a Kádár-korszakban, felismervén, hogy ez egy olvashatatlan regény. Már pedig ez nem zsidókérdés. A Kádár-korszak delején nagyon erős volt a kulturális cionizmus, de ez nem egyfajta kettős mércének tudható be.
Fotókon a romák deportálása a hitleri Németországból
A német állam 1936-ban megalapította a Rasszhigiéniai és Népesedésbiológiai Kutatóhivatalt (Rassenhygienische und Bevölkerungsbiologische Forschungsstelle, az egészségügyi minisztérium L3 jelű igazgatósága). A Dr. Robert Ritter és asszisztense, Eva Justin által vezetett szerv azt a feladatot kapta, hogy végezzen mélyreható kutatást a „cigánykérdésben”, és szolgáltasson adatokat az elkészítendő „cigánytörvényhez”.
Ne felejtsük el, mindössze 26 évvel ezelőtt történt meg a Holokauszt, a nagy genocídium, ami megváltoztatta örökre világunkat! Az embereknek meg kellett értenie, hogy ilyen többet nem fordulhat elő. Az akkori lektorok és alkotók igyekeztek a legkisebb náci-párti jellegű műveket is kilökni világukból. Éppen ezért ez nem ideológiai, sokkal inkább esztétikai és irodalomelméleti kérdés. Kertész Imrét szokatlan írásstílusa miatt utasították vissza, ami első ránézésre szemet huny, esetleg megbocsát a náciknak. Nem erről van szó. Köves Gyuri, Kertész Imre alteregója tizennégy éves gyermek. Ennyi idősen az ember még ártatlan és tiszta. Nem ítélkezik. Nem kérdőjelez meg semmit. Számára természetes, hogy minden, ami történik, az megtörténik, és nem vonja kétségbe az események létjogosultságát. Ez a filozófia párosul Auschwitz és Buchenwald atmoszférájával: a leírhatatlan hamuszínű embertelenség, kő- és acélvilág. Ez mind-mind keveredik a Sorstalanságban, ezért tűnhetett először elnézőnek a nácik irányában. Pedig nem.
Kertész Imre ezzel azt (is) akarta mondani (amiről később Esterházyval közösen írtak egy egész könyvet), hogy a világ kegyetlensége csak szeretettel és irgalommal legyőzhető. Kertész Imre megírta a megírhatatlant, és ezzel eddig egyedül ő tudott irodalmi Nobel-díjat szerezni, és ez fáj a szélsőjobbosoknak.
Zsidó kulturális összeesküvésről beszélnek, pedig egyszerűen csak a szavak megtalálásáról van szó. Kertész Imre halála után, gyalázatos nekrológot publikált a Magyar Idők. A nekrológ több erkölcsi sebből is vérzett, és Karafiáth Orsolya ki is elemezte, miért. Mindenesetre egy biztos: a holtaknak meg kell adni a végtisztességet. Bárki és bármilyen volt Kertész Imre, Esterházy Péter vagy akár Csurka István és Wass Albert. Egyikőjük sem nézné jó szemmel ezeket a csatákat. Mindegyik azt mondaná, hogy ha belehal az ember, akkor is alkotni kell, a lehetőleg legjobbat. Ezt kéne már megérteni a jobboldalon. Sárdobálással még nem lesz senki jó alkotó, csak a tiszta, nemes alkotás által válik azzá. Mindazonáltal sajnos a kultúra és tudomány rengeteg egyéb másik területén is, mostanság számtalan csatározás szült gyűlöletet. Tudatlanság és féligazságok halmaza alkot ostoba legendákat, és terjesztik azokat bizonyos körök.
LEX MTA és LEX Gender Studies
Az MTA-tól már évek óta vonják el a forrásokat, így igazából nem volt meglepő a kormányzat legutóbbi döntése. Miután a civil és tudományos életből is tiltakozásokba ütközött a kormány, azután se fogta vissza magát. A Figyelő elkészített egy újabb listát, amin a liberális tudósokat szedte csokorba. Kifogásolták, hogy valaki már évek óta nem publikált, nem tudván, hogy a jó munkához idő kell. Sérelmezték a genderkutatásokat, és azt is, miért nincsenek családkutatások (de, vannak). A gender studies mint tudomány nem először került a célpontba. Huszár Ágnes 2009-ben kiadott, Bevezetés a Gendernyelvészetbe című tankönyvében így nyilatkozik az előszóban:
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Mikor erre a feladatra vállalkoztam (a tankönyv megírására – a szerk.), tudtam, hogy a legkíméletlenebb kritikának teszem ki magamat.[/perfectpullquote]
Vagyis a helyzet kilenc évvel ezelőtt sem volt jobb. Itt inkább az a szomorú, hogy azóta csak rosszabb lett, ezen diszciplínához való hozzáállás. A 888 egy cikkben próbálta hazugságokkal és ferdítésekkel aláásni az ELTE gender studies (társadalmi nemek tanulmánya) MA képzést. Az egy dolog, hogy arcátlan módon elhazudták a teljes tanegységlistát, és megint egy másik, hogy tájékozatlanságra és féligazságokra épül az írás. Idéznék a cikkből: és gendernyelvészettel (te milyen idegen nyelven tudsz? Genderül! hehehe) foglalkoznak. Mintha a nyelvészet arról szólna, hogy ki milyen nyelven beszél. Ha valakit kicsit is érdekel a téma, a fentebb már említett tankönyv tartalomjegyzékét érdemes átböngészni.
“Ez egy baromság” – Szitizenek a gender szak megszűntetéséről – VIDEÓ
A Sziget Fesztivál nem csak azért remek terep, mert a legnagyobb sztárok koncertjein tombolhatsz, de érdekes eszmbecserébe is keveredhetsz. Megkérdeztük a külföldieket és magyarokat egyaránt, mi a véleményük a gender szak megszűntetéséről. Célkeresztben a gender Augusztus első hetében alig 24 órát kaptak az egyetemek arra, hogy véleményezzék az Emmi és az igazságügyi tárca rendeletmódosító előterjesztését, …
Nem arról van szó, hogy genderül lehet beszélni. Azonban a társadalmi nemek tanulmányának indulása is nehezen ment. A kormányoldal felháborodott, és bejelentették, hogy indítanak egy ellen-mesterképzést a Corvinuson, családtudományok címen. Azóta sem indítottak. De arra is emlékezzünk, hogy Kövér László tavaly azt nyilatkozta, hogy az ELTE-n sátáni dolgokat oktatnak, mert már ott is van gender studies.
Ezek után feltehetjük a kérdést: mi ez az uszítás a genderkutatásokkal? Itt most kivételesen nem zsidózásról vagy komcsizásról van szó. Egyszerűen a látens homofóbiáról, ami nem is annyira látens. A kormány tudja jól, hogy az emberek nagy része, még az értelmiség se nagyon tudja, mit tanítanak egy ilyen szakon. Hangsúly van a szexuális kisebbségeken, de messzemenőkig nem róluk szól ez a négy szemeszter.
A mai piaci körülmények között, hogyan nevelhet gyereket egy egyedülálló anyuka úgy, hogy mellette keményen kell dolgoznia? – például ilyenekről van szó. Az EMMI az alacsony piaci igényre hivatkozik, mondván, nem elégíti ki a szak azokat. Viszont sokan azt hiszik, hogy az egyetemek munkaközvetítő, fejvadász cégek. Különbség van egy tudományegyetem és egy külker főiskola között. Az ELTE angol nyelvű szócikke public research university-ként definiálja az egyetemet Márpedig egy ilyen típusú egyetemnek nem az az elsődleges feladata, hogy kiszolgálja az igényeket. Ha tényleg így lenne, jobb is, ha az ország egyetemeinek kilencven százaléka ki sem nyit jövőre, és mindenki menjen el proginfóra.
Azonban a világ nem így működik. Már nem egy-két évente, de szinte hetente változik a munkaerőpiac, és így nem lehet megbecsülni, mi mennyire piacképes. Főleg nem egy ilyen fiatal szaknál. Nyugaton már rég bevett dolog gender studies-t oktatni, csak a posztszovjet országokban van ez a posztmodern-tudományos boszorkányüldöztetés.
A felvi.hu pedig így definiálja a képzés célját: A képzés célja magas szintű műveltséggel rendelkező (…) széles körűen képzett szakemberek képzése, akik elméleti és módszertani ismereteik birtokában képesek önálló, kreatív gondolkodásra (…) társadalmi nemek szempontú kutatás végzésére, elsősorban az akadémiai, állami és a civil szférába. Felkészültek tanulmányaik doktori képzésben történő folytatására. Szóval így állunk kérem. Ami liberális az gonosz és sátáni. Nem számít, hogy az ország legpatinásabb egyeteméről, vagy a Széchenyi-alapította Akadémiáról van szó. Ha a nyílt támadás lehetősége adott, azt a kormány a tudomány és kultúra területén ki is használja. Az Akadémia már amúgy is féltette pozícióját, tavaly például nem merték kiadni a Hegymenet című tanulmánykötetet, mindezt politikai okokból.
Merengő bölcsészek, akik a romkocsma pultját támasztják
Nem ez az első alkalom, hogy megszűntetnek egy szakot. Az andragógiát, azaz felnőtt-neveléstudományt tavaly óta már csak MA képzésként lehet tanulni. A társadalmi tanulmányok szakot szintén tavaly szüntették meg. Ebben volt minden: társadalomelmélet, szociológia, közgazdaságtan, szociálpszichológia és kommunikáció. De azt se felejtsük el, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem megalakulása hogyan einstandolta a közigazgatási és közbírósági képzéseket más egyetemektől!
A jó tanárokat kirúgják, és bevallottan kormány közelieket alkalmaznak. A kommunikáció- és médiatudomány szakot három éve akarták megszüntetni, jóformán a HaHa kitartása miatt végül nem történt meg. Úgy tervezték volna, hogy ez a szak, kommunikáció- és közszolgálati médiaként, csak az NKE-n lett volna elérhető. Ezen kívül a kormány folyamatosan úgy tekint a felsőoktatásra, mint egy kasszára, amiből igény szerint ki lehetne venni pénzt. Az ELTE-BTK kampuszán roskadozó egykori Vegytani Intézetet három éve világszínvonalú filmstudióvá akarták alakítani, de abból sem lett semmi. A kormány elvont kétmilliárd forintot az egyetem költségvetéséből, így annak már nem volt pénze az épületet renoválni.
De olyan pletykák is keringenek, hogy mindennemű támadás és megvonás, ami a BTK-t érinti, valójában csak egy okból van: kilenc, nagybecsű ingatlan miatt, melyek a kampuszt alkotják. Ez annak fényében is visszás, hogy a Ludovikát idén luxus szinten felújították.
De azt se felejtsük el, mit mondott Orbán Viktor hat éve a bölcsészekről! Uszításának levét mai napig isszák a bölcsészek, a magyar köz szemében ők/mi büféseknek és ruhatárosoknak számítanak. Pedig a kultúra és közművelés nélkül hol tartana ma az emberiség? Minden tudomány egyenlő, nincsenek hierarchiák. Minden diploma annyit ér, amennyit kihoz belőle az ember, és nincs joga a politikának ebbe beleszólni. Itt leginkább az a baj, hogy a fiatalokban így lesz kódolva: ne menjenek bölcsésznek, mert úgyis éhen fognak halni. Ezen sürgősen változtatni kell!
Szeretnek hackelni
Persze a kormány a kultúrát és a tudományt is néha egyszerűen csak meghackeli. Egyrészt az aktuális szobaújságíró tájékozatlan, vagy direkt. Direkt hackelés volt, mikor Németh Szilárdot kinevezték az Arany János emlékév fővédnökeként. Indirekt volt a Magyar idők, finnugor elméletről szóló cikke, amit az ELTE Finnugor Tanszéke jól szét is szedett. A LEX CEU egyértelműen csak politikai eszköz volt, igaz, a legkártékonyabb fajta. Nagyon úgy néz ki, hogy kivonul a kampusz Budapestről, ami presztízsvesztés lesz az országnak. Amikor törvényt hoztak a CEU ellen, sokan nem értették, miért lenne ez támadás. A törvényt olyan típusú külföldi felsőoktatási intézmény működésének korlátozására írták, amiből Magyarországon csak egy van és az a CEU.
A Deutsche Welle portréja: Soros György önzetlen filantróp vagy liberális demagóg?
Soros Budapesten született 1930. augusztus 12-én Schwartz néven, egy szekularizált felső-középosztálybeli zsidó családban. Nevüket az egyre erősödő antiszemitizmus miatt változtatták meg a kevésbé zsidós hangzású Sorosra. Amikor a náci Németország 1944-ben megszállta Magyarországot, a család kereszténységüket igazoló hamisított dokumentumokat szerzett be, hogy megússzák a holokausztot. Édesapja maga is számos magyar zsidó ember életét mentette meg.
A törvény kimondja, hogy csak olyan intézmény oktathat az országban, ami a bejegyzett anyaországban is vállal oktatást. Magyarországon akkoriban huszonhét külföldi egyetem működött. Ebből három olyan volt, hogy az anyaországban és nálunk is folyt oktatás, huszonhárom távegyetemként működött és egy úgy, hogy csak hazánkban folyt hivatalos oktatás, a bejegyzett országban nem és ez a CEU. Átláthatóságra hivatkoztak, de az egyetem már akkor is teljesen transzparens volt. Sajnos az egyetem vezetősége is hiányosan kommunikálta le a nyilvánossággal milyen oktatás folyik a CEU-n. A közhiedelemmel ellentétben nem is annyira a genderkutatásokon van a hangsúly, inkább a középkori történelmen és filozófián.
A kormányból ennek ellenére, és kitartott kultúrpotentátoraiból csak a düh és dölyfösség beszél. Kétségbeesett vergődéseik azért, mert áldemokratikus eszközökkel nem nyerhetik meg a kultúra színterét, tehetségük pedig nincs hozzá.
A kultúra olyan szegmens, ahol az emberek nem félnek. Lehet, hogy az élet más területein már tilos a politizálás, és működik az öncenzúra, de egy valami biztos: a kultúrát szerető és kedvelő ember előbb fog bemenni az Írók boltjába, semmint Tusványoson Orbán-János Dénes mocskolódását hallgatni. És bár előszeretettel hivatkozik a jobboldal antikommunista írókra, mint például Máraira alias nép nemzeti-jobboldali íróra, a valóság nem ez. Márai kérné ki elsőként, hogy őt politikai eszközként használják fel, és elzárkózna mindennemű közösségvállalástól a mai jobboldali íróktól. És ha meghal Kányádi Sándor, Makovecz Imre, akkor ki marad nekik? Nem építészek, nem költők és nem tudósok. Ők már mind elhagyták a fedélzetet. Így hát marad Pataky Attila és Jeszenszky Zsolt.
